Lukrécia Borgia, a pletyka áldozata

Az eredetileg spanyol származású Borgia família kora legkiemelkedőbbje volt Olaszországban, sőt messze földön ismerték őket. Híresek voltak hatalmukról, vagyonukról, szellemi képességeikről és szépségükről, erkölcstelen életükről pedig még ennél is hírhedtebbek, különösen egyvalaki: Lukrécia. Persze ez utóbbit már csak a rossznyelvek pletykálták róla, méghozzá olyan sikeresen, hogy a mai napig él a kép: Lukrécia Borgia egy gyönyörű, de rendkívül erkölcstelen szörnyeteg volt, aki üreges gyűrűjében tárolt különleges mérgekkel oltotta ki férjei, szeretői életét, és saját - szintén csodaszép - testvérével és apjával hált, ha úgy tartotta kedve, és még gyerekeket is szült nekik. Persze mára kiderült, ezekre a vádakra semmi bizonyíték sincsen, sőt, ha jobban beleássuk magunkat Lukrécia életébe jól látszik, hogy csupán befolyásos családja bábuja volt, akik oda rakták őt és akkor, ahogyan azt a politikai sakkjátszmájuk következő lépése kívánta.

Lukrécia 1480. április 18-án született Subiacóban, Olaszországban. Édesapja Rodrigo Borgia bíboros volt, akit később VI. Sándor néven 1492-ben pápává választottak Rómában. A szent ember azonban közel sem élt szent életet, már bíboros korában négy gyermeke született szeretőjétől, a már házas nőtől, Vanozza dei Cattaneitől. Gyermekeik: Cesare Borgia, Giovanni Borgia, Lukrécia Borgia és Gioffre Borgia. Későbbi szeretőitől is született még néhány utódja a virgonc pápának, aki vigyázott arra, hogy törvénytelen gyermekei származását pápai hatalmánál fogva valahogyan törvényesnek nyilvánítsa. Remek politikai és diplomácia érzéke volt, de hitbéli, szent küldetését egyáltalán nem teljesítette. Mai napig az egyik legbotrányosabb pápának tartják, egyetlen célja volt csupán: minél nagyobb vagyont és hatalmat szerezni magának, és ezért mindent bevetett. Egyik fiát, Giovannit a pápai hadsereg parancsnokának tette meg, másik fiát, Cesarét pedig bíborosnak nevezte ki alig 18 éves korában. Lánya sem maradt ki a sorból, neki is fontos szerepet szánt egyszemélyes hódító hadműveletében.

Lukrécia már egészen fiatalon rendkívüli népszerűségnek örvendett gyönyörű alakja, arca, hófehér bőre és a korban ritka, vöröses szőke haja miatt. Kiemelkedő műveltsége és makulátlan egyházi neveltetése pedig már csak hab volt a tortán. Ahogy mondani szokás, rendkívül jó partinak számított a lány: gazdag, szép, befolyásos és engedelmes volt. Akadtak is kérők szép számmal, apja pedig nem volt rest, már 13 éves korában megházasította szegény kislányt, alaposan megválogatva a férjet: Giovanni Sforza, Pesaro fejedelme lett a szerencsés. A cél az volt, hogy az erős milánói Sforza családot közelebb hozza a pápai Borgiákkal - a terv azonban dugába dőlt, amikor a Sforzák hatalma gyengülni kezdett. Ilyen körülmények között semmi hasznára nem voltak a pápának, aki könnyűszerrel mondta ki a házasság érvénytelenségét, arra hivatkozva, hogy a férj nem tud gyermeket nemzeni Lukréciának. Természetesen ez hazugság volt, de hát úgy voltak vele, bizonyítsák az ellenkezőjét, ha tudják. Soha nem látott sárdobálás kezdődött. Egyik oldalon álltak a Borgiák, akik azt harsogták, hogy a férj nemzőképtelen, mire a dühös férj azzal vádolta Lukréciát, hogy az rendszeres szexuális kapcsolatot tart fenn családja férfitagjaival. A Borgiák tagadtak és erőltették a válást, amibe végül a Sforzák is belementek kénytelen-kelletlen, mert féltek a pápai haragtól. Így ért véget Lukrécia első házassága 1497-ben. Köszönhetően a hoppon maradt Sforza család aktív fröcskölődésének, messze földön elterjedt a hír Lukrécia koholt hálószobatitkairól, sőt arról is, hogy apa, fiú és lánya közösen járnak féktelen orgiákra. Többek között például állították, hogy a Gesztenye-banketten is együtt jelentek meg hármasban, azon a palotabeli rendezvényen, ahol legalább ötven prostituált kínálta kegyeit a vacsora mellé a meghívott vendégek számára. Nincsenek egyértelmű bizonyítékok sem a történet valódisága mellett, sem ellene, de valószínűnek látszik, hogy a Sforzák túloztak, Lukrécia sosem járt ilyen helyeken, és vérfertőző szokásai sem voltak. A gesztenyés történet egyedüli igaz hunyója talán a pápa, akiről simán elképzelhető, hogy valóban tiszteletét tette ilyen exkluzív banketteken.

A frissen elvált, alig 17 éves Lukrécia nem sokáig élvezte az egyedüllétet a kolostorban, ahová pápai utasításra vonult be, apja máris kiszemelte a következő férjet számára. A zárdában töltött egy év ugyanis elég volt számára, hogy életében először igazán szerelmes legyen abba a férfiba, akit ő maga szemelt ki magának: Perrotto spanyol költő bűvölte el, akit apja küldött a kolostorba, hogy vigyázzon rá, amíg ott tartózkodik a világ elől elzártan. Lukrécia és Perrotto fülig egymásba habarodtak, a lány pedig hamarosan teherbe esett, aminek a Borgia család érthetően nem örvendett. A família elhagyta eddigi finom módszereit, mit nekik válás? Még mit nem! Cesare annyira feldühödött az eseten, hogy szemrebbenés nélkül leszúrta a szerelmes költőt, akinek elvesztésébe Lukrécia is kis híján belehalt. Ekkor döbbent rá, hogy aki hozzá közel kerül, életveszélyben van, legyen szó férfiról, nőről, nem számít. Szegény társalkodónője sem élte meg a másnapot - mivel tudott a kolostorbeli románcról és hagyta a dolgot megtörténni, életével fizetett. A Borgiáknál nem volt kecmec. Aki a pápa tervébe belepiszkált, nem sokáig élvezhette az itáliai dolce vitát. Lukrécia teljes titokban megszülte szerelemgyermekét, akit rögtön elvettek tőle, neki pedig készülnie kellett az új házasságára.

Az új férj Aragóniai Alfonz, II. Alfonz nápolyi király törvénytelen fia lett, akihez a nápolyi kapcsolatok megszilárdítása miatt kellett hozzámennie Lukréciának 1498-ban. Az esküvőt Rómában, a Vatikánban tartották. Úgy ismeretes, hogy ez a házasság nem volt ellenére a fiatal párnak, idővel nagy szerelem szövődött közöttük. Egy gyermekük született, Rodrigo. A fiú korán,13 éves korában meghalt, de így is jó pár évvel túlélte apját, aki már 1500-ban távozott az élők sorából. Alig voltak két évig házasok a szerelmesek. Történt ugyanis, hogy a politikai fordulatok úgy hozták, hogy nem volt szükség többé a férjre, így eljött számára a vég. Egy utcai sétája során megtámadták, de sérülései nem voltak végzetesek. Lukrécia szeretettel ápolta kedvesét, akit azonban egyik éjjel minden elővigyázatosság ellenére is megfojtott valaki, feltételezhetően Cesare parancsára, aki lábadozása idején azt súgta Alfonz fülébe: "amit nem fejeztem be reggelinél, készen lesz vacsorára". Lukrécia teljesen összetört újabb szerelme elvesztése miatt, és állítólag megfogadta, hogy többet nem házasodik, ugyanis férjeit "üldözi a balsors". Vagy az apja. Vagy a bátyja. Egy biztos: nem volt életbiztosítás Lukréciával összeházasodni, azonban harmadszorra is akadt bátor jelentkező a feladatra, méghozzá I. Alfonso d'Este modenai és ferrarai herceg, aki óvatosan állt a dologhoz, de Lukrécia befolyásos családja meggyőzte őt és a többi Estet is, hogy szerencsés frigy köttetik. 1501. február 2-án Lukrécia megházasodott a 24 éves özvegyemberrel, akinek rossz jellemvonásai mellett sok kecsegtető tulajdonsága is akadt: szerette a kutyákat, a lovakat, gyönyörűen tudott hangszeren játszani és szabadidejében szívesen kerámiázott. Hat gyermekük született, de csak négy élte meg a felnőttkort, köztük II. Ippolito Este, aki bíboros lett, és Ercole II d'Este, aki pedig Ferrara következő hercege. Lukrécia örömmel költözött Ferrarába, férje városába, ahol mai napig a pezsgő kulturális élet megalapítójaként tartják számon. Férjével mindketten bőkezűen támogatták a művészetet, udvarukban nem kisebb művészek fordultak meg, mint Tiziano, Ludovico Ariosto és Tito Vespasiano. Lukréciát imádták az emberek, tisztelték szépsége és intelligenciája miatt, ő pedig erős kézzel kormányozta a várost, ha férje éppen messze földön háborúzott. Mélyen vallásos lett, naponta többször imádkozott, sőt még egy kolostort is alapított. Zsarnok apja és bátyja halálát követően úgy tűnt, élete végre révbe ért, és szabadon dönthet sorsa felett. Az édes élet azonban nem tartott sokáig. Lukrécia 39 évesen meghalt vérmérgezésben, 10 nappal hatodik gyermekük születése után.

Lukrécia Borgiát mai napig veszélyes méregkeverőnek tartják, aki mosolyogva gyilkolt. Bárkit, bárhol, de legfőként férjeit. Lárifári, de azért döbbenetes, mekkora ereje van a pletykának. Több száz évre képes valakinek tönkrevágni a renoméját, ezért vigyázzatok! Ne pletykáljatok, hogy rólatok se mondjanak semmi rosszat! Szegény Lukrécia is jól megjárta. Ő itta meg a végén a levét a sok kavarásnak.