Egy óvatlan sóhaj is elég, hogy ne legyen gyereked - 6 tudat alatti ok a meddőség hátterében

tudattalan lélek meddőség szülés pszichológia
Clock icon
Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.
Amikor orvosi, fizikai értelemben úgy tűnik, minden rendben van a párral, érettek, egészségesek a petesejtek és a spermiumok, a nő méhe is kész a befogadásra, a szex is működik, ráadásul mindketten vágynak a babára, ám az mégsem jön, akkor nagy valószínűséggel a lélek mélyén kell keresni a késlekedés okát.

Thinkstock
Thinkstock


Azoknak az eseteknek a több mint 50 százalékánál lehet pszichés eredetű a teherbe esés gátja, amikor az orvosok hivatalosan egyszerűen nem lelik okát a meddőségnek. Amikor orvosi értelemben nem meddő a nő és nem meddő a férfi, akkor tanácsos a tudatalattiban keresgélni - leginkább az alábbi akadályokat.

Anya-lánya viszony

A legtipikusabb, tudat alá gyömöszölt oka lehet a meddőségnek, amikor az anyával való kapcsolat a gátja annak, hogy a baba megfoganjon. Még akkor is, amikor látszólag jó volt a kapcsolat, hiszen az évek során elhangozhattak olyan mondatok, amelyek mély sebeket ütöttek. Heg maradhatott azután, ha az anya folyamatosan a gyermekét hibáztatta azért, mert nem tudott tanulni, mert karrierje építése a "kislánya" miatt tört meg. Esetleg egyéb módon is feláldozta magát a gyereke kedvéért, például az apa távozása - halála vagy válás után - hangsúlyosan a gyerek miatt nem tudott, nem akart új, értékes párkapcsolatot kialakítani. Ez akkor is romboló, ha nem hangosan vagy nem direkt módon mondja ki, csak egy-egy sóhajjal kísért félmondat csúszik ki a száján.

A gyerekek - különösen anya és lánya esetén - különösen érzékenyek, és ha a nő kislányként azt tanulja meg, hogy az anyaság egyenlő a keserves, nem szívesen vállalt áldozattal, akkor maga is elkezdi hárítani a lehetőségét annak, hogy anyává váljon.

Thinkstock
Thinkstock


Az anyai szerepre való alkalmasság megkérdőjelezése

Súlyosbíthatja a helyzetet, ha az anya egyéb módon nem volt jó anya, a kapcsolat konfliktusokkal volt terhelt vagy jelenleg is az, hiszen a babára vágyó nő így azt hiheti, hogy ő maga sem tud majd édesanyjánál jobb szülővé válni. Mindez persze mélyen a tudat alatt zajló hárítás, és eszébe sem jut a babát tervező nőnek, hogy hiába kommunikálja hangosan vágyait, és ő maga is elhiszi, hogy szeretné a gyermeket, a teste a tudatalattival áll szoros kapcsolatban, így egyszerűen lezárja a kapukat.

Külső nyomás kontra felkészületlenség

Gyakori, hogy a nő környezete az, ami valójában igényli a babát, amikor egyre kínosabb kérések, kérdések össztüze zúdul a párra: szeretnék már unokát, mire vártok még? Na, nektek nem jön össze, bezzeg a húgod!

Hiába azonban a környezet egyre súlyosabb nyomása, ha a nő nem érzi úgy, hogy felkészült volna az anyaságra - bár már szeretne megfelelni a kívánságoknak -, a szervezete bojkottálja az akciót. Ilyenkor a nő tudat alatt valójában nem kész a kicsi fogadására, ahogy nagy valószínűséggel már önmagában a lehetséges gyökeres életmódváltás is rémülettel tölti el.

Amikor nem megfelelő a pár

Valódi élethazugság is állhat a dolog sikertelensége mögött. A pár azt mutatja - és el is hiszi -, hogy közöttük tökéletes a viszony. Látszólag lángol a szerelem, és alig várják a kicsi érkezését - a látszólag tökéletes kapcsolat azonban tele lehet karcolásokkal. Lehet, hogy úgy érzi, szeretne gyereket, tudat alatt azonban egyáltalán nem a jelenlegi párjának szülne - mert a férfit nem tartja érettnek az apaságra, vagy nem bízik benne, ahogy a kapcsolatban sem.

Thinkstock
Thinkstock



A világgal való viszony

Valójában kevesen mondják ezt nyíltan ki, ráadásul a mondat, hogy hogyan lehetne erre a világra babát szülni, tulajdonképpen nem a környezetről, és nem is az aktuális politikai-társadalmi berendezkedésről szól, hanem a nő viszonyulásáról a világhoz. Bár nem mondja ki, és magának sem ismeri be, a nő ilyenkor nem leli a helyét a környezetében. Elégedetlen az életével, a munkájával. Nagy valószínűség szerint tudat alatt magányosnak és értéktelennek érzi magát, így nem is szeretné reprodukálni önmagát. Vagyis elsősorban önértékelési problémákkal kell szembenézni, és azokon dolgozni, hogy a lélek is rábólinthasson a kicsire.

Félelem a szüléstől

Van, aki bevallja, van, aki nem, de azért fél. Ez így egészséges is, ám olyan helyzet is lehet, amikor a természetes félelem helyét valami egészen vad szorongás veszi át. Amikor a nő tudat alatt meg van győződve arról, hogy a terhesség vagy a szülés tragédiába torkollik, és vagy ő, vagy a babája, vagy mindketten életüket vesztik. További probléma lehet, hogy valójában a babától, a baba körüli tevékenységtől is félnek, egészen pontosan attól, hogy nem lesznek képesek a gyermek ellátására. Ez a sötét kép - amely szintén önértékelési problémákra vezethető vissza - súlyos teherré válhat, és a lélek a remegő, mélyben szűkölő félelem miatt nem ad zöld utat a várandósságnak.

Gazdag Enikő pszichológus véleménye

Megtapasztalhattad már, hogy amikor valamit nagyon, szinte görcsösen akarsz, az valahogy sosem jön össze. Ennek okai különbözőek lehetnek babavárás kapcsán: a nő valami olyat szeretne "beteljesíteni" a babával, amit amúgy nem érez elérhetőnek, például célt az életének, megtartani a párját. Ilyen esetben a baba nem a kapcsolat gyümölcseként jön a világra, hanem elvárások kapcsolódnak hozzá, és ez tudat alatt gátolhatja a fogantatást. A háttérben rossz anyai minta, a nőnek a saját nőiességével kapcsolatos félelmei, aggodalmai állhatnak, és kapcsolati problémák is gyakran akadályozzák a termékenységet. Sok esetben előfordult már, hogy a párhoz, aki korábban mindent elkövetett egy babáért, akkor érkezik a pici, amikor elengedik ezt a vágyat. A gyerekvárás egyfajta "hab a tortán" egy párkapcsolatban, ami eljön, amint megérik rá két ember kapcsolata.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.