Utazás a lelked körül Peller Mariannal: Schobert Norbi életről, halálról

PM: Szoktál azon gondolkodni, hogy miért élünk, mi a feladatunk, honnan jöttünk, hova megyünk, vagy hogy miben hiszel?

SN: Spontán módon, persze. Ülök az autóban, vezetek és közben elgondolkozom ezeken a kérdéseken. Megdöbbent, hogy mennyire elteltek az évek, vagy az hogy kit látok a tükörben reggel. Annyira a huszonéves Schobert Norbi vagyok belül, hogy amikor egy rosszabb reggelen, sápadtan, kócosan, náthásan látok egy ötvenhez közelítő vámpírt, akkor el szoktam gondolkodni, hogy hova lett húsz év? Nagyon gyorsan telik az idő, ez pedig nagyon rosszul érint.

PM: Hiszel abban, hogy a lelkünk tovább él?

SN: Mondjuk úgy, hogy nyitott vagyok. Szerintem ahhoz, hogy higgyünk, ahhoz valami jel kellene. Azt gondolom, hogy a vallást az uralkodó osztály találta ki, a szegény emberek elnyomására. Azt tanítják, hogy mondj le minden földi jóról, élj olyan életet, ami nekünk megfelel gazdaságilag, hogy irányítható legyél. Szerintem ez átverés. Ugyanakkor a másik oldala még igaz is lehet, ezért én hívő vagyok, de nem vagyok vallásos. Hiszem, hogy van Isten. Szerintem ez egy erő, aminek mindenkihez köze van.

PM: Láttál bármit, ami erősíthette a hitedet?

SN: Láttam ezt-azt, igen, például repültem a gyerekkorom helyszínei fölött, láttam a régi utcánkat. Csak az a baj, hogy nem tudom megmondani, hogy ez akkor és ott történt, vagy utána az intenzíven, a mélyaltatásban, ahol már morfiumot is kaptam... Ezért nem tudom meghatározni, hogy mi is okozhatta a látomásaimat. Így hát egyensúlyban van a szkeptikus és a hívő énem. De abban például hiszek, hogy vannak olyan energiák, amelyek nem láthatóak, mégis működnek. Volt velem olyan, hogy aludtam, hajnalban, a nevelő apám pedig elköszönt tőlem álmomban. Sétáltunk kézen fogva, és olyan jól esett ez a búcsú, hogy elsírtam magam. Akkor felébredtem és azonnal felhívtam anyámat, aki mondta, hogy éppen most halt meg. Vagy egy másik példa, amikor sok-sok éve, a 103 éves dajkám éppen halottak napján, hajnali 5 órakor meghalt. Ekkor én mélyen aludtam az ágyamban, de egy erős hang beleordított a fülembe: „Juliska néni meghalt!". Azonnal felültem, hívtam anyámat, ő nem tudott erről. Hívtam az idősek otthonát, ahol ápolták, és ott azt mondták, hogy valóban meghalt.

PM: De akkor itt vannak a bizonyosságok, Norbi!

SN: Nem bizonyosság! Tudod, mi ez?

Az ember valójában nem tudja, hogy van-e Isten vagy nincs. És nem tudja azt sem, hogy honnan származik. Hogy miből jött, hogy miért van itt, és ezeket soha nem is fogja megtudni. Mégis mindenki ezt kutatja, ez a legszebb az egészben.

PM: Ezek szerint azt el tudod képzelni, hogy létezik a lélektárs, aki szorosabban kötődik hozzád?

SN: Abszolút! Nekem Réka a lelki társam. Ő a legjobb barátom is, sőt a legerősebb elem, ami engem ideköt a Földhöz. Van egy olyan érzelmi faktora a dolognak, amit nem tudsz megmagyarázni. Én mindig azt szoktam mondani, hogy bűntársak vagyunk, örök bűntársak.

PM:Neki nagy szerepe volt abban, hogy amikor ott voltál élet-halál között, visszajöttél.

SN: Csak neki volt szerepe. Annyira szenvedtem, hogy meg tudtam volna halni. Be vagy csövezve, meg sem tudsz mozdulni, pittyeg melletted a monitor, ágytálaznak, irgalmatlan fájdalmaid vannak, melletted pedig jobbra-balra halnak meg az emberek, és nagy baj van. Annyira szerettem volna meghalni! Nem tudott itt tartani sem az édesanyám, sem a gyerekeim.

NL: A kártyák azt mutatják, hogy bár nagy teremtő energiád van, építkezel folyamatosan, mégis nagy erővel kell tartanod a felépítményedet, mert az mégsem teljesen stabil. Ez a személyiséged része, hogy felépíted, és állandóan őrizned kell azt – ez egy nehéz út, amit választottál.

SN: Ahogy énekelte Vastag Csaba is, hogy Őrizd az álmot, míg élsz... (énekel) Nem tudom magam komolyan venni, ne haragudjatok!

PM: Nem is kell! De mintha te mindig újabb és újabb elérhetetlennek tűnő célokat tűznél ki magad elé. Olyan nincs, hogy úgy döntesz, most egy kicsit hagyom az egészet, és hátra dőlök végre?

SN: Nekem kellenek az új célok, és persze van olyan, hogy elengedem a dolgokat, mondjuk hétvégén is így lesz!

NL: Aztán azt is mondja a kártya, hogy hajlamos vagy mindig a múltból táplálkozni, elmerengeni. Érzelmileg visszamész a múltba.

SN: Ez nagyon igaz, mindig ott járok!

NL: Ez pedig arra utal, hogy látjuk, mi emberek, nagy dolgokra vagy képes.

SN: Nem azért érzik ezt az emberek, mert már megcsináltam, felépítettem a dolgaimat?

NL: Nagyon jó képességed van a teremtésre. És az is benne van, hogy képes vagy az emberekre is teremtőerővel hatni. Végül pedig kihúztál egy szíves lapot, ami azt jelenti, hogy bármi csalódás ér, azonnal a szívedre veszed, és ez fizikálisan is megmutatkozhat. Figyelned kell arra, hogy a negatív érzelmeket kitisztítsd, elengedd és ne hordozd magadban túl sokáig.

A teljes interjút itt nézheted meg: