Óz, a csodák csodája lélek csoda Steiner Kristóf kabbala
Clock icon
Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.
A csodák körülvesznek minket - elég, ha a véletlenekre, a szerencsére, a mobiltelefonunkra, vagy akár egy, az ablakunkon viruló jégvirágra gondolunk. Bár minden nap látjuk őket, gyakran nem ismerjük fel: mindannyian a birtokában vagyunk Dorothy kívánságteljesítő rubincipellőjének. Ám semmilyen varázscsetresz nem képes arra, hogy helyettünk mondja ki a varázsszavakat...
Forrás: AFP
Forrás: AFP


Téli estéken, amikor odakint sziszeg a szél, és szemerkél a hideg eső, egyetlen takaró sem képes úgy felmelegíteni, mint valamelyik gyerekkori kedvenc filmem és egy csésze forró kakaó. Néhány nappal ezelőtt, amikor dideregve érkeztem haza a kutyasétáltatásból, és Özge, a kínai meztelenkutyám a norvégmintás gyapjúpulcsijában is jégcsappá fagyott, hirtelen eszembe jutott: Óz birodalmában bizonyosan még most is melegen süt a nap. Bevackoltuk magunkat hát egy piros kockás pokróc alá, és elindultunk a sárga úton Dorothy-val, ezzel pedig nemcsak a remegő kezeimet, de a lelkemet is pillanatok alatt felmelegítettem. Hosszú évekkel ezelőtt láttam utoljára a Judy Garland főszereplésével készült klasszikust, és bár szóról szóra tudom a forgatókönyvet, sőt a dalokat is fejből fújom a magam elviselhetetlen énekhangján, a történet valódi mélysége csak most kristályosodott ki előttem. Ahogy véget ért a film, azon nyomban kutatni kezdtem az interneten, és hamar megtudtam, hogy Frank L. Baum tucatnyi Óz könyvet vetett papírra, én pedig nem voltam rest belevetni magam az olvasásba. Faltam a könyveket - egyiket a másik után -, és közben bőszen jegyzeteltem, mintha csak valamiféle önsegítő vagy spirituális ösvényt bemutató kötetet olvasnék. Lenyűgözött a "mesekönyv" mély, profán bölcsessége. A kislány, akit a ciklon egy veszélyes, elvarázsolt világba repített, megtanulta: ha ismét a saját ágyában akar ébredni, szembe kell néznie a legrettegettebb ellenségével...

Forrás: AFP
Forrás: AFP

Bibliai bölcseletek egy mesekönyvben

Azt mondják, a legtöbb közúti baleset a sofőrök otthona környékén történik: amikor már igazán közel vagyunk a célhoz, hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy az utolsó lépések éppen annyi figyelmet igényelnek, mint az összes korábbi. Amikor Dorothy és barátai a rettenetesen hosszú és kimerítő, veszélyekkel teli utazás végén megérkeztek Smaragd Városhoz, és rohanni kezdtek a zölden csillogó kastély felé, a gonosz Nyugati Boszorkány mérgezett pipacsmezővel állta útjukat. Glinda, a jóságos boszorkány pedig hófelhőt varázsolt a pipacsok között ájultan fekvő hősök fölé. A ragyogó napfényben, a gondtalan mesevilágban, közvetlenül a cél előtt a hideg hópelyhek, a kellemetlen ébredés volt az egyetlen, amely megmenthette Dorothy-ékat. Mert amikor a "fene nagy boldogságban" ellustulunk, a jég, a hó, a fagy hozta szenvedés valójában ajándék, amely felráz minket az álomkórból. Mikor pedig a főhősök megérkeztek a Nagy Varázslóhoz, annyi viszontagság és szenvedés után, az legnagyobb meglepetésükre a földkerekség legrettegettebb boszorkányának seprűnyelét kérte tőlük cserébe, így kiderült: a nagy utazás végének hitt állomás valójában csak az út eleje volt. Amikor már azt hisszük, hogy semmi erőnk nincsen küzdeni, a sors megmutatja nekünk, hogy a valódi összecsapás még előttünk van: a félelmeink elől ugyanis nem menekülnünk kell, hanem örökre leszámolni azokkal. És bárhogy küzdött Dorothy az életben maradásért, a gonosz banyát akkor sikerült legyőznie, amikor egy pillanatra megfeledkezett a saját szenvedéséről, és a saját bőre helyett a lángra lobbant barátját mentette: a Madárijesztő segítségére sietett egy vödör vízzel. A Gonoszt ugyanis csak akkor puszíthatjuk el, ha nem magunkra, hanem másokra gondolunk. A történet végén pedig kiderült: bármikor hazarepülhetett volna Kansasbe, ha elég erősen bízik a saját akaraterejében.

Forrás: AFP
Forrás: AFP

Sárga út és vörös fonal

A csodák bizony körülvesznek mindannyiunkat - elég, ha a "véletlenekre", a "szerencsére", a tudomány technikai vívmányaira, vagy akár egy, az ablakunkon viruló jégvirágra gondolunk. Bár minden nap látjuk őket, gyakran nem ismerjük fel: mindannyian birtokába vagyunk Dorothy kívánságteljesítő rubincipellőjének. Ám semmilyen varázscsetresz nem képes arra, hogy helyettünk mondja ki a varázsszavakat. Az életünk eseményei, az érzelmeink, a gondolataink és a szavaink mind egy-egy varázskapuként működhetnek, ha megismerkedünk a metafizikai világ törvényeivel. A kabbala - amely vallásra, származása, nemre való tekintet nélkül bárki számára elérhető - azt mondja: csodaország nem a szivárványon, a tükrön, vagy az üveghegyen túl vár ránk, hanem bárhol, ahová mi magunk odavarázsoljuk.

Ennek fényében szeretettel várlak téged is 2011. december 15-én, este 6 órakor a Nyugati téri Alexandra Könyvesház pódiumán, ahol személyes tanárom, a Kabbala Központ oktatója, David Zakin egy sorsfordító előadás keretében mesél arról, hogyan tehetünk csodákat a hétköznapjaink során, én pedig David beszélgetőtársaként és az est moderátoraként leszek jelen. Tanuljuk ki együtt a csodatétel tudományát. Az ingyenes előadásra itt regisztrálhatsz!


Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.