Sebestyén Balázs: "Mindig az impulzusokat keresem" - Szily Nóra interjúja

2011.07.10. 23:25
Régóta figyelgetem - ismeretlenül -, mert fura mód, még soha nem beszélgettünk. De most igen. Egy jólesőt! De ezt éreztem előre... Biztos nem véletlenül!

 

rtlklub.sajtoklub.tv/Bársony Bence

Láttam veled egy interjút a neten. Azt mondtad, hogy rossz napod van és gyakorlatilag - elég morcosan - az igen és a nem "szókincsre" szorítkoztál...

A mondataim hosszúsága attól függ, hogy hova és kinek válaszolok. Ez nem nagyképűség.

Hát remélem, hogy ma jó napod van! Mindenesetre azt látom, hogy nagyon szűröd, kinek beszélsz.

Én nagyon.

Tipp! Hatalmas pörgés volt a Balaton Soundon! Képekért katt ide!


Engem is kedvesen bár, de hárítottál egy időre. Csendet kértél. Miért?

Ha időt kérek, az általában azt jelenti, hogy nem akarok nyilatkozni, csak a "nem" kimondásával még bajom van. Sőt, ha időt kérek, akkor már hajlok rá, de általában a legtöbb interjút vissza tudom valahogy utasítani. De amikor kerestél, olyan sok minden volt (pl. munka), hogy csendre vágytam. Egyébként is figyelem, hogy mennyi körülöttem a kommunikáció. Ha túl sok minden jelenik meg rólam - akár egy műsor miatt -, akkor tudatosan eltűnök a médiából.

Mert?

Nagyinterjúkon kívül én már nem igazán szeretnék szerepelni. Mert nagyon hígul, egyre felszínesebb az, amiről lehet beszélni. Megvan a saját terem, ahol el tudom mondani a gondolataimat, például a rádióműsorban a Class FM-en. Az nekem elég. Magánéletről pedig úgyse nagyon beszélek. Ez is teljesen tudatos.


Hőség legyen vagy locs-pocs?



Tehát aki tudni akar rólad, az ismerjen meg a Morning Show-ból?

Hát, nem feltétlenül, hiszen az adásban van egyfajta szerepvállalás, amit az embernek közvetítenie kell. Mind a három karakternek más. Aki igazán ismerni akar, az legyen 15 éve a barátom. Körülbelül ez a jó megoldás, mert különben nem nagyon engedek magamhoz közel senkit. Azt gondolom, hogy önmagában rám sokkal kevesebben kíváncsiak, mint arra a képre, amit megismertek. Az pedig nem mindig ugyanaz, mint aki valójában vagyok. Hát hova barátkozzak 33 évesen? Sokan megpróbálnak közeledni, és mindig azt figyelem, hogy hol érzik meg, hogy nem megy tovább. Én zárkózott vagyok, és van egy határ, amin belül csak egy szűk kör - a család és a barátok ismernek. Ez részemről egy elég tudatos döntés volt 22-23 éves koromban. De ez annyira jó így!

rtlklub.sajtoklub.tv

A médiával jött a döntés?

Igen, amikor szembesültem azzal, hogy ez mivel jár, akkor elég hamar elhatároztam, hogy keveset, de tartalmasat próbálok adni, és nem rakom ki az életem a kirakatba.

Olyan sokan beleszédülnek az ismertségbe, és nem érzik meg, hogy melyik ajtót kell becsukni. Neked ebben segítettek, vagy az ösztöneid súgtak?

Ösztönös ember vagyok, úgy működöm, úgy vezetek adást, úgy döntök. Igazából nincsenek tanult szakmai fogásaim. De mire nagy műsorokba kerültem, pontosan megtapasztaltam, hogy ez a világ hogy működik. Minek mi az ára. A létezésemet nem a bulvármegjelenésem szabja meg a kereskedelmi televízióban, és ez egy hálás szerep. De ha kevesebb műsorom lenne, akkor sem próbálnám magam mesterségesen szinten tartani. Nem kaparnék, nem jelentetnék meg cikkeket. Nem mondom, hogy nem ragaszkodnék tévéhez és rádióhoz. Azt nem tudnám elengedni, mert az nagy szerelem. Lehet, hogy elmennék egy kisebb rádióhoz, kábelcsatornához, mert azt gondolom, hogy ez az út majdnem mindenkinek benne van a pályafutásában. Mész, leírsz egy görbét, de nem lehet tudni, hogy meddig tart... Erre fel lehet készülni. Vagy fel kell.

Barátkozz a Life.hu-val az iWiWen és a Facebookon is!


Egyáltalán álmodtál ilyen görbét? Amikor anyukád annak idején megkérdezte, hogy mi leszel, ha nagy leszel? Tudtad?

Nem! Teljes tévedés. Felnőtt, érett emberek keresik magukat, az útjukat és azt, amit valóban csinálni akarnak - 18 évesen hogy lehetne tudni? Jelentkeztem a jogra, a szociológiára, felvettek, de nem mentem el, mert nem nagyon érdekelt. Tehát igazán nem orientálódtam semmi felé. A humán tárgyak érdekeltek. Azt tudtam, hogy valami olyasmit kell keresnem, ahol ez dominál.

Beszédben akkor is ilyen erős voltál?

Abban igen. A szüleim jókor, jó könyveket adtak a kezembe, és ez olyan olvasási hullámot okozott gyermekkoromban, hogy ez a fajta verbális képesség meglett. Jó volt, mert helyre tudtam tenni mindenkit - legalább szavakkal, ha máshogy nem is -, mert nem voltam egy nagydarab srác. De a Zenetévé teljesen váratlan fordulat volt: tulajdonképpen egy kamaszos őrjöngés.



rtlklub.sajtoklub.tv

Nesze neked, oszt' mi lett belőled! A te életedet nézve azért leesett az állam, hogy mennyi minden megadatott neked.

Hát az élet azért úgy működik, hogy egyenlőségre törekszik. Nagyon sokat ad, aztán egyszer csak elvesz. Ebben mindig az a veszélyes, hogy mész, mész előre, nagyon jól hangzik, de ez se egy végtelen egyenes fölfelé. Kellenek a törések, bukások - én ezen sokat gondolkodom. De azért az elmúlt 13-14 évben rengeteget dolgoztam mindezért, tehát ebből a szempontból nyugodt is vagyok. Hogy nem csak úgy rám szakadt ez az egész. Nem tudom, hogy ez-e a végcél. Ez még nem dőlt el. Lehet, hogy csak egy állomás. Annyi felé lehet menni. Kaptam egy csomó mindent az emberektől - nyilván adtam is -, de lehet, hogy egyszer csak el kellene kezdeni valamilyen szolgálatot például előadásokkal, párkapcsolati tanításokkal. Visszaadni mindazt, amit kaptam. Foglalkozni az emberek lelkével.

Tipp! Morbid fotók, döglött legyek újraélesztve! Nézd meg képgalériánkat!


A megszerzett tapasztalatokat megosztani?

Akár. Igen. Volt egy könyvpromóciós turném. Mindig eljött két-háromszáz ember, beszéltem a könyvről fél órát, aztán szabadon lehetett kérdezni. Abból kerekedtek ki a legjobb beszélgetések. Minden téma előkerült, ami a könyvben szerepelt, pl. párkapcsolat, szakítás, féltékenység, az, hogy mit gondolok ezekről, hogyan éltem meg őket, milyen tanulási folyamatokon mentem át, mit jelent egy féltékenységi folyamat, hogyan tudja valaki helyre tenni, vagy hogyan lehet önmagunkban megtalálni a boldogságot ahhoz, hogy ne azt várjuk, hogy mással legyünk boldogok.

Ezt az utat bejártad? Ma már másként szeretsz?

Abszolút. Fiatalabb koromban sokkal birtoklóbban, kisajátítóbban szerettem. A saját képemre formáltam a párkapcsolataimat és azt gondoltam, hogy akkor szeretek valakit, ha ő olyan, amilyennek én szeretni akarom. Aztán rájöttem, hogy lehet így csinálni, csak a kapcsolat nem lesz hosszú életű.

fotó: Mudra László

Ma hogy szeretsz? Megengedőbben?

Azt gondolom, hogy együtt fejlődve. Számomra egy kapcsolat akkor működik jól, ha közösen tudunk előre menni, és senki sem húzza vissza a másikat.

Nagyon nehéz ilyen pörgés mellett minderre vigyázni. Hogy gazdálkodsz az idővel?

Az idővel nincs bajom. Én abban lehetőséget látok. Szerintem többet vagyok a gyerekemmel, mint a legtöbb férfi, aki napi 8 órát dolgozik. Felkelek 4-kor, végzek 10-kor, összerakjuk a másnapot, és délre hazaérek. Ha nincs tévéműsor, akkor a gyerekkel vagyok. Kevés olyan munkahely van, ahol ezt meg lehet tenni. Csak az én munkám baromi látványos. Azt gondolod, hogy mindenhol ott vagyok. A rádióban, a tévében, a reklámban - úristen, hogy fér bele? Egy SZÉF című műsor felvétele egy hétig tart, és abból megvan egy havi adag, és utána szabadon tudok gazdálkodni az időmmel. Sokat dolgozom, de nem az idő sok, amit eltöltök vele, hanem az energiavesztés nagy. Négy óra alatt én ott tartok, mint más este 6-kor. Ami nem azt jelenti, hogy az én munkám többet ér, csak én pár óra alatt adok ki magamból annyi energiát. Beülök 72 kilósan és lehet, hogy négy óra után 71 vagyok. Ez a hallgatónak nem jön le, és nem is szabad, hogy érezze, de ebben legalább annyi fizikum van, mint amennyi szellemi vagy lelki tőke. Iszonyat meló.

És iszonyat költés magadból. Hol a töltés?

A barátoktól, az utazástól, a könyvektől... Én úgy élek, hogy mindig az impulzusokat keresem. Ezért mondom, hogy az idő nekem lehetőséget, nem elmúlt perceket jelent. Autóvezetés közben, az állatkertben mindig azt figyelem, hogy miből hogyan lesz sztori. Nagyon sok mindent elhasználsz magadból 4 óra alatt, és ha nem töltöd vissza, akkor egyszer csak ott ülsz reggel 6-kor, és nincs miről beszélni. Egy elejtett fél mondat a híradóban, vagy 3 képkocka nekem elég. Események, minidrámák között járok, amiket megpróbálok a magamévá tenni, és úgy elmondani. Persze csak olyanokat, amik másoknál is érzelmeket, reakciókat generálnak.

rtlklub.sajtoklub.tv

Erre rátanultál?

Erre rá. Ez nem jön magától. Ez egy tudatos műsorkészítés.

De mi tartja életben ezt az állandó ingerkeresést?

Ez olyan, mintha belülről hajtana valami, de nem tudom megfogalmazni, hogy micsoda. Biztos eljön egy pont, amikor el kell gondolkozni, hogy hova még, vagy mi a cél. Olyan vagyok, mint egy közvetítő. Bejön az energia és kiadom magamból műsor formájában. Nyilván ez egyfajta bizonyítás, sikerhajhászás, szakmai tudatosodás és még jobbá válás, egzisztenciateremtés - nem tudom, biztos sok tényezője van. Majd ha 50 éves leszek, talán már tudni fogom, hogy mit kerestem, miről szólt az elmúlt 20 év, mert ha akkor sem fogom tudni, akkor nagy a baj.

Late night show - mindenhol elmondod, hogy vágysz rá. De mit szeretnél?

Alapjában véve egyfajta műsorkészítői önállóságot, amire nem biztos, hogy jelen szellemi tőkémmel és kapacitásommal már képes vagyok. Kevesebb képernyős jelenlétet, nagyobb mozgásteret. Tehát nem a napi szereplést, ami nagyon sokáig vonzott, amit szeretek és jó, hanem kéthetente olyat csinálni, amiről utána még napokig szó van.  

Tipp! Vicces fotók, jógázó kisállatok! Nézd meg képgalériánkat!


Markánsabban odatenni valamit?

Igen. Markánsabban, kevesebbet. Hiszen egy SZÉF nem feltétlenül rólam szól, bár benne van a személyiségem. Egy VV-ben a műsorvezető egyénisége jóval kevesebb, mint akár egy kvízműsorban. De most legyen akár egy ilyen őszi game-show. Nagyon jó és nagyon várom, de egy ilyen late night show-ban többet tudhatsz meg egy adás alatt rólam, mint a SZÉF-ben két hónap alatt. Hiszen hogy tudnál? Tehát valami ilyet szeretnék átadni. Humorral, öniróniával. De lehet, hogy ez egy nem reális álom, vagy az ember azt tudja, hogy az a végállomás, és csak azért szeretnék oda eljutni, hogy teljes legyen a görbe. Meglátjuk.

Miért lettél te a kiválasztott, az egyik legsikeresebb? Ezt érted?

Nem tudom megmondani. Ezt Kolosi Péter, a csatorna programigazgatója nyilván sokkal jobban meg tudná fogalmazni. Én az a fajta médiás vagyok, akiről a néző kicsit azt is gondolhatja, hogy ez az a srác a szomszédból. Talán szórakoztató, könnyed, jó nézni - de közben azt sugallja, hogy ezt akár én is tudnám csinálni. És azért szeretem, mert nem nagyon más, mint amilyen én vagyok. Ezt a fajta partnerséget vagy haverságot látja bennem a közönség. A nagymamának egy kicsit az unokája vagyok, a srácoknak a barátjuk, az idősebb nőknek a gyerekük - de ezt ne értsd nagyképűen! Ez nem az én érdemem. Mert vagy kedvel a kamera és átjön valami a műsorban, vagy nem. Ezt nem lehet megtanulni, ez egy adottság, egy szerencse, egy hozott dolog.



rtlklub.sajtoklub.tv

Te ambiciózus vagy?

Azt gondolom magamról, hogy nem, szeretem azt mondani, hogy nem, de közben igen.

Ez benned volt, vagy a munka hozta?

Nem, a média ezt csinálta belőlem. Átformált. Biztos, hogy vannak személyiségtorzulásaim. 13 nem normális éven vagyok túl. Ami a képernyővel jár, az se az. Mindenkinek a saját tükrén keresztül, a saját apró visszajelzésein keresztül kell megtalálni önmagát. Én meg kapok annyi mindent! Szeretetet, utálatot, hátba veregetést, beszólásokat - iszonyú adagban -, és ebből kéne összeraknom saját magam. De hát remélem, hogy nem ebből teszem.

Talán ezért van a zárkózottság, hogy a belső magot mégis meg tudd tartani?

Biztos. Igen.

Bármire válunk képessé, abban nagyon nagy szerepe van annak a muníciónak, amit otthonról kapunk. És lehetett olvasni arról, hogy apáddal igazán nincs is viszonyod. Ilyesmi is rajzol a személyiségen, nem?

Minden rajzol. Amit egy adott pillanatban fájdalomnak élsz meg, az a következő pillanatban már csak seb, aztán egy heg lesz, majd egy tanulási folyamat, és végül muníció. Ez egyfajta feladat a sok kisebb és nagyobb feladat mellett.

Ez most közhely Balázs. Hárítasz. Igazából csalódtál, megbántódtál?

Nem erről van szó. A szüleim elváltak, és apámmal eltávolodtunk egymástól. Nagyon sok mindent tudnék mondani, csak ez már az a szint, amit neked elmondanék, de aztán hogy egy napilap vagy hetilap kiemeljen egy mondatot - azt már rosszul viselném. Ezért hárítok. Nem szeretném, ha az én megkérdezésem nélkül elkezdenék boncolgatni a történetemet. Azt gondolom, hogy minden embernek megvan a személyes háborúja és harca magával és a körülötte lévő emberekkel, amiket készség szinten így vagy úgy megold, de ezt torzítani vagy belevonni bulvárlapot - azt már nem... Sérülne az a kép, amit felépítettem. Hogy nem beszélek a magánéletemről.  Pedig pont egy ilyen interjúban akár helye is lehetne. De értsd meg, a bulvár szabályai szabják szűkebbre az én szereplésemet.

Értem. Beszéljünk másról. Szoktak "díszbuddhistának" csúfolni.

Engem nagyon, persze...

rtlklub.sajtoklub.tv

Mindenki a csillogást látja. A műsorokat, a házad, az autód... Hol van itt a szellemi elmélyülés?

Ezek miért zárnák ki egymást? Én abban hiszek, hogy egy általunk kiválasztott feladattal érkezünk. Legyen szó a biztonság megéléséről vagy a pénz használatáról, a testi örömökről - valamit meg kell tapasztalni. Azt vagy beteljesíted, vagy nem - ha sikerül, baromi nagy mázlid van, mert tízből nyolc ember nem találja meg, hogy miért jön, és újra jönnie kell. Egészen addig, amíg azt az egy bizonyos dolgot meg nem tanulja.

És te mi felé mész?

Na, ez a nagy csavar. Hogy ugrabugrálok a képernyőn, és fogalmam nincs, hogy ez most nekem valódi életfeladat, vagy ez csak egy állomás, vagy egyfajta tévedés... Bár nem gondolnám, hogy az élet annyira könyörtelen, hogy valamihez affinitást ad, és a végén a fejedre koppint, hogy de hülye vagy, nem ezt kellett volna. De hogy mi az igazi cél és értelem, azt még nem tudom. Lehet, hogy nem más, minthogy megtanuljak azzal a rengeteg szeretettel bánni, amit kapok. Hogy megtanuljam, hogy szerethető vagyok, és végre rájöjjek, hogy nincs szükség ennyi visszajelzésre. Ahelyett, hogy önmagunkat találnánk meg, folyamatosan külső impulzusokat kergetünk. Külső mozaikokból és visszacsatolásokból ítéljük meg magunkat. Ez egy belső hiány, amit én sem tudok még feloldani. Jártam elég sok tanfolyamra, kipróbáltam sok mindent, van egyfajta irány, ami felé megyek. Csak most egy gyerekkel, három műsorral, a rádióval - valahogy a fizikai világ állandóan visszahúz. Ez egy ingovány, amin egyensúlyozni kell. Hogy a fejlődés is meglegyen, és a valóságban is helytállj. De ha jön a gyerek foga és már 4 órája ordít - azt is kibírd, és ne sikíts! Azért ez egy nagy játék! Szerintem mi azért kaptunk egy ennyire eleven, mozgékony gyereket, mert bajunk van a türelemmel. Egy másfél éves gyerek olyan szépen oktat arról, hogy mi a feladat a türelemmel, hogy öröm nézni. Ott van az élet minden pillanatában a fejlődés lehetősége, csak nagyon nehéz felismerni, mert mindig kifelé figyelünk.

Tipp! Elképesztő átalakulás, VV Zsófi új arcot kapott! Nézd meg képgalériánkat!


Miért nem hiszik el ezt a másik dimenziódat?

Nem is tehetnék, hiszen az én felületem a médiában egy olyanfajta közszereplés, ami nem a mélységet sugallja. És ez totális ellentmondás. Itt van egy srác, aki ír egy könyvet ilyesmikről, de közben VV-t vezet - hogy jön ez össze? Nincs benne az elvárásokban a többféleség lehetősége. Már két éve dolgozom azon, hogy legyen egy második könyv. Nagyjából tudom, hogy kiket és miről szeretnék megszólaltatni, de egyszerűen képtelen vagyok megcsinálni. De él bennem az éhség, hogy valami mást is adjak. De ez is miről szól? A visszacsatolásról. Azért csinálom nyilván, hogy az a pár ezer ember megtudja, hogy van ennek a srácnak egy másik, gondolkodóbb énje. Hogy elhiggyék, hogy nem csak az van, amit látnak. Ez egy érdekes játszma. Most ez köt le. Amellett, hogy új műsor indul, és a rádióműsor is fut, ezt még meg szeretném csinálni. Kitűztem egy határidőt, hogy jövő őszre kész lesz... Igaz, ez már a sokadik időpont. De előbb-utóbb meglesz. Mert fontos.


Falusi Mariann: "Nekem mániám a szerelem" - Szily Nóra interjújahttp://www.life.hu/sztarszerzok/20110701-falusi-mariann-nekem-maniam-a-szerelem-szily-nora-interjuja.html Kasza Tibi: "Szeretethiányos ember vagyok" - Szily Nóra interjújahttp://www.life.hu/sztarszerzok/20110625-kasza-tibi-nem-akarok-felnoni-szily-nora-interjuja.html SP: "Vagy szeretnek, vagy utálnak" - Szily Nóra interjújahttp://www.life.hu/sztarszerzok/20110617-sp-lekopnek-meg-ilyesmik-szily-nora-interjuja.html Hajdu Péter: "Még félúton sem vagyok" - Szily Nóra interjújahttp://www.life.hu/sztarszerzok/20110611-hajdu-peter-meg-feluton-sem-vagyok-szily-nora-interjuja.html Szabó Zsófi: "Megvan bennem a díva, a dög" - Szily Nóra interjújahttp://www.life.hu/sztarszerzok/20110605-szabo-zsofi-megvan-bennem-a-diva-a-dog-szily.html
Címkék:
  • havi
  • heti
  • napi

hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Ezt olvastad már?
10 / 0