Müller Péter: Az angyalok két szemmel látnak

Így kell látnod önmagadat, a párodat, a gyermekedet - mindenkit. A szerető szív mindent átél, mindent eltűr, mindent megbocsát, mindent elnéz - s nem tud ítéletet mondani. Gyenge az igazlátáshoz. Túlságosan benne van a másikban, összekeveredik vele, átöleli, még a tüskéivel együtt is. Bármilyen riasztó bajt, vétket, hibát lát a másikban - ha egyáltalán lát! -, azt mondja: "Jaj, szegénykém!" Együtt fáj vele. Ha a másik a pokolba tart, sajgó, szomorú szívvel, de megy vele.

A csupán ítélkező tekintet pedig csak kívülről lát. Átélés nélkül. Hűvösen és érzéketlenül. Ezért a látása nem valóságos. Hiányzik belőle a másik lélek átélése. A kettő csak együtt mutat igaz képet másokról.

A szív melege és az értelem hidege. Az érzés és az értelem. Az ítélet és a mindent megbocsátó kegyelem. Így működnek az angyalok. Két szemmel látnak. De a jó anyák is. A jó feleségek s férjek is.