A hároméves lányomat megpillantva a felnőttek általában ezt mondják:

- Jaj, de gyönyörű gyerek! - Erre elolvadok, de rögvest jön a hidegzuhany: - Csak ez az egy van? Jaj, de kár...! Ilyenkor ordítanék, hogy nem vagyok még öreg, ha véletlenül kialszom magam, akár fél évet is letagadhatok a meglévő 39-ből. Ne tessék temetni, én még akarok gyereket szülni!

A nők többsége ma már 30 fölött (28 az átlagkorhatár) vállalja első gyermekét. Sőt, az utóbbi negyedévben egyenesen a 35 fölöttiek a legelszántabbak, mert az újszülöttek többségének az anyukája elmúlt 35 éves.

Na, ugye! Az őszülő szülő nem vén anya még. A későn szülés, annak egészségügyi kockázatai és várható társadalmi hatásai a múlt héten téma volt a Budapesten rendezett "Európa a családokért, a családok Európáért" című EU-konferencián is, hiszen egész Európa-szerte általános jelenség az, hogy a nők egyre később szülnek.

Mit is jelent későn szülni?

Szerinted mikor érdemes munkába állni egy kisgyerek mellett?

Biológiai értelemben - ezzel minden orvos egyetért - a nők szervezete a húszas éveikben van a legideálisabb állapotban a fogantatásra, és arra a több éven át tartó napi 24 órás félkatonai szolgálatra, amit gyermekgondozásnak hívunk.

Míg 1990-ben az először szülő nők háromnegyede 25 év alatt volt, mára már csupán egynegyedük vállal 25 év alatt gyereket. De tulajdonképpen mihez képest kései a későn szülés?

Európában az átlagéletkor - különösen a nőké - már a nyolcvanat is meghaladja több országban, és még emelkedőben van. Ez azt jelenti, hogy az ember teljes életpályája is átalakul fokozatosan: ahogyan kitolódik a kamaszkor - a mai húszas éveikben járó fiatalok sokáig tanulnak és élnek együtt a szüleikkel -, úgy nyilván minden más életszakasz is tolódik.

Másrészt alapigazság, hogy egy nemzet gyermekvállalási hajlandóságát leginkább az inspirálja, ha a körülmények biztonságosak és kiszámíthatóak. Nálunk az elmúlt húsz évre ezek a jelzők nem érvényesek.

Ha nem minden működik jól a családi életetekben, kérjetek bátran tanácsot Regős Judit szakértőnktől!

A gyakran érthetetlennek tűnő Kádár-rendszer iránti nosztalgiázás az én anyám szemszögéből egyáltalán nem érthetetlen: tudta, hogy ha szül, lesz lakás, lesz gyes, lesz bölcsi és óvoda, és lesz munkahelye is, ahova vissza tud menni. Sőt, azt is úgy tudta, hogy mindez a gyermekének is megadatik majd, vagyis biztonságos(nak) tűnő (mert diktatúra volt, ne feledjük!) életpályát remélhet a gyermekének is.

Azt az elemi vágyat, hogy tudni szeretnénk, mi vár ránk családanyaként és mi vár a gyermekeinkre, mélységesen megértem. Én is szeretném, ha a lányom jövője biztonságos lenne (persze nem úgy, ahogyan a miénk annak tűnhetett 30 éve, mert a demokráciát nem adnám semmiért), de már annak is örülnék, ha a jelenünk kiszámíthatóbb lenne.

De nem az. A statisztikák fényesen bizonyítják, hogy a többség, bár több gyereket szeretne, végül addig halasztgatja a gyerekvállalást, míg lekésik róla. Mert előbb diploma kell, aztán biztos (haha) állás, stabil (haha) egzisztencia, saját lakás. Mindezek megteremtése hosszú folyamat, sőt, sokak számára lehetetlen is. De melyik, gyereket akaró pár ne szeretné mindezt megteremteni az utód érdekében?! A mostani húszasok, harmincasok a szüleiktől nem leshették el, hogyan kell ezt csinálni, ezért kénytelenek maguk kitaposni az új utat.

Csakhogy így a tervezett gyermekeknek - nálunk! - csupán a fele születik meg. Minden második vágyott gyermek nem jön világra. Én azt tapasztalom a saját bőrömön, hogy későn is jó szülni, ha már így alakult.

Még Te sem találtad meg azt a férfit, akinek gyerekt szülnél? Nem vagy egyedül! Nézd meg sorozatunkat!

Huszonévesen persze jobban bírtam az éjszakázást és a fizikai munkát, de csakis a férjemmel vágtam volna bele ebbe, akár jóval hamarabb is, de vele sajnos későn találkoztam. Ma ugyanis piszok nehéz jó társat, jó apát találni leendő gyermekeinknek.

Előnye lehet a kései gyerekvállalásnak, hogy az ember érettebb, a párkapcsolatára is jobban tud figyelni, és talán anyaként, apaként is biztosabb magában, hiszen elég ideje volt dolgozni a saját személyiségén. 

Persze néha úgy érzem, fáradt vagyok ahhoz, hogy egy kisgyereket ellássak és mellette 8-10 órában dolgozzak, és ha arra gondolok, hogyan tudom majd ezt csinálni két gyerek mellett?! Jaj! De muszáj lesz, mert fel is kell nevelni és el is kell tartani őket. Jó esetben is 45 éves leszek, mire újból kezdhetem építeni a pályámat, mert azt már megtapasztaltam, milyen végzetes következményekkel járhat, ha akár "csak" egy-két évre, de kiesek a munkaerőpiacról.

Ráadásul a 45 éveseket már a HR-esek is a "hanyatló" kategóriába sorolják, a kisgyerekes negyven pluszosokat pedig nem is tudom, hova. Talán a "fél lábbal a sírban" rubrikába. De egy nő 45-50 évesen még ereje teljében van, a tapasztalatait és tudását tekintve is csúcsformában lehet. Mégsem kapkodnak az ötvenesekért a munkaerőpiacon.

Pedig ha én végigcsinálok még egy várandósságot és szülést, és megszervezem két gyerekkel a mindennapjainkat, akkor olyan feketeöves projektmenedzser leszek, hogy ihaj. Szóval később jobb szülni, vagy korábban?

Sajnos az én generációmnak nem sok választása maradt, mivel a harmincas nők 43%-a (!) még gyermektelen. Egyrészt érdemes szembenézni azzal, hogy egy részüknek már nem is lesz. Biztos vagyok abban, hogy sokkal többen szeretnének -  a statisztikák is ezt bizonyítják -, mint ahányuknak végül megadatik az anyaság kiváltsága, és amit soha nem szoktunk emlegetni, igen, a terhe is.

Másrészt azzal is érdemes szembenézni, hogy a nők lehetőségei is megváltoztak: igenis létezik olyan, hogy valaki úgy véli, neki gyermek nélkül kerek az élete. Még ma is nagyon könnyen elítélik azt a nőt, aki így dönt (miközben persze soha nem tudhatjuk, milyen - gyakran tragikus - ok áll a döntése mögött), mert a legkönnyebb ujjal mutogatni a szinglikre.

Pedig olyan horderejű változások zajlanak társadalmunkban, hogy ember legyen a talpán, aki egyetlen életben képes megvalósítani mindent, amit szeretne.

Az EU kommunikációjában egyre nagyobb hangsúlyt kap az, hogy támogatni kell a nőket, ahelyett, hogy azzal a felszólító mondattal nyomasztjuk őket, hogy: szüljetek, mert elfogyunk!

Ha a szándék nem rekedne meg a politikai szólamok szintjén, és érdemi támogatást kapnának a nők (és persze a férfiak is!) abban, hogy tervezhetőbb és biztonságosabb legyen az életpályájuk (pl: részmunkaidő, job-sharing, kisgyerekesek pozitív diszkriminációja), akkor talán többen jutnának el oda, ahova én is: jobb később, mint soha. Szülni is.

 

Tippünk: www.terezanyu.hu Itt barátkozhatsz Terézanyuval!

Barátkozz a Life.hu-val az iWiWen és a Facebookon is!

 

Tippünk: Randizz az interneten!