Amelia Earhart - A repülés nagyasszonya

No, de azért várni kellett egy kicsit, az álmok nem teljesülnek pikkpakk, ez örök szabály sajnos. Az iskolai évek után Millie munkába állt, jobban mondva munkákba. Dolgozott mindenfélét: volt fotós, kamionsofőr és gyorsíró is. Addig-addig serénykedett, míg összekuporgatott 1000 dollárt, hogy végre megtanuljon repülni. Semmi sem tartóztatta fel, még az az aprócska akadály sem, hogy órákba telt eljutnia a reptérre - a busz végállomásától még 6 kilométert gyalogolt! A tanára furcsamód egy nő volt, bizonyos Anita Snook, egy úttörő női pilóta, akitől megtanulta a repülés alapjait. Közben szépen formálódott a mi kis makacs hősünk személyisége is: levágatta a haját, bőrkabátot viselt, amiben 3 éjszakát aludt, hogy jó kopottas legyen. Nehogy már a többi pilóta azt gondolja, hogy nem repült még benne eleget. Rafinált. Fél év tanulóidő után vett egy klassz sárga repülőgépet, amivel beállította az első rekordját: 4300 méter magasságban repült. Még belegondolni is szörnyű, legalábbis nekem, innen a földről, tériszonnyal. Ezért a szép bravúrért ki is tüntették: 1923 októberében megszerezte a pilótajogosítványát. Ezzel ő lett a 16. nő, akinek volt ilyen.

Telt-múlt az idő, röpködés jobbra-balra, fel-le, és kis földi munka is belefért. Aztán egy szép napon felhívta őt a légierő századosa azzal, hogy ugyan repülje már át az Atlanti-óceánt. Nyilván igent mondott, bár mint később kiderült, ez csak amolyan potyaút volt. Nemcsak ő utazott a gépen, hanem még két férfi pilóta is. Sőt, igazából ők vezették a Barátság nevű repülőt, ő csak úgy ott volt és csendben figyelt. Ahhoz képest, hogy teljes ködben szelték át az óceánt egész pontosan érkeztek a túlpartra, csupán egy országgal szaladtak túl, de az még belefért. Sikerült tehát a nagy bravúr. Mint várható volt, a sajtó egyből ráharapott a témára: egy repülő és egy szép nő. Mielőtt csalódnánk benne, ne tegyük. Őt roppantul zavarta, hogy lépten-nyomon vele foglalkoznak, miközben nem az ő dicsősége volt az egész. Kicsit vissza is vonult a következő években és földhözragadtabb, ám annál jövedelmezőbb dolgokba fogott: könyvet írt, férjhez ment egy gazdag fickóhoz és mindenféle repülős futamokat szervezett. Aztán úgy döntött, eleget gyalogolt, szállni akar. Akkoriban megszaporodtak a női pilóták és sokan tervezgették, hogy elsőként egyedül átrepülik az óceánt. Gyorsan kellett tehát döntenie, és meg is tette. Belebújt a dzsekibe, bedobott egy termosz levest és paradicsomlevet a repülőbe és indult is. Nekivágott, hogy egyedül átrepüljön Amerikából Angliába.
Csak hozzávetőlegesen: ma a világ repülőgépei közül a Concorde a leggyorsabb. Kétszer gyorsabb, mint a hangsebesség: 2173 kilométert tesz meg egy óra alatt. Magyarul a London-New York utat 3 óra 20 perc alatt letudja. Bár nem vagyok repülőgépszakértő, de valami azt súgja, Millie gépe ehhez képest egy lajhár volt. No, de térjünk vissza. 1932. május 20-án reggel, 34 évesen elindult kis piros gépével, hogy átrepüljön egy roppant mély óceánt, szörnyű magasan. Hideg is volt, fújt is a szél, mindennel baj volt, amivel lehetett, de ő megcsinálta. Közel 15 óra után (soha senki nem tette meg ilyen gyorsan ezt a távot) leszállt egy írországi mezőn, ahol egy jópofa bácsikába botlott. Az öreg fejvakarva csak annyit kérdezett, hogy messziről jött? Ő meg mondta, hogy ja, Amerikából. A farmon egyébként ma is működő Amelia Earhart múzeum áll. Ez az út írta be őt a történelembe, emiatt a példamutató bátorsága miatt olvasunk most róla.

Sokan feltételezik, hogy Amelia életben maradt, kiúszott egy bizonyos Gardner nevű szigetre, ahol végül leélte az életét. Megint mások állítják, hogy kém volt és a japánok ellen kémkedett. Többen tudni vélték, hogy Amelia túlélte a kalandot és New Jerseyben telepedett le álnéven. Mai napig sorra érkeznek az újabb és újabb felfedezések, teóriák. Legutóbb például Pápua-Új-Guinea nyugati részén, Buka-sziget közelében bukkantak Millie gépére. A helyi lakosság nagyon biztos a dolgában, lelkesen magyarázzák, hogy ott van az a gép a korallok alatt, csak fel kell hozni. Egy másik szemtanú állítja, látott lezuhanni egy kétmotoros repülőgépet teljesen máshol. Két amerikai pilóta is szerepel a történetében, akik közül az egyik nő, és japán fogságba kerül. A legjobb teória viszont most jön: Nikumaroro lakatlan szigeten talán Amelia ujjpercét találták meg, de lehet, hogy csak egy teknős csontját. Még nem tudni, elemzik a szakértők.

Akárhogyan is halt meg, Amelia Earhartra szívesen emlékezem. Nem azért, mert a repülés közel áll hozzám, hanem azért, mert ennyi bátorságot, elszántságot és merészséget ritkán látni egyetlen nőben. Jó arra gondolni, milyen izgalmas életet élt, milyen kalandokban volt része, leszámítva persze a lezuhanásos részt. Amelia Earhart a repülés nagyasszonya volt, aki így fogalmaz: "A repülés nem feltétlenül sétagalopp, de megéri." Az biztos.