Katus Attila: "Engem a szívem visz"

2016.05.19. 11:44

Vele találkozni némiképp olyan, mintha az ember tükörbe nézne, és szembesülne azzal, hogy „huh, bizony össze kéne szedni magam, el kellene kezdeni újra rendszeresen edzeni!” Bezzeg ő…! Katus Attila vezeti a life.hu BikiniBody programját, múlt héten pedig büszke győztesként zárta párjával a Drágám, add az életed műsorát. 16 éve ismerjük egymást – jólesik időnként leltározni, mi minden történt a Pécsi sasok sikerei óta. 

Átéled azt, hogy az emberek veled találkozva rögtön szemlesütve vallják be, hogy lusták és nem figyelnek oda eléggé magukra?

Ez így van, kicsit magam vagyok az élő lelkiismeret, még akkor is, ha nem találkoztak velem soha, csak meglátnak a tévében. Amikor étterembe megyek, észreveszem, hogy nem mindig azt választják, amit szeretnének, és azt is figyelik, hogy én mit eszem.

Katus Attila

Fotó: M. Schmidt János/Origo

Az hogy sokaknak példakép vagy – néha nem korlátoz?

Nem, hiszen én ilyen vagyok. Tényleg nem dohányzom, nagyon kevés alkoholt és kávét fogyasztok, szeretem a zöldséget, a gyümölcsöt, világéletemben szerettem sportolni - de ennek ellenére sem akarom azt mutatni, hogy tökéletes vagyok, vagy tökéletes életvitelt folytatok… Nem szeretném, hogy a kockahasú címlaplányok és címlapfiúk legyenek a minták, nem akarok olyan elvárásokat megfogalmazni, amik egy átlagember számára elérhetetlenek. Ha valamit annak érzel, akkor feladod. Megvalósítható álmokért lehet tenni, és akkor sikerélmény is jön. Azt szoktam mondani, hogy ha ötből négyszer jót cselekszünk, akkor elérjük azt, amire vágyunk. 100 százalékot az élsportoló tud kihozni magából úgy, hogy mindent ennek vet alá – a tanulást, az emberi kapcsolatokat, vagyis az egész életét. De a 80 százalék mindenki számára megvalósítható. Nem tökéletességre buzdítok, hanem egészséges, jó közérzetű, energikus embereket szeretnék látni, akik össze tudják rakni az életüket, és meg merik élni az álmaikat.

Most a  BikiniBody projekt kapcsán találkozunk. Egy hétköznapi lány a kiválasztott. Milyen célt tűztél ki? Hiszen az olvasók számára az ő átalakulása is egy példa…

Azt akarjuk megcélozni, hogy egy lány, aki az ország határából, egy nagyon pici kis faluból költözött fel Budapestre, egyedül lakik, dolgozik napi 8-10 órát, ráadásul ülőmunkát végez nem nagy fizetéssel - képes összerakni az életét és változtatni rajta. Aki az utóbbi időben kicsit elengedte magát, de most fejlődni szeretne. Csinossá lehet egy lányt tenni akkor is, ha nem lesz tökéletesen lapos a hasa, de javul a testtartása, formás lesz, tónusba kerülnek az izmai, jobban érzi magát a bőrében, és magabiztosabb lesz. A jeleit már most látom, pedig a programnak még csak a felénél járunk. Természetesen ez nem egy két hónapos munka, és nem arról szól, hogy ne egyen semmit, lefogyjon, aztán visszahízza – hanem pályára akarom állítani, mint egy műholdat. A KATUSAKTÍV program mindenki számára elérhető, ő is azt töltötte ki először, és az induláskor 50 százalék körüli eredményt produkált, most pedig már 88-90 százalékot teljesít. Én nem tudok edzeni helyette, nem fogjuk a kezét, amikor vásárol, csak egyszer tudjuk elkísérni, hogy miket vegyen, hogyan táplálkozzon – de amúgy a közös edzéseket leszámítva, a nap 24 órájában egyedül van, vagyis az ő felelőssége hogy meddig jut el. Az a lényeg, hogy megértse, megtanulja, szeresse és szívesen csinálja, amibe belevágott. Én a szakmai hátteret nyújtom ehhez.  

Fotó: M. Schmidt János/Origo

Egy másik friss élményem rólad, hogy múlt héten a pároddal megnyertétek a „Drágám, add az életed” című műsort. Minden hétköznap este megküzdötted a magadét… Néha gyöngyöző homlokkal, de nem adtad fel. 

Engem a szívem visz. Minél jobban szeretek valamit, annál többet vagyok képes tenni érte. Ha a szívem 100 százalékosan akarja, akkor a testem inkább belepusztul. Belerakom a maximumot. Természetesen, ha valami reménytelen, akkor le tudom magamat beszélni róla, nem arról van szó, hogy megrögzötten ragaszkodom valamihez. Viszont tényleg ki tudom facsarni a testem - erre megtanított a sport. Azt tanultuk a Testnevelési Egyetemen is, hogy bár a test azt mondja egy idő után, hogy hagyd abba, nagyon fáj - ilyenkor nem kell feltétlenül hallgatni rá, mert még van tovább, ott rejtőzik egy csomó tartalék!

Mi volt akkor a fejedben, amikor két oszlop között kellett – kvázi – falra másznod? Egyszer leestél, de újra nekiindultál. A dac munkál benned?

Inkább a játék. Szeretem a versenyhelyzeteket, szeretem a különleges dolgokat az életben. Ilyen szituációba vélhetően nem fogok többet belekerülni. Vannak pillanatok, amik olyanok, mint az ünnepnapok. Az ember rákészül, szépen felöltözik, megmossa a haját, elmegy és odateszi magát. Ez történt most is.

Miért mondtál igent erre a felkérésre? Tudatosnak látlak, végiggondoltam hogyan lett a többszörös világbajnok Pécsi sasból „intézmény”: a KATUSBODY, a KATUSFOOD, a KATUSAKTÍV a könyvek, programok… Komoly építkezés van a hátad mögött, és ezzel a szerepléssel némiképp a bulvár területére léptél.

Az utóbbi években nagyon elzárkóztam a bulvártól. Természetesen voltak média-megjelenéseim, de sajnáltam rájuk az időt, mert addig se tudtam a szakmámmal foglalkozni. Nem jártam semmilyen rendezvényre, és egy idő után észrevettem, hogy bár van egy kör, aki ismer és kedvel, de a fiatalok felé nyitni kellene. Ez volt az egyik praktikus ok. A másik, hogy  a párommal a kapcsolatunk eljutott egy olyan szintre, hogy úgy döntöttünk, hogy nyíltan felvállaljuk egymást. Hozzáteszem, számára az egy nagyon idegen és új helyzet volt, de azzal nyugtattam, hogy attól hogy zavarban lesz, még látni fogják rajta hogy milyen kedves és jó ember.

Fotó: M. Schmidt János/Origo

A magánéletedről évek óta nem beszéltél.  

Ez nem jelenti azt, hogy az elmúlt években nem ismerkedtem vagy nem volt kapcsolatom, de most éreztem azt, hogy eljött az idő. Nem szégyen, ha az ember egy olyan lánnyal van, akit szeret, és ezt megmutatja.  Amúgy meg talán be tudtam bizonyítani, hogy a sport és az egészséges élet 43 évesen is megteszi hatását – lám ilyen szép, fiatal barátnője lehet az embernek.

Tényleg, a műsorban talán te voltál a rangidős!

Vélhetően én voltam a „Nagy öreg” azon a héten. Bár nem néztem utána…

Már beszélgettünk arról évekkel ezelőtt, hogy nem jó a kort hangsúlyozni, mert skatulyába tesz.

Nem a naptári, hanem a biológiai kort kell nézni. Annak alapján viszont lehet hogy a legfiatalabb voltam.

Nevetve mondod, úgyhogy tudhatsz valamit! Van ilyen vizsgálat?

Léteznek ilyen mérések, megnézik az ízületek , a szív- keringési rendszer állapotát,  különböző teljesítményeket és abból  tudnak egy átlagot számolni arra vonatkozóan, hogy körülbelül milyen szinten van a test. Pár évvel ezelőtt nekem 29-et mértek. Most tehát 30-31 éves lehetek. Azért az nem rossz! Ilyen szempontból lehet hogy nem is olyan nagy a korkülönbség Kíra és én köztem. Lehet megvénülni és tönkretenni magunkat nagyon fiatalon és lehet aktívan élni nagyon idős korig is. Ez tényleg választás kérdése szerintem!

Ebbe is belecsomagoltad a szakmai üzenetet, te huncut!

Naná!

Beszélgettünk mi már – nem is egyszer – és  olyan kedves szavakkal fogalmaztad meg, hogy vidéki srácként te egy vidéki lányt keresel, aki olyan, mint egy hegyi patak…

Kíra nagyon sok szempontból megtestesíti ezt, mert ő az az útját kereső fiatal, aki mellettem rátalált egy irányra. Egyrészt biztonságra lelt, törődést és odafigyelést kap, és némi irányítást is. Látja hogy mit hogyan teszek, és ő is sokkal koncentráltabbá vált, megváltoztak a fontossági sorrendek az életében. Nagyon jó érzés, hogy mennyivel érettebb, milyen boldog és kiegyensúlyozott lett pár hónap alatt.  

Fotó: M. Schmidt János/Origo

Értem, hogy a Kíra számára ennek a kapcsolatnak sok hozadéka van, de neked mit ad? Mégis csak több mint húsz év van köztetek – megélt dolgokban mindenképp, még akkor is ha a tested biológiai kora csak 30.

Egy fiatal lány természetesen nem tud annyi mindenhez hozzászólni, mint egy idősebb, hiszen nincs annyi tudása, tapasztalata, viszont – hogy csak egy egyszerű példát mondjak - ha az ember elviszi bárhova, ő rá fog csodálkozni. Annyi mindennel meg lehet lepni!

Könnyebb élményeket adni? Udvarolni? Lenyűgözni?

Ebből a szempontból igen. Azt gondolom, hogy sem én nem tudok neki mindent megadni, és ő sem tud nekem. De az a lényeg, hogy amit képesek vagyunk egymásnak nyújtani, az számunkra mennyire fontos. Ő nagyszerű lány, sok szempontból passzolunk. Persze  csiszolódnunk kell egymáshoz, de ha együtt vagyunk az számomra boldogságot, örömet hoz és jól érzem magam vele.

A szerelemre idő kell… Te pedig éveken át szinte éjt-nappallá téve dolgoztál.

Kíra nagyon ügyesen tud idomulni ehhez, és nekem nagyon fontos, hogy egy nő el tudja fogadni, hogy magas hőfokon égek és rengeteget dolgozom. Látja és érti, hogy miért szeretem ennyire a szakmámat,  mi a célom és ahhoz miket kell megtennem. Egyébként pedig mostanában jutottam el arra a szintre, hosszú éveken át tartó dzsungelharc után - amikor olyan sok és nagy dologba vágtam a fejszémet - olyan profivá kezd válni a csapatom, hogy nyugodtabb lehetek és visszavehetek a tempóból.

Fotó: M. Schmidt János/Origo

Mi az a bizonyos cél?

Azt akarom elérni, hogy az irányításom alatt, a javaslataim mentén az emberek megbízható forrásként tekintsenek rám, ha változtatni akarnak az életükön. Valós szakmai háttérre építve segítek nekik. Könyvekkel, kiadványokkal, programokkal, egészséges táplálékkal. Értékrendet és gondolkodásmódot szeretnék közvetíteni, ami révén jobb minőségű életet élhetnek. Annyi hazugság és álság van a piacon – a boltokban és az interneten is – én nem kecsegtetek senkit hamis ígéretekkel, és azt szeretném, ha az emberek csukott szemmel hinnének nekem, és biztosak lennének abban, hogy nem kell elolvasni az apró betűt… Évek óta ezen dolgozom. Először jót akarok cselekedni és utána próbálom profitábilissá tenni. És a sorrend nagyon fontos! Katus Attila vagyok,- bár nevezhetem magam  cégnek vagy intézménynek - de egy magánszemély vagyok, akinek szíve van, és személyes felelőssége.

Szerinted miben változtál leginkább az elmúlt évek alatt? Diadalmenetnek tűnik, de…

…ami zavar, hogy néha már nincs időm annyit mosolyogni. Ez nem azt jelenti, hogy rossz a kedvem, csak már nincs elég módom arra, hogy megálljak és viccelődjek. Nagyon szeretem a humort, jó kedélyű ember vagyok, igyekszem mosolyt csempészni az aerobik óráimba is, de talán ebben érzem hogy komolyodtam. Gyerekkoromban annyit nevettem! Aztán ahogy múlik az idő, egyre több a teher, nagy a hajtás… Szerencsére a pozitív hozzáállásom, az élet szeretete megmaradt, de valahogy mosolyból kevesebb van, és ez bánt.

Fotó: M. Schmidt János/Origo

Ha ezt így kimondod, akkor az is cél lehet, hogy több alkalom legyen a nevetésre! Hiszen talán nyugodtabb időszakra készülsz.

Mindenképpen. Ahogy ebből az őserdőből kikeveredtem és egy tisztásra értem, az egyik célom az, hogy még több nevetést adjak magamnak, még többet sportolhassak és rendezhessem a magánéletemet. Családi házba akarok költözni, olyan körülményeket akarok teremteni, ami egy újabb fázist nyit az életemben úgy, hogy uralom az üzleti életemet és aztán a magánéletemet is. Alapvetően boldog embernek tartom magam és azt szeretném, hogyha mindenki más is ilyen életet élhetne. Ilyen boldog, nehéz életet… Szerintem az élet mindenkinek nehéz. Akkor is ha teszünk azért hogy jobb legyen és akkor is, ha csak sodródunk. És ha már így van, akkor inkább mi irányítsuk! Én ezt az utat választottam. 

Címkék: