Heti útravaló Müller Pétertől - 52. rész

Müller Péter minden héten ilyen "lelki útravalót" ad. Olvasd el, és hagyd magadban megérni. A népmesékben a szülők csak néhány pogácsával és egy-két gondolattal bocsátják útra gyermekeiket. Azokkal a gondolatokkal, melyekről tudják, hogy fontosak, és csakis az övék.

Nem a tiéd, nem a papáé, nem a családé. Legyen szabad, bátor, önálló ember. Aki önmagával - vagyis saját legbenső Valójával - egy életen át jó viszonyban él majd. Akkor is, ha kirepül a védőszárnyaid alól. Egy jó anyának van egy magasról látó, önzetlen, bölcs tekintete. Meglátja a másikban a szabad lényt, de csak akkor, ha önmagában is látja.

Tudja azt, hogy még a legnagyobb szeretetében, sőt szerelmében is van egy legbensőbb magja a lelkének, ahol egyedül van. Gyakran mondja, hogy a "tiéd vagyok!" és az "enyém vagy!" - ez néha igaz is. De nem egészen! A nagy dolgokat egyedül kell megtennünk, átélünk és megvalósítanunk.

A legbensőbb valónkat nem tudjuk elveszíteni. Még a legforróbb szerelemben, még az anyai szeretetben sem. Még a gyermeki szeretetben sem, aki csak addig kapaszkodik a melledbe, amíg mohón szopik. Utána elalszik, és álmában már a saját világában jár. Akkor is, ha a melleden alszik el. Akkor is, ha rólad álmodik.

Legbenső világunk csakis a miénk. Nem odaadható, és nem elvehető. Itt vagy igazán "ÉN". Ezt tisztelni kell önmagadban, és szeretni. Magadban, másokban és a gyerekedben is.