Müller Péter: "Lesz-e a lobogó lángból örökké izzó, meleget adó parázs vagy ellobban örökre?"

Szerelmeseknek teszi fel az élet ezt a kérdést. A legtöbb láng fölemészti önmagát. Elég. Nem marad belőle sem szeretet, sem barátság, nem marad belőle tartós, hétköznapi boldogság. Ellobban és emlékké válik, vagy még azzá sem. Nem volt benne az a lehetőség, hogy mint a tábortüzek parazsa a téli hóban, meleget adjon, s élhetővé tegye a hideg éjszakát.

Sokszor egy szeretkezés után is átsuhan bennünk ez a kérdés: vágyom-e még rá, vagy elégett bennem a kívánság?