A legfurcsább fóbia: Amikor a hányás tart rettegésben

Pókok, hidak, mennydörgés

"A félelem és a fóbia közötti lényeges különbség, hogy míg előbbi a szervezet természetes védekező reakciója egy adott élethelyzetre, a fóbia olyan intenzív, extrém, irracionális félelmet jelent, mely spontán, kiváltó okok nélkül, konkrét és jól meghatározott dolgokra irányul" - mondja dr. Németh Attila, a Semmelweis Egyetem Pszichiátria és Pszichoterápiás Klinika docense. A fóbiák kialakulásában számos tényező játszhat szerepet (genetikai, öröklött hajlamok stb.), és bármikor kialakulhat egy szituációra, személyre, természeti jelenségre, tárgyra vagy állatra.

A fóbiák három csoportba sorolhatók: az agorafóbiás személy retteg a nyílt vagy zárt terektől, legyen szó liftről, plázákról vagy tömegközlekedési eszközökről.
A szociális fóbiában szenvedőnél nagymértékű szorongást vált ki, ha mások előtt kell megszólalnia, de extrém szorongást él át azzal kapcsolatban is, ha akár 3 ember előtt kell szerepelnie. Az illetőnél a fizikai tünetek (elvörösödés, dadogás) mellett megjelennek vegetatív jellegűek is (fulladás, légszomj, verejtékezés), és legtöbbször elmenekül az adott szituációból.
A harmadik csoportba az ún. speciális fóbiák tartoznak, melyeknél a beteg mindig valamilyen meghatározott dologtól fél (például kígyó, sötétség, injekciós tű, hullámok), és sokszor maga a gondolat is pánikreakciókat eredményez.
Valamennyi fóbiában közös, hogy a túlzott mértékű szorongás olyan helyzetekben jön elő, ahonnan a beteg nehezen menekül, nem lát kiutat, és rosszul lesz. Fontos tudnunk azonban, hogy ezek a pszichológiai tünetek csak bizonyos határon túl tekinthetők kórosnak - mondja szakértőnk.

A hányástól való rettegés kóros megnyilvánulása különösen a nőket érinti, ám az irracionális félelmek önmagukban nem, csak a kiváltó okokkal együtt értelmezhetők, kezelhetők. Az emetofób tipikus jellemzője az önbizalomhiány, a betegség titkolása, a szégyenérzet, a fokozott érzékenység és a szorongásra való hajlam.

"Általánosságban elmondható - fűzi hozzá dr. Németh Attila -, hogy többnyire egy negatív kulcsélmény hatására rögzül az illető hányástól való rettegése, és ezt követően a már minden közelítően hasonló helyzetben fellép a szorongás. Sok esetben az emetofób személy családjában is van, aki valamilyen szorongásos zavarban szenved. A fóbia elhatalmasodása során a beteg élettere beszűkül, és egy idő után kerülni fog minden olyan helyzetet, ahol félelme tárgyával szembesülhet. Noha a beteg pontosan felismeri és tudja, hogy félelme alaptalan, mégis képtelen legyűrni önmagában a rossz érzést."

Ákos: "Kiskoromban a szőnyegre hánytam, emiatt anyám úgy elvert, hogy azt soha nem felejtem el. Pontosan nem emlékszem, mikor kezdődött a hányás-mizériám, de arra igen, hogy később attól is remegtem, ha valaki más lett rosszul mellettem. Barátnőm javaslatára felkerestem egy szakembert, aki a szorongásaim csökkentésére tablettákat írt fel. A gyógyírt végül a pszichodrámában találtam meg, a csoportmunka során rádöbbentem, hogy a konfliktusaim hátterében gyermekkori traumák állnak. Mostanában rendszeresen meditálok, a félelmek csak elvétve jelentkeznek."

Tamara: "Tudom, hogy a hányás teljesen természetes dolog, mégis rettegek mindentől, ami ezzel kapcsolatos. A párom szeretne kisbabát, de én iszonyúan félek a terhességtől, és attól, hogy hányni fogok közben. A legtöbb szakember nem vállalta a kezelésemet, csak széttárták a kezüket, hogy ők ilyen esettel még nem találkoztak. Betegségem leküzdésére igyekszem megtalálni azokat, akik hasonló problémákkal küzdenek, addig pedig marad a remény, hogy a párkapcsolatom túléli mindezt."