Én soha nem voltam egy kiköpött házasságpárti.

Kislányként nem képzeltem el magam menyasszonyként, feleségként, esküvőset sem játszottam. Gyerekként úgy vélekedtem, a házasság is csak olyan, mint az ovi meg a suli: muszáj járni bele, aztán vagy megszokom, vagy megszököm.

A korai frigyparának csupán az volt az oka, hogy a környezetemben egyetlen örömteli házasságot sem láttam, gyötrelmekkel telit viszont annál többet. Ebbéli meggyőződésemből egyetlen ember tudott kimozdítani: a férjem. Életem legfontosabb igenje, amit egymásnak mondtunk, és ezt az igent meg is ünnepeltük a múlt hét vasárnapján, ami világszerte a házasság ünnepének a napja.

Mert házasságban élni jó. Mármint jó házasságban. A statisztika szerint minden 2. házasság jó, a többi válással végződik, ugyanakkor nem minden második házasság jó házasság, mert azoknak több mint a fele bomlik fel.

De ne emlegessük most az ünneprontó statisztikát, vigadjunk, hiszen február 2. vasárnapja a frigy ünnepe, sőt, hazánkban egész héten lagziját üljük a násznak. Én önkényesen beveszem ebbe az ünnepbe az élettársi kapcsolat ünnepét is, amely sajnálatosan vitatott jelenség, de egyrészt szerencsére törvényes, (sajnos az egyneműek között hazánkban már nem), másrészt szerte a világon egyre többen élnek ezzel a lehetőséggel, és hamarosan több gyermek fog születni élettársi kapcsolatban, mint házasságban.

Fórum: Tényleg szereted azt az embert, aki mellé nap mint nap lefekszel?

A házasságról általában úgy szokás szólani, mint a társas létforma csúcsáról, mélységes pátosszal és vészharangkongatással, miszerint a házasság intézménye odavan, mert egyre kevesebben élnek vele. Nem tudom. A statisztikák ismeretében miért lenne olyan egetverően nagy kedve házasodnia az embereknek? A társadalom legkisebb és legzártabb egységébe senkinek nincs belelátása: ha egy házasság nem működik, az pokoli lehet gyereknek, felnőttnek egyaránt.

De mitől működhet jól egy házasság (vagy együttélés)? Rengeteget gondolkodtam ezen, mielőtt elköteleztem magamat. Már a kétévesek is tudják az oltári nagy közhelyet: "a házasságon minden nap dolgozni kell". De mégis, hogyan kell dolgozni? Mert ha munka, fogjuk meg a végét, és vigyük. Nagyon szívesen tanultam volna erről már általánosban is, még inkább középsuliban. A kulcsszavak, a tolerancia, megértés, egymás elfogadása kifejezések a könyökömön jöttek ki akkor is, de mit jelentenek ezek a gyakorlatban?

Mert rendben, hogy a házasságok az égben köttetnek, de élni bennük itt kell a Földön. Miközben a magánéletünk alakulása alapvetően meghatározza az életünk minőségét, a boldogságunkat, azt sehol nem tanítják, hogyan kell tudatosan alakítani. Nekem például felfoghatatlan, hogy amíg az autóvezetést - amely köztudottan életveszélyes tevékenység - elméleti és gyakorlati képzéshez kötik, addig a házasulást - amely köztudottan új életek nemzésének és nevelésének felelősségével járhat - semmilyen képzés nem előzi meg.

Marad a DIY (a "csináld magad" angol rövidítése, a szerk.) frigy, mint a barkácsáruházban a "csináld magad" bútor.

Gondok vannak a házasságoddal? Kérj tanácsot szakértőnktől, Gazdag Enikőtől!

Mi kell a jó házassághoz? Oltári nagy mázli, az biztos.

A mázli sajnos nem befolyásolható, de a többi igen. Szerintem például a nagy Döntés előtt érdemes néhány száz órás önismereti tanulást rászánnunk, hogy rájöjjünk, mi jó nekünk, mit szeretnénk, mit várunk el, mit tudunk adni magunk is egy kapcsolatban. És ennek során azt is felismerhetjük, hogy egyáltalán nekünk való-e ez a létforma. Mert szentségtörés vagy sem, de - megkockáztatom - nem való mindenkinek.

Én nem értettem, hogy mit jelent "dolgozni egy kapcsolaton", amíg el nem kezdtem egy egyetemen tanulni egy konkrét és gyakorlati tudományt (szupervízió) az emberi kapcsolataink alakításáról. Ráadásul egy nagyon konkrét, szőrös, nagydarab csoporttársammal addig tanultunk együtt, amíg végül méltó diplomamunkaként össze is házasodtunk.

Persze nem járhat mindenki olyan iskolába, ahol az együttműködési készségek fejlesztése a fő tantárgy (pláne nem lehet mindenkinek olyan mázlija, hogy éppen ebben a tanulási folyamatban akadjon az emberére), de minden iskolába lehetne legalább egy olyan tantárgy, ami ezeket az alapkészségeket segít elsajátítani.

És akkor szerintem sokkal több örömteli házasság és együttélés lenne, és több boldog gyerek, nem is beszélve a barátságok, kiváló munkahelyi kapcsolatok sokaságáról. Mert megtapasztalni a saját bőrömön nap mint nap, hogy milyen érzés egy mély és intim kapcsolatban élni egy másik felnőtt emberrel, akire mindenben számíthatok, és akivel gyermeket is nevelhetünk: nekem valóban a legjobb a világon. Mert én nem tudtam, hogy van ilyen, hogy így is lehet.

Annak ellenére, hogy a kétévesek is tudják, hogy "egy házasságon állandóan dolgozni kell", én arra hajtok, hogy legalább itthon ne kelljen unos-untalan melózni, és minden alkalmat megragadok a pihenésre. Úgyhogy igen jól jött az USA-ból származó ünnep: aznap nem mentünk sehova, pizzát ettünk, családbarát filmeket néztünk, és örültünk, hogy élünk.

Együtt.

Tippünk: www.terezanyu.hu Itt barátkozhatsz Terézanyuval!

Barátkozz a Life.hu-val az iWiWen és a Facebookon is!