Müller Péter: A szív hangjára hallgatni nem veszélytelen

Szív alatt itt nem az érzelmeket értjük. A szív a legbensőbb valód. A léted középpontja. Tud és érez - egyszerre. A szívben lakik a súgód. Ritkán hallgatsz rá, mert sokféle hangokat hallasz magadban. Szólhat hozzád az irigységed, a gyűlöleted, a félelmed, a vágyaid, a reményeid, az önzésed. A szíved halkan súg, és mindig bizonyosat.

Hogy valaki jó ember, vagy sem, megmondja. Aztán ezt nem ragozza tovább, hogy mennyire jó, de például, tudod, hogy bajban számíthatsz rá. A másikra nem. Hogy szeret-e valaki, vagy sem, a szíved megmondja. És azt is, ha már nem szeret. Te félreértheted, mert néha félre akarod érteni - de a szíved nem.

A szív nyelve intelligens, de roppant egyszerű. Nem kell sokat magyarázni. A szív előbb ismeri föl a hazugságot, mint az eszed. "Ebben az emberben nem szabad hinni!" - ezt akkor is kimondja a szíved, ha az az ember egy próféta, egy guru, egy főpap, vagy egy vezér, akiben mindenki hisz.

Manapság a szív hangját elnyomják bennünk. Már gyermekkorunkban. És később már vagy nem halljuk, vagy nem merjük a hangját meghallani. Hazugságban kényelmesebb élni, hozzá is szoktunk, a szív hangjára hallgatni nem veszélytelen. Szembe megy a közfelfogással.

Szíved, ha szól, nemcsak azt mondja el, hogy neked mi a jó, hanem azt is, hogy a másiknak mi lenne az. Látja a másikat is, s pontosan tudja, hogy hallgat-e a szívére, vagy sem. Tartós párkapcsolatokban működnek a szívek, s ezért fontos ügyekben ritka a félreértés.