Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.
Indira Gandhi még távolról sem volt vérrokona Mahátma Gandhinak, az indiai szabadságharcosnak, viszont rokonlelkek voltak. Indira is kemény harcos, pompás stratéga volt, aki elsőként irányíthatta nőként óriási hazáját.
Indira Nehru 1917. november 19-én született Allahabadban, Indiában. Édesapja, Dzsavaharlal Nehru volt, India első miniszterelnöke. Harcos természetét és politika iránti vonzalmát tehát volt honnan örökölnie a kis Indirának, akinek mindent egybevéve elég boldogtalan gyermekkora volt. Édesapja megállás nélkül dolgozott, többnyire levélben kommunikált lányával, kisöccse korán meghalt, így egykeként nőtt fel, édesanyja pedig folyton gyengélkedett, ágyban feküdt.
Indira nem sok emberrel érintkezett fiatal lányként, szinte a házat sem hagyta el, magántanárok oktatták egészen 18 éves koráig. Az érettségi után Kalkuttába ment és a Viswa Bharati Egyetemen tanult tovább, amit egy év múlva otthagyott, mivel édesanyja súlyosan megbetegedett, majd nem sokkal később meghalt tuberkulózisban. A gyász enyhültével Indira folytatta tanulmányait, méghozzá Nagy-Britanniában az Oxford Egyetemen, ahol kiválóan teljesített történelemből, politológiából, közgazdaságból. Tanulmányait azonban kénytelen-kelletlen ismét meg kellett szakítania: egészségi állapota aggasztóan megromlott, ami miatt Svájcba járt speciális kezelésekre. Így volt ez 1940-ben is, a híres orvos, Auguste Rollier kezelte betegségét, miközben Európa többi részén súlyos háború dúlt. Mire Indira jobban érezte magát a veszély már olyan nagy volt, hogy nem mert visszatérni Nagy-Britanniába, így inkább hazautazott Indiába. Az egyetemet sosem fejezte be, halála után viszont az iskola 2010-ben tiszteletbeli fokozattal tüntette ki. Úgy tűnhet, Indira fiatal kora rideg és szomorkás volt, azonban az egyetemen eltöltött idő alatt - leszámítva a betegségét - kellemes élmények is érték. Rendszeresen találkozgatott például leendő férjével, Feroze Gandhival, aki Londonban járt iskolába. A fiatalok már Indiában is ismerték egymást, de szerelmük Angliában teljesedett be. A pár hazatérve szülői áldást kapott és hamarjában összeházasodtak Allahabadban. Két fiuk született: Sandzsaj és Radzsiv.
Házasságkötése után Indira Gandhi édesapja mellett kezdett dolgozni amolyan önkéntes személyi asszisztensként. Éles eszével, munkabírásával, kitartásával biztosította helyét a politikai életben. 1959-ben már a Kongresszusi Párt elnökévé választották. Pár évvel később, mikor édesapja meghalt, nem volt kérdéses, hogy ki lép majd a helyére. Indirát kinevezték a Rajya Sabha, a Felső Ház tagjává, illetve hírközlési miniszterré választották. Két évvel később pedig, 1966-ban Shastri miniszterelnök hirtelen jött halála után Indira Gandhi India első női miniszterelnöke lett. Külsőségek tekintetében nagyon egyszerű nő volt, nem érdekelte a csillogás, a hatalom, a rá irányuló figyelem, minden erejével azon volt, hogy munkájában sikeres legyen. Sziklaszilárdan kitartott elvei mellett, határozott, céltudatos nő volt, és ez szerintem tökéletesen látszott is rajta. A róla készült képeken egy tudatos nőt látok, olyat, aki fél kézzel irányít egy nemzetet, miközben odaadóan szolgálja a családját.
Indira kíváló politikusnak bizonyult, ragyogó stratégának, aki tökéletesen ellátta feladatát - sokak nagy meglepetésére. Voltak ugyanis, akik úgy gondolták, hogy egy nőt bábuként kezelhetnek majd, hiszen csupán látszatszerepet tölt be az ország élén. Nos, Indira nagy meglepetést okozott: pontosan tudta, mit akar, és azt el is érte. Baloldali politikáját nagy örömmel támogatta a Szovjetunió is, sőt idővel a hatalmas ország legnagyobb kereskedelmi partnere és fegyverszállítója lett. 1971-ben India beleavatkozott a pakisztáni függetlenségi háborúba. Le is győzte Pakisztánt a szovjetek hathatós segítségének köszönhetően. Ez a győzelem vezetett többek között a független Banglades megszületéséhez, amit hálás szívvel köszönt meg az új ország a szomszédos Indiának. Indirát a meggyőző és sikeres politikájának köszönhetően 1971-ben újraválasztották hazájában, azonban az ezt követő időszakban nem tudott meggyőző intézkedéseket hozni. Az emberek szeretete és bizalma megrengett, amikor Indira bebörtönzéssel és cenzúrával válaszolt az ellenzék lépéseire, sőt az India túlnépesedése ellen tett lépései sem nyerték el a nép tetszését túlzottan, így aztán 1977-ben csúfos vereséget szenvedett a választásokon. Más egy ilyen kudarc után talán örökre hátat fordít a politikának, de Indirát más fából faragták. Elemezte hibáit, és újult erővel látott munkához.
Rendkívül fárasztó kampányolásba kezdett, több millió ember előtt beszélt hónapokon keresztül, nem is hiába: 1980-ban ismét Indirát választották miniszterelnöknek. Öröme azonban nem lehetett teljes, ugyanis még ebben az évben eltemette idősebbik fiát, Sandzsajt, aki egy állítólagos repülőgépbalesetben hunyt el. Ismerve Indira Gandhi halálnak körülményeit sokakban él a gyanú, hogy fia sem véletlenül halt meg.
1984. október 31-én bombaként robbant a hír, hogy Indira Gandhi meghalt. Saját szikh testőrei lőtték le, akiktől családja folyton óva intette Indirát. Ő maga is érezte, hogy az élete nincsen biztonságban, azonban amikor erről kérdezték, ennyit mondott: "Ma még életben vagyok, de lehet, hogy holnap ez már nem lesz így. De nem félek senkitől. A félelem ugyanis rosszabb, mint a halál." Bátor szavak egy bátor nőtől. Indira utolsó perceiben éppen a kertjén halad át reggel 9-kor Új-Delhiben, amikor a merénylő testőrei 16 lövéssel lelőtték. Azonnal kórházba szállították az eszméletlen asszonyt, de sikertelenül küzdöttek az életéért. Támadói közül az egyiket a biztonságiak a helyszínen agyonlőtték, a másikat megsebesítették.
Merényletük oka a bosszú volt. Indira ugyanis korábban utasítást adott egy szikh szentély, az Aranytemplom ostromára, amivel magára haragította a szikheket, többen, többször megfenyegették a véres ostrom után. Indira számított a halálra, ezt mondta: "Nem bánom, ha az életemet a nemzet szolgálatában fel kell áldoznom. Ha ma meghalok, minden csepp vérem új erőt ad a nemzetnek." Halála hírére az ország hindu része felbolydult, tüntetések, felkelések, támadások indultak a szikhek ellen. A harag és a bánat elképesztő pusztítást végzet, a következő pár napban több ezer ember halt bele az összecsapásokba. Indira helyét fia, Radzsiv Gandhi vette át később, aki szintén merénylet áldozata lett 1991. május 21-én.
1999-ben Indira Gandhit választották az évezred asszonyának, megelőzve ezzel Teréz anyát, Margaret Thatchert és Marie Curie-t is. Indira bátorsága határtalan volt, India rengeteget köszönhet neki. Talán nem minden döntésével értettek egyet, sőt! Azonban az biztos, hogy sokat tett az ország fejlődéséért, kultúrájának megőrzéséért, az emberek szociális helyzetének javításáért. Indira Gandhira szüksége volt országának, és a mai napig szívesen emlékeznek rá.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
