Tipp! Exkluzív képek a Barátok közt sztárjáról! Kattints a galériáért!

Aprótól a méretesig - mellideálok az ókorból

Természetesen az ókorban sem volt egységes a kép: minden kultúra más és más nő- és testideált éltetett. Ha például magunk elé idézzük az ókori egyiptomi falfestményeket és sírszobrokat, akkor egyenes tartású, kecses, keskeny csípőjű nőalakokat látunk, akiknek a testükhöz képest hatalmas a lábfeje. Az ideális testformához illő ideális mellforma alig tenyérnyi, hetykén előre meredő, feszes és kerek.

Más volt az ideál az ókori Krétán, ahol még a ruhák is a domináns nőiességet reprezentálták. Az ókori Kréta szigetén kialakult mínoszi civilizáció (aranykora i. e. 2000 és i. e. 1450 között) nőtagjai hosszú, színes, fodros szoknyát hordtak köténnyel, karcsú derekukat vastag övvel szorították össze még vékonyabbra. A legérdekesebb a ruha felső része volt: általában rövid ujjú, elöl teljesen nyitott mellényt viseltek, amely látni engedte a politikai dominancia és az anyagi jólét jelképét, a mai szemmel is hatalmas női mellet.

Tipp! Szexi képek Beyoncé-ról! Kattints a galériáért!

Az ókori görögök testkultúráját nem kell bemutatni. Rajongtak az arányos idomokért, úgy tartották, hogy akinek a teste hibátlan, annak a lelkével és szellemével sem lehet baj. A mitológia szerint egyszer egy gyönyörű testű hetérát fogtak perbe, akit az mentett fel a bírák előtt, hogy védője lerántotta róla a lepelruhát. A tökéletes testet látva azonnal ártatlannak kiáltották ki. Ha a mellideálra vagyunk kíváncsiak, elég az akkori tökéletes nőt megformázó Afrodité szobrokat megnézni. Egészséges és izmos testükön minden arányos, a keblek jelen vannak, de nem tűnnek ki, formájuk a legtöbb szobron telt, finoman kúp alakú és távolülő.

Szakrális utalástól a csábításig

A kereszténység legerősebb századaiban a mellről a kerek, állandóan gömbölyű, terhességről (termékenységről) árulkodó hasra terelődik a figyelem. A művészettörténetórákon megismert tipikus gótikus S-tartás is abból ered, hogy abban a korban a nők szinte mindig gyermeket vártak, a hasat előre tolt tartás állandósult. Az ekkor keletkező oltárképek szerint a tökéletes női mell a táplálást szolgálta. Az ideális mell formája ebben az időben - a gótika legfőbb motívumából kiindulva - csúcsos volt, ugyanakkor kicsi, de tejtől duzzadó.

Változást a reneszánsz hozott annyiban, hogy az addig csak az oltárképeken megjelenő mellből az élő nőkön is egyre többet lehetett látni. A szigorú vallási kötelékek enyhültek, az emberek a túlvilág helyett az evilági örömök felé fordultak, ennek megfelelően a női ruhák egyre nyitottabbak lettek. A szögletes alakú dekoltázs folyamatosan mélyült, a végén már olyan merész volt, hogy a mellbimbót is látni lehetett - főleg úgy, hogy a melleket addig lelapító fűzők szerepe is megváltozott. Kiemelték a csábító halmokat.

Tipp! Lady Gaga mellet villant legújabb fotósorozatán. Kattints a galériáért! (+18)

Néhány évtized kihagyás után a női mell a barokkban mutatkozott meg újra majdnem teljes pompájában. A festők a női hasat - mint a termékenység jelképét - még mindig kiemelik, de a barokk asszonyok felöltözve is látni engedték a tejfehér halmokat. Hozzájuk hasonlóan a késő rokokó asszonyai is a mellbimbóig érő kivágással reprezentálták nőiességüket. Fűző nélkül valószínűleg elvesztek volna. Az ezekből a korokból származó festményeken ugyanis a női mellek a testhez viszonyítva aránytalanul kicsik.

A természetestől a deformáltig

A francia forradalom után a mesterkéltség helyett a természetesség került előtérbe. A női mell az érzelmek és a naturalizmus szimbóluma lett. A divatkövetők eldobták a fűzőt egy időre. A mell a helyére került a sokszor áttetsző, leheletvékony anyagból készült ruhákban. Ám ez az időszak nem tartott sokáig, a fűző lassan visszaszivárgott a divatba.

1832-ben a svájci Jean Werly megalapította a fűzőgyárát, amely hamarosan olyan modelleket állított elő, amelyeket akár egyedül is fel tudtak venni a nők. Ráadásul innentől fogva a fűző nem tartozott a luxusáruk közé: széles tömegek kezdték használni. A divat, ahogy a nőideál is, egyre gyorsabban változik. Az 1800-as évek végére egymás mellett van jelen több nőtípus. Az egyik a duzzadó keblű, pufók arcú nő, akinek fűzője még teltebbé, még kerekebbé varázsolja a melleit. A másik egy magas, vékony nő, Rosetti festményének lapos mellű modellje, aki fűző nélkül is gyönyörű.

 A fűzőt viszont még jó darabig nem dobják el, mert a dús keblű, pufók nőideál egészen az első világháborúig tartja magát.

A kisfiústól a nőiesig

Az első világháború az élet valamennyi területén változást hozott - a nők nagy többségének először kellett a férfiak helyébe lépnie. A századelő nőies idomai helyett az 1920-as évekre a filigrán, minél fiúsabb nőket tekintették az ideálnak. A mellek sem lehettek elég laposak - az ekkor készült melltartók leszorították a nőies domborulatokat. A mellek helyett mindenki az egyre inkább előbukkanó lábra figyelt. A harmincas évek és a negyvenes évek eleje annyi változást hozott, hogy a kisfiús alak helyett inkább a bakfis lányokra emlékeztető hosszú végtagok és finom domborulatok kerültek előtérbe. A mell helyett viszont a csupaszon maradt hát lett az legerotikusabb testrész.

A második világháború után került ismét középpontba a mell, mivel újra divatba jött a homokóra testalkat (és vele együtt a fűző is visszatért). A nőiesen gömbölyű csípő és a nagy, telt mellek az ínséges idők után a jólét szimbólumai lettek. A kor nagy filmsztárjai, Marilyn Monroe, Brigitte Bardot és Sophia Loren, szexis, de sokszor butuska szerepekben tűntek fel, míg a mellméterüknél fogva más kategóriába tartozó Katherine Hepburn vagy Audrey Hepburn inkább misszionáriusokat, politikai aktivistákat, de legalábbis szemfüles, okos nőket játszottak.

A női mell és a szexualitás tehát az 1950-es években forrt össze. A "minél nagyobb, annál szexisebb" sztereotípia még a mai napig is életben van - különben nem hallanánk ennyi plasztikai műtétről. Az irány viszont talán egyre inkább a természetesség, amely persze nem zárja ki a (gyakran csak a szike által létrejövő) tökéletességet.

Tipp! Liptai Claudia szebb, mint valaha. Kattints a képekért!