Müller Péter: "Anyám lánya - lányom anyja"

Közhely, amit mindenki tud: a kislánynak az anyja nemcsak a mamája, hanem a mintája is. Sejti, hogy neki is ezt a sorszerepet kell majd eljátszania. Ezért nemcsak az anyukája, hanem a mestere is neki. Együtt főz, takarít vele, figyeli, hogyan festi magát, hogyan szól a férfiakhoz, hogyan öltözködik – és az anyuka is másképp „babázik” egy kislánnyal, mint egy fiúval. A fiú más: kis pasi. Más misztérium. De a lányom azt éli, amit én.

Az én élettapasztalatom szerint az emberek ott tudnak igazán találkozni egymással, ahol túllépnek a nemi szerepeiken. A lélektan ezzel nem ért egyet. De ma más világot élünk!

Lányok nem szoktak. Van barátnőjük. Hozzájuk nyíltak, őszinték. A bölcs anya, aki a példaképem, nemcsak nő, hanem szuverén, öntudatos ember is. Rendszerint hivatása is van. Dolgozik. És amit fölkínál a lányának, az nemcsak az anyuka, hanem az Ember szerepe. Ezt azonban csak érett korban lehet átadni. A női bölcsesség lényege a megértő szeretet. Azért lehet neki elmondani mindent, mert sokat tapasztalt, értelmes ember, aki otthon van az összes emberi hülyeségben. És nem akar a lányának „új fejet csinálni”, mert tudja, hogy lehetetlenség, mások sorsába nem lehet beleavatkozni – még egy anyának sem. Tiszteli lányában az embert.