Peller Mariann Lorna Byrne-nal beszélgetett

De most ott állt előttem egy tüneményes kis nő, akiből sugárzott a szeretet.

Tudod, Isten jó kedvében, határtalan szeretettel fogott bele a teremtésbe. Teremtményei mind, egytől-egyig hordozzák Őt magukban. Így rajtuk (és rajtunk) keresztül tapasztal meg mindent, ezzel bővítve a minden tudást tartalmazó „könyvtárát". De azt hiszem, nem gondolt Ő arra, hogy a teremtményeiben, amikor anyagi testet öltenek, az árnyék világ is életre kel, és rajtuk keresztül a sötét oldal is megnyilvánulási lehetőséget kap majd. Mert Ő csak a szeretetet, a könyörületességet ismerte. Éppen ezért Isten is „alkalmazkodik" a változásokhoz, a kialakult helyzethez oly módon, hogy a jövőnk (mind az egyéni, mind pedig az emberiségé) meg van bár írva előre, de nem csupán egyetlen verzió létezik. Nekem megmutatott már több jövő lehetőséget. Volt köztük fájdalmasan szomorú, mert nem tanultuk meg a leckét, és tönkretettük a Földet. De volt olyan is, amelyben az emberiség egy sokkal fejlettebb szellemi szinten, egységben él mind a Földdel, mind pedig a benne lakozó Istennel, és ezért látni fogja az angyalokat is ugyanúgy, ahogyan én magam, most.

Persze. Az angyaloknak nincsen neme, de többnyire választanak egyet, amikor megmutatják magukat. A tiéd most nőként jelent meg, és mögötted áll, háromlépésnyire, de valahogy mégis összeér az energiátok. Nagyon magas, vékony, a ruhája pedig hófehér, de ezüstös színekben játszik, csodaszép. Ő soha nem hagy magadra téged, ő fog segíteni, amikor egyszer majd elhagyod ezt a földi életet, és a Mennyországban is veled marad, mert tudja, hogy a lelked, Isten egyik apró, ragyogó szikrája.