Müller Péter: "Bármilyen szorosan ölellek, sohasem vagy az enyém"

2016.12.20. 12:00

Egy-egy mondat néha többet ér, mint száz könyv. Egy érzés- és gondolatmagocska megtermékenyít, a tiéd lesz, és segít élni. Jobban megismered önmagadat, a társadat – és talán az életedet is. Olvasd el a Life.hu-n, és hagyd magadban megérni. Heti útravaló – 262. rész.

Még amikor ölellek, akkor is kereslek! Hiába szorítlak magamhoz, bármilyen szorosan, sohasem vagy az enyém, mert még mindig kívánlak, még mindig hiányzol – a lehetetlent kívánom.

A szerelem: misztérium. Istenélményhez hasonló.

A kétgyökerű láng sohasem lesz egy, és két lélek és két test csak az út végén lesz Egy. Addig maradunk külön, Te és Én. Ezért a legboldogabb és a legmegrendítőbb élmény a szerelem, mert olyat akar, amiről tudja, hogy van –mégis lehetetlen. Miközben átéljük a találkozás semmihez fogható eksztázisát, ugyanakkor tudjuk, hogy ez nem maradhat így: itt, a Földön semmi sem örök.

Bármennyire is ölellek, soha nem leszel az enyémForrás: Thinkstock

Az életünk sem. A szerelem érzése szüli az igazi költészetet, és azt a mítoszt, hogy Ádám és Éva csakis az Éden kertjében voltak boldogak – de innen kibuktak, nehéz és magányos földi vándorútra kényszerültek, amelyben a szerelem nem más, mint az Éden kertjére való emlékezet.

Müller Péterszerelembölcsesség