Heti útravaló Müller Pétertől - 90. rész

Olvasd el, és hagyd magadban megérni. A népmesékben a szülők csak néhány pogácsával és egy-két gondolattal bocsátják útra gyermekeiket. Azokkal a gondolatokkal, melyekről tudják, hogy fontosak, és csakis az övék.

Az első évben megtanul együtt érezni és belebújni a védenceibe. Érzi a fájdalmaikat, féli a félelmeiket, együtt sír és nevet velük.

A második évben megtanul szeretni. Ez már nemcsak érzés, hanem értés is. Nem elég érezni, érteni is kell a másikat: ez az igazi szeretet.

A harmadik évben megtanulja a távolságtartást. Azt, hogy nem szabad valakit túlszeretni. Nem szabad bárkinek, bármikor odaadni magát - naiv módon, elolvadóan. Nem szabad túl jónak lenni. Aki Isten szemével lát, azt már a mindentudás irányítja, és igyekszik a védenceitől távolságot tartani. Nem engedi a másiknak, hogy az belekapaszkodjon. "Nem szabad az embert angyalfüggővé tenni!" Ezt tanítják a harmadik évben. Hátra lépve, okosan kell szeretni. Ha úgy alakul: tanulj meg közömbös lenni.

A negyedik évben azt tanulja az angyal, hogy nem elég a szeretet, a lágyság, a kedvesség és az okosság. Nem elég a tisztánlátás sem. Az angyal küldetéséhez erő kell! A felnőtt angyal démonokkal küzd, és ehhez fegyver kell.

Az utolsó évfolyamon kardot adnak a kezébe. Lángpallost. Legyőzhetetlen csodafegyvert, amelyet ritkán használ. Sohasem támad vele, de megvédi az igazságot, és a tanítványait. Az érett angyal tudja, hogy nemcsak a Jónak, a Rossznak is hatalma van. Tudja, hogy a fény mellett ott a sötét, és a teremtés drámai alkotás. Küzdeni kell. Szüntelenül harcolni.

A kardot csak egy érett angyal használhatja, mert ő már tudja, mi a Jó, az Igaz és a Fény. Iratkozz be az angyaltanfolyamra. Hátha fölvesznek.