Steiner Kristóf: Barátok és bizonyosság

lélek barátság ünnep szeretet London Steiner Kristóf
Clock icon
Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.
A Lélekbonbon című kötetemben van egy fejezet, amelynek "Furcsa anyuka" a címe. Arról mesélek benne, hogy bámulták a mamámat a tanárok és a diáktársaim a suliban, és milyen szokatlan szokásokkal ékeskedett az én édesanyám. Nos, ha igazán őszinte akarok lenni, be kell vallanom, hogy a konvencionális lét az egész családomtól távol áll: gyakran előfordul, hogy felhívom az apukámat, aki azt mondja a telefonba: "Visszahívlak, épp meditálok", vagy hogy a nagynénémtől kapok egy SMS-t: "Tündérbabuk vagytok." És akkor még nem is meséltem a meglehetősen különc barátaimról, akikkel az idei karácsonyt (is) töltöttem...

Sabinával és Garry-vel Londonban találkoztunk, amikor tavaly beiratkoztam a Goldsmith Egyetem kultúraírás kurzusára. A kelet-londoni házunk a Millfilelds Roadon állt, egy köpésnyire a "Murder Mile"-nak csúfolt Clapton tavacskától, ahol a kétezres évek elején állandóak voltak a késelések. A ház maga sem volt éppen a Ritz szálló: az ablakpárkányokat vastagon beborította a szutyok, a konyhában legfeljebb az egerek főztek, a szobákban pedig foltos padlószőnyeg árulkodott arról, hogy ez a viktoriánus vityilló inkább afféle átmeneti szálláshely, mint otthon. Ugyanakkor olcsó volt és praktikus, hiszen minden "londoner" tudja, hogy Kelet-London - Hackney, Dalston, White Chapel és Bethnal Green - a brit metropolisz bohém művésznegyede.

Forrás: Steiner Kristóf
Forrás: Steiner Kristóf

Számomra persze nem is volt kérdés, hogy a ház és annak lakói hamarosan gyökeres változáson mennek majd keresztül: első lépésként kitakarítottam a konyhát, és szokásommá vált, hogy reggel tortával vagy muffinnal és egy kis üzenettel várom az akkor még egymással is alig-alig kommunikáló lakótársakat. "Helló, én egy citromos-áfonyás pite vagyok, léci, egyetek meg!" A magányos majszolással induló reggelek hamar közös kávézásba torkollottak, majd beindultak a nagy, közös főzések, ezzel együtt pedig a ház is felébredt százéves álmából: otthonná változott. Sabina, a bangladesi származású főbérlő egymás után hozta haza a régi, "lelke van" típusú kisbútorokat, festményeket, teáskészleteket és egyéb, behatárolhatatlan funkciót betöltő tárgyakat a charity shopokból, az arcán rózsaszín csillagtetoválást viselő, skóciai Garry pedig tucatszámra sütötte a kenyereket, és fűszernövényekkel ékes miniparkká változtatta a korábban derékig érő gazzal borított kertet. Sabina, Gary, én és szerelmem, Matan egyre közelebb kerültünk egymáshoz, és mire elérkezett a karácsony, már olyanok voltunk, mint a zselé meg a csoki a szaloncukorban: elválaszthatatlanok.

Idén ősszel ők ketten adtak össze minket Tel Avivban a hüpe alatt, és persze ebben az évben is együtt ünnepeltük a karácsukát - a karácsony és a hanuka fúzióját -, ezúttal Budapesten, egy szlovákiai kiránduláson, és ismét Londonban. Hatalmas lakomákat csaptunk közös barátainkkal, korábbi lakótársainkkal - hiszen aki a Millfields Roadon töltött idők során velünk volt, az örökké ennek a furcsa kis családnak a tagja marad. A két ünnep között pedig visszareppentünk a brit fővárosba, hogy - tavalyi, hagyományteremtő pantomim látogatásunkat megismételve - a Hackney Empire Színházban megnézzük a Hamupipőke társadalomkritikával és humorral megfűszerezett változatát. Ilyenkor teljes erőbedobással éneklünk és kajabálunk a színpadon interaktív kommunikáló színészekkel.

Forrás: Steiner Kristóf
Forrás: Steiner Kristóf

Az ünnepek elmúltak, és ezzel egyidőben mi is visszarepültünk sokadik otthonunkba, Tel Avivba. Másfél esztendő után most először fordul elő, hogy nem tudom, mikor találkozunk legközelebb a mi "fura barátainkkal". Bár csak néhány napja, hogy elbúcsúztunk egymástól William Blake sírhelye mellett - ide zarándokoltunk el egy utolsó, közös piknikre. Az elmúlt év mindannyiunk számára olyan volt, mint egy csodálatos hullámvasút-menet: Garry levetette a félszegségét, és elmélyült a kabbala tanaiban, Sabina egy hétéves kapcsolatnak vetett véget, és otthagyva korábbi munkáit mint telefonkezelő és pultoslány, a BBC éttermében kezdett dolgozni, és matematikát tanít egy kelet-londoni leányiskolában. A párom, Matan medikusból orvossá avanzsált, én a Goldsmith-kurzus után angol nyelven is elkezdtem publikálni az izraeli Time Out magazin meleg és leszbikus rovatának rendszeres szerzőjeként.

Segítettünk egymásnak megvalósítani az álmainkat, és közös álmaink is születtek: elhatároztuk, hogy 2012-ben nemcsak élvezzük majd a sors-hullámvasút nyújtotta felemelkedéseket és zuhanásokat, de magunk vezetjük majd az életünk vonatát. És akármerre is vezetnek a sínek, egy biztos: december 27-én mindannyiunknak a Hackney Empire-ben a helye, hogy kurjongatva köszöntsük a karácsonyi pantomim jól ismert hőseit... és persze egymást, egy szoros, szívből jövő öleléssel.

Teljes bizonyosság bizonytalan időkben
Mindannyiunkban ott rejlik az az erő, amivel megteremthetjük a saját valóságunkat, és valóra válthatjuk az álmainkat, amelyekkel ezt a zavaros világot kiránthatják a bajból - kezdve saját magunkkal. Gyere el egy különleges szemináriuma, ahol kiderül, hogyan használhatod a tudatod erejét annak érdekében, hogy egy szebb világot teremts, és hogy kedvezőbb helyzetek, jobb lehetőségek táruljanak fel előtted.
Bővebb információ itt!



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.