Fodor Zsóka: "Én ösztönember vagyok" - Szily Nóra interjúja

2011.08.28. 23:29
"Szép az élet!" - mondja, miközben lehuppanunk egy kávé mellé. És ha találkozunk, én is ezt érzem - valahogy ez sugárzik a tekintetéből. Kortalanul. Szeretek vele lenni. Szinte tölt...

 

Barátkozz a Life.hu-val az iWiWen és a Facebookon is!


Állandóan faggatnak, hogy mit kezdesz az időddel, a pénzeddel, hogy van-e férfi az életedben... Mintha próbálnák újrarajzolni Fodor Zsókát! Látom, mosolyogsz ezen.

Igen, mert úgy gondolom, hogy nem érdemes újrarajzolni. Így vagyok egyéniség, ahogy vagyok. A jó kedélyemmel, a humorommal... Próbálják kipiszkálni belőlem, ami nagyon divatos manapság, hogy ugyan, panaszkodjak már! De én nem tudok. És ha volna is rá okom, megtartom magamnak. Persze nekem is eszembe jut, hogy a két férjem levitte a szemetet, befizette a csekket, ez most sem ártana - de lássuk be, ezekért nem érdemes élni valakivel. Sok mindenre jó egy férj, de azt a sok mindent, ami azzal jár, én már nem igénylem. A szerelem a legszebb dolog a világon, csak ahogy én szoktam mondani: számomra a vadászat ideje lejárt. Szerintem egy nőnek mindig tudnia kell, hogy meddig etikus, gusztusos, ízléses szerelemről vagy férfiakról beszélni.



Tipp! Gyönyörű nő lett Kurt Cobain lánya! Kattints a képekért!


Vigyázol a méltóságodra. E tekintetben szigorú vagy magadhoz.

Nagyon, de én nem "elvből" akarok úgymond pasizni. Mert a világon semmit nem csinálok elvből. Nem szeretem, ha valaki elvből nem iszik, elvből nem cigarettázik, és tilalomfákat állít. Én szeretek társaságban iszogatni, nem mennék el az ital temetésére, de nem rúgok be, mert utálom a részeg nőt. Néha rágyújtok egy cigarettára. 14 éves koromban, amikor segédmunkás voltam, akkor volt szünetem, amikor a lányokkal ki tudtam menni, és akkor bizony cigarettázni kellett. Ez a szokásom megmaradt, de nem elvből szívok napi öt-hat cigarettát, hanem ennyi esik jól. Azért élek egyedül, mert nekem így jó. Nem elvből.


RTL Klub


Azt teszed, ami jólesik?

Igen. Mindent csinálok, ami nekem jólesik, és addig, ameddig jólesik. Ezért léptem ki a sorozatból is. Mert úgy éreztem, hogy már nem esett jól. Vagyok annyira hiú, hogy ha úgy érzem, belül szürke kezdek lenni, akkor azt nem vetítem ki azokra az emberekre, akik engem színesnek láttak. Ezért hagytam ott 16 év után a Szegedi Nemzeti Színházat is. Engem nem küldtek el. Én mindenhonnan elmegyek, ahol úgy érzem, már nem tudok szívből mosolyogni arra, aki ezt elvárja tőlem.

Az ösztöneid súgnak, érzésből döntesz?

Én ösztönember vagyok. De nem döntök elhamarkodottan. Hogy a sorozatból kilépek, az két évig érlelődött bennem. Átgondoltam, hogy mi várható. Azt hittem, hogy a "Magdi anyusság" még egy évig kitart, talán egy darabig még rám mosolyognak, vagy hívnak ide-oda, de arra készültem, hogy ez fokozatosan elmúlik. Arra a szeretetre, amit azóta is, és egyfolytában kapok, egyáltalán nem számítottam.

Tehát az elcsendesedésre készültél?

Arra. Azért költöztem vidékre. Tudtam, hogy szeretnék visszamenni a színpadra, de azt gondoltam, hogy az a pár alkalom onnan is megoldható. Arról nem is álmodtam, hogy azt mondja egy színház igazgatója, hogy mondd, mit akarsz játszani, és én bemutatom azt a darabot, ha beleillik a műsortervbe. Így kaptam meg Cecília szerepét a Csárdáskirálynőben. Régóta arra vágytam, és óriási siker volt! Amíg élek hálás leszek Fekete Péternek, a Békés megyei Jókai Színház igazgatójának. Ezt el is mondtam neki, mint ahogy anno Kalamár Tamásnak is. 6 éve ment már a sorozat, amikor látható volt, hogy engem nem fognak kiírni - és egyszer odafordultam hozzá, hogy Tamás, el kell mondjam neked, hogy nagyon szeretlek és nagyon hálás vagyok, mert ami szép és jó, és ami az édesanyám öregségét megédesítette, azt én Magdi anyusnak, illetve neked köszönhetem! Könnyes lett a szeme és azt mondta: Zsóka, senki nem merte a szemembe mondani, hogy szeret... Egy pillanatig nem fordulhatott meg a fejében, hogy be akarok vágódni nála, vagy jobb helyzetbe akarok kerülni. Én úgy érzem, hogy már megtehetem ezt, és erre figyelek is.

Tipp! Kivillanó bugyik és dulakodás az Aranypart buliján! Nézd meg képgalériánkat!


Amúgy olyan visszafogottak vagyunk ilyet kimondani. Neked ezt a helyzetet a Barátok közt hozta?

Úgy van. Én ezt nem is tagadom. Meg a korom.

Ha már a kort szóba hoztad, engem leszúrtál, hogy ne mondjam magamra hogy öreg...

Bizony! Meg ne halljam még egyszer!

Igenis, szót fogadok! De őszintén, ahogy megy az idő, abban te hogy találod meg a jót? A világ azt üzeni, hogy 45 után húzd le a redőnyt...

Azt üzeni valóban.

De rajtad azt látom, hogy nem kell!

Nóra, semmi nem jó abban, hogy én 69 éves vagyok, és nem esik jól kimondani, hogy 70 leszek - de nem érdekel. Azért is léptem ki a sorozatból és mondtam a produceremnek, hogy értsen meg! Amíg én a külső valómban és az agyammal képes vagyok adni az embereknek és magamnak, amíg tele vagyok tervekkel, addig még szeretnék élni másként is. Az évek száma e tekintetben mindegy!

A sorozat ilyen szempontból...

Behatárolt nagyon. Én ott egy négygyerekes, többunokás nagymama voltam. Ami hatással volt az egész életemre. Kiléptem, és még mindig Magdi anyusoznak, hála istennek, és ez nem is baj! Mégsem az jut eszükbe, ha rám néznek - a Fodor Zsókára, akivé váltam megint -, hogy én egy nagymama vagyok. Ez azon múlik, ahogy élek, és amit sugárzok magamból. Én tisztába vagyok Magdi anyus negatív és pozitív oldalaival, de azt szoktam mondani, hogy az lenne a nagy magyar átok, ha egy feleség azt mondja a férjének, hogy "Költögessen téged a Magdi anyus!"  Hát nem kívánnék senkinek ilyen feleséget! Hiába imádta az urát, a családját, hiába volt szorgalmas - mint jelenség Magdi anyus nem mindig volt pozitív. Én nem is értem ezt a mérhetetlen szeretetet, amit az emberektől kapok. Azt hiszem, hogy ez a figura színességének szól, de én ebből ki akartam lépni - nem megtagadva őt -, viszont meg akartam mutatni, hogy bennem még más színek is vannak.

Te Magdi anyussal összejárnál?

Nem. Egy kávét nem tudnék vele meginni! Miről beszélgetnék vele? Diplomám van, két férjem volt, nincs gyerekem, nem vezetek háztartást, nem takarítok, van erre ember, aki megteszi. Semmit nem csinálok, amit Magdi anyus a világon semmit, de amikor felvettem az otthonkát és ránéztem Vili bácsira azzá váltam. Viszont ahogy leállt a kamera, és beléptem az öltözőbe - már újra Zsóka lettem. Az otthonkát azóta a szögre akasztottam...


RTL Klub/Nagy Botond



Volt egy mondatod, hogy "ahogy élsz, amit sugárzol" - igazából most hogy élsz? Válogatsz?  Szabad lettél?

Abszolút. Én a szabadságomat váltottam meg. Az nyílt titok, hogy a sorozatsztárokat jól megfizetik. Most, hogy már harmadik éve nem vagyok benne, azóta a kiadásom duplája a bevételemnek. Abból élek, amit 55-60 éves koromtól kezdve kezdtem félretenni. Az fogy, és olvad, de eszembe nem jut, hogy ezen bánkódjak. Mert én erre felkészültem. Arra nem is számítottam, hogy ki tudom egészíteni a tartalékaimat, hogy ennyi felkérésem lesz.

Soha nem voltál hajlamos arra, hogy elszórd, ami van?

Nem. Vannak érdekes rigolyáim. Hogy piti dolgokban fukar vagyok, nagy dolgokban pedig nagyvonalú. Például sajnálom a pénzt taxira és a mobilra is, de meghívom a barátaimat egy olyan étterembe, ahol kifizetek 30 ezer forintot, csak azért, hogy ők jól érezzék magukat. De a mobilra nem! Mindenki mosolyog rajtam, mert tudják, hogy csak arra használom, hogy megbeszéljük, mikor találkozunk. Van úgy, hogy pár ezer forintért megveszek egy sajtot, mert megkívánom. Annyiért rengeteget tudnék fecsegni, de képtelen vagyok rá. Ezek ilyen kis rigolyák.

Lettek?

Nem. Én ilyen vagyok. Voltak is, de ne felejtsd el, hogy én 56 óta éltem az anyukámmal, és három éve egyedül. Ezek közben lassacskán kialakultak. Tudod, akkor vagy békében a világgal, ha elfogadod, megszereted és megérted magadat. Sokszor mosolygok azon, hogy micsoda hülye dolgaim vannak! De ezek az én dolgaim. Ahogy szoktam mondani - ezt is felmértem, amikor kiléptem a sorozatból -, hogy ha kudarc, akkor az én kudarcom. Ha siker, az én sikerem. Nem rántok magammal senkit. Nekem mindig csak magammal kell elszámolnom. Pláne mióta édesanyám elment. Bár nem ment el, hisz lélekben velem van, de tény, hogy most úgy élek, ahogy én akarok. Tényleg szabad lettem!

Tipp! Így nézz ki a hollywoodi szívtipró mozgó álomlakása! Kattints a képgalériáért!


Nehéz ezt megkérdeznem... Soha nem sóhajtottál fel, hogy annyi mindent feláldoztál az édesanyád óvásának oltárán? Évtizedekig gondoskodtál róla, ő volt az első, és magadat is háttérbe szorítottad. Egyszer azt mondtad nekem, hogy némiképp a házasságaid is erre mentek rá...

A mai eszemmel sok mindent másképp csináltam volna, de kár ezen meditálni, mert - ahogy egy barátom szokta mondani - ezt dobta a gép. Nekem nagyon jó barátnőm volt az édesanyám, csak a legnagyobb százalékuk nagyon önző tud lenni akkor, amikor csak egy gyereke van, akire támaszkodhat. Bevallom, az én energiáimat is leszívta, de akkor ezt nem éreztem áldozatnak, vagy ha annak is éreztem, ő az édesanyám, és csak én voltam neki! A bátyám Venezuelában él. Ő is nagyon szerette, anyám még 88 évesen repülőgépre ült és ötödször is kiment hozzá, szóval rendkívüli teremtés volt... De itt csak rám számíthatott. Én ezt tudomásul vettem.

Azt tapasztalatom, hogy ahogy megy az idő, egyre többször sejlenek fel gyerekkori emlékek, régi élmények... Neked is van olyan esténként, hogy az életed filmjéből újra előjönnek részletek?

Nem. Mert nagyon aprók a cserepek, amik gyerekkoromból visszasejlenek. Nekem nagyon sivár, rossz és szeretetlen gyerekkorom volt. Amiről az édesanyám nem tehet. Hogy elváltak, és a bíróság engem az apukámnak ítélt, és én vele jártam albérletről albérletre... Szomorú időszak volt. Sose felejtem el, egyszer egy albérletben, ahol egy szobát kaptam egy családnál - a közös vasárnapi ebédnél nem az enyém lett a csirkecomb, és elsírtam magam. Sok ehhez hasonló élményem volt...

Ezek előjönnek még?

Már nem. Mert azóta nekem jár a csirkecomb!

És a szeretetlenség is elhomályosult?

Az élet bőségesen kárpótolt. Nem győzöm eleget hangsúlyozni, hogy a Magdi anyus felé irányuló szeretet, ami engem egyszerűen szünet nélkül fönntart, elfeledtette velem a sivár gyerekkort. A villamoson, az utcán odajönnek és megsimítanak, hogy "annyira szeretem magát", vagy egyszerűen csak, hogy "köszönöm" - ez elmosta a múltat.


Fotó: Mudra László [origo]


Az a sokszor szomorú pici lány nem is merte ezt álmodni, igaz?

Nem. Nem a pici lány, a fiatal színésznő sem, és 15 évvel ezelőtt sem mertem volna. Néztem a televíziót, a kollégáimat, évfolyamtársaimat - és magamban a tévé előtt azt mondtam, hogy én is tudnék ilyet, én is jó lennék filmen... De utána legyintettem. Azt sem hittem, hogy engem beválogatnak a sorozatba. Soha nem voltam törtető. Nem kopogtam szerződésért, semmiért. Tudtam, hogy sokszínű színésznő vagyok, csak azt hittem, hogy azáltal, hogy képtelen vagyok gazsulálni, vagy bármelyik oldalra odaállni érdekből, ezért nem is tudok előbbre jutni. Biztos te is úgy vagy, hogy mielőtt elalszol, elképzelsz valamit, amit szeretnél. Amikor behívtak castingra Magdi anyus szerepére, én nem azzal merültem álomba, hogy én kapom meg. Nem hittem benne.

És mostanában ha elalszol, előtte mire gondolsz?

Nagyon furcsa dolog az, amit most mondani fogok. Nincs olyan vágyam, amire gondolok, hogy de jó lenne ha... Nincs. Mert mindig jön valami. Úgy érzem, hogy az élet most olyan fokon kényeztet el, hogy ha szerepálmom van, akkor elmondom ennek az igazgatónak és bemutatja. Ez egy nagy kegy a jóistentől, de azt hiszem, megdolgoztam érte. Hosszú volt az út. Nóra, te nem tudod, hogy hány zseniális színész van vidéken! Merem állítani, hogy nagyon sok briliáns tehetségű Magdi anyust lehetne találni. Csak pechjük van. Vagy nem sikerült. Én boldog vagyok, ha látom, hogy valaki ki tud lépni a névtelenségből, és be tudja bizonyítani, hogy többre képes, de sokszor ez egy véletlenen múlik. Én tudom, hogy a vidéki színházban élő színészek szerelemből játszanak - fillérekért, és hogy micsoda mérhetetlen odaadással teszik a dolgukat.

A te sorsod ebből a szempontból irigylésre méltó fordulatot vett.

Elmesélek egy történetet. Nagyon jó barátom Markos Gyuri még egyetemista korából. Talán 3 éve rám dudált a Bécsi úton. Megörültem neki, régen találkoztunk, mentünk, beszélgettünk, és egyszer csak elgondolkozva rám nézett és azt mondta: "Zsóka, azért te nagyon megúsztad ezt az egészet, ugye?" És én éreztem, hogy mire gondol. Hogy megúsztam azt, hogy ebben a korban - akkor voltam 66 - nem kell kilincselnem, hogy van rendes fizetésem... Nem irigységet éreztem benne, hanem inkább azt, hogy felsóhajtott, hogy "legalább te megúsztad!" Annyira szeretném, ha nagyon sokan megúsznák! Ha tehetném, csinálnék egy olyan műsort, hogy mi újság van, kollégák? Abban bemutatnék vidéki színészeket, darabrészleteket, hogy az emberek láthassák...

Együtt érzel és figyelsz a többiekre. És magadra? Mit teszel azért, hogy ilyen aktív és sugárzó maradj? Ebben mennyi munka van?

Bocsánatot kérek - nincs. Én úgy vagyok, mint Churchill. Semmi sport, mert mérhetetlenül lusta vagyok! Nagyon szeretek aludni, tévéfüggő vagyok, szeretem a töltött káposztát, a paprikás krumplit. Egy évben háromszor megyek kozmetikushoz. Nem is értem, amikor azt feltételezik, hogy talán plasztikai műtétem volt. Nekem?! Tény, hogy nagyon jó a sminkesem. Ember ne lásson reggel, én sem szeretem, de nem is kell, hogy lásson, hiszen ezért is szeretek egyedül élni. A másik oldalon meg ott a lelkiismeretességem, vagy a hiúságom, hogy amikor munka van, akkor nálam stréberebb nincs. Akkor nagyon ott vagyok! Nem tudom, hogy mi ez bennem. Van egy rugó, ami megfeszül, amikor kell. Fekete Péter mondta rólam egy irodalmi est kapcsán, ahol 100-120 emberre számítottak és eljött 600 - hogy köszöni, ahogy én a társulatban léteztem. Nekem nincs az a kórista, aki előre tudna köszönni, és nem is volt soha. Mindig jó barátságban voltam minden műszakival. Én tisztelem, amit más tud. Soha nem voltam, és nem is leszek nagyképű. Például biztos, hogy úgy fogok meghalni, hogy azt a mondatot, hogy "kikérem magamnak" - ki nem mondom. Hogy jönnék én ahhoz? Én olyan sokáig voltam névtelen színésznő, és ezt soha nem felejtem el.

Tipp! Kukkants be a világ szegény és gazdag gyerekeinek hálószobájába! Megható képek!


Az a szó, hogy boldog - rád most igaz?

Igaz. Gyakran leülök, hogy elbeszélgessek saját magammal, mert ugye otthon nincs kivel. Hogy figyelj, tudod te, milyen jó neked? Hogy milyen helyzetbe kerültél?  Becsüld meg! Tudom, hogy boldog vagyok, és talán azért is szeretnek, mert ezt vetítem ki másokra is. Én nem tudok úgy bemenni egy boltba, hogy morcos képpel mondom, hogy jó napot kívánok...

Mosolyogj a világra és a világ visszamosolyog rád...

Szó szerint. És ezt kéne mindenkinek megtanulni. Szebb lenne a világ. Ha egy elkényeztetett gyerek lettem volna, lehet, hogy nem ilyen lennék, de én mindig a saját hajamnál fogva húztam ki magam. Ettől lettem ilyen nagyon önálló. Néha talán jó lenne azt mondani, hogy te, intézd már el ezt, vagy segíts nekem abban... De panaszra nincs okom!  Nagyon nagy a baráti köröm, fogadott családjaim vannak, akikhez hazamehetek. Van, akinél szobám is van, hosszú évek óta.

Én évek óta élek egyedül, és van, hogy úgy érzem, ez az önállóság szinte megkeményedik bennem. Néha félek, hogy bizonyos tekintetben "férfiassá", keménnyé válok. Hogy talán már képtelen is lennék a támaszkodásra, és hogy ez nem jó!

Igaz. Tökéletesen fogalmaztál. Te most életemben először kimondtad, amiről én nem szoktam beszélni, és igazat adok neked. Néha én is úgy érzem - nem kell félreérteni -, hogy férfias tulajdonságaim lettek, hiszen én gondoskodom magamról. Ezért is mondom, hogy nem tudnék élni senkivel, mert már nem tudnék alkalmazkodni. Ha éjjel 2-kor felébredek, és csülökpörköltöt akarok enni túrós csuszával, kovászos uborkával, és közben megnézni egy filmet, akkor megteszem. És megtehetek minden olyat, amit nem kívánnék mástól, hogy elviselje. Én már nem tudnék támaszkodni. Talán igazán soha nem is tudtam. Anyám mindig hozzám fordult, a két férjemnél is én voltam az erősebb, de ez a fajta vágy már nincs is bennem. Én már csak egyedül akarok élni, boldogulni, és így akarok boldog lenni, amilyen helyzetben vagyok. Amit sikerült magamnak megteremtenem. Szoktam mondani, hogy én a templomba köszönni járok a jóistenhez - nem kérni. Mert évek óta csak köszönni tartozom neki. Azért ami van, és hogy így jó, ahogy van.


 

Szily NóraFodor Zsókasztársorozat