8 évesek szexi ruhákban és sminkben - A Lolita-jelenség és kezelése

Általában 10-11 éves korban mutatkoznak a serdülés első jelei a kislányoknál, azaz kezdődik a pubertás, ami 14 éves kor körül bontakozik ki. Növekszik a mell, kerekedik a csípő, emelkedik a testsúly. A hormonok egyszerre nagy fizikai és pszichés átalakulást eredményeznek ebben az életszakaszban. Pedig a szülők még mindig azt gondolják a leánykáról: hiszen még gyerek... Ha a csemete már a serdülőkor küszöbén "kis nőként" akar viselkedni, ideje szülői taktikát váltani.

Még csak 10 éves, de már sminkel

Ha a kislány a serdülővel azonos magatartást vesz fel, inkább utánzásról, a "nagylányokkal" való egyezési vágyról van szó, mint koraérettségről. A fizikai, pszichés fejlődése szerinti tempót kellene felvennie viselkedésében, öltözködésében, szórakozásában. Ha ezt nem tudja megtenni, akkor nagy szüksége van a megfelelő szülői irányításra.

A serdülőkor közeledtével a felnőttektől való elhatárolódási, eltávolodási vágyát a szülőknek el kell fogadniuk. Fokozottan kell figyelni, hogy nyomós ok nélkül ne sérüljön a gyermek önállósági törekvése. Miért ne járhatna egyedül haza az iskolából - persze, ha nincs különösebb közlekedési vagy földrajzi ok. Egyébként pedig sokkal inkább játssza a fiatal lány a csábító Lolita szerepét, ha nem bíznak benne, mintha tudja, hogy a szülei támogatják őt, és védelmezve segítik a felnövésben. Ha nincs mögötte támogatás, a nagylányok lesznek a minta, és úgy fog viselkedni, ahogyan azt tőlük látja.

Természetes dolog, ha 10 éves kor körül még egyértelmű a nem, ha egyedül szeretne délután lógni vagy shoppingolni a barátnőivel, esetleg buliba menni. Ám 12-14 éves korban már más a helyzet: meg kell beszélni vele a dolgot, és "alkut kötni" is tanácsos. Ilyenkor érdemes a helyzethez és a gyermekhez mérten dönteni.

Ha kacérkodik, pedig még gyerek

Számos oka lehet annak, ha egy kislány kacérnak, provokatívnak, "nagylányosan" csábítónak kíván mutatkozni. Sokszor vezérli a félelem, hogy nem tud elszakadni a gyermekkortól. Ezért "rájátszik", hogy bizonyítsa, nem kisbaba már - aminek még a kacérkodó magatartás is lehet az eredménye. Vagy a serdülőkori változásoktól való aggodalmában ahelyett, hogy elszenvedné azokat fokozatosan, megpróbálja gyorsítani a fejlődést. Olykor ellenállhatatlan vágy él benne, hogy mindenkinek tetsszen, és azt hiszi, hogy nagylányosan könnyebben eléri a célját. De az is lehet, hogy csak a nőiség szerepét próbálgatja, ám erősen eltúlozva a jegyeket. A tévéből, a reklámokból és az egész külvilágból áradó információtömeg is a nőiesség eltúlzását táplálja.

Hogyan lehet szülőként megálljt parancsolni ennek a folyamatnak? Elsőként érdemes megnyugtatni a gyermeket, hogy még nem baj, ha nem hasonlít a "nagyokhoz". Át kell értékelni a nevelési elveket is, és megtalálni azt a biztonságos terepet, ahol a leány elfoglalhatja az őt megillető helyet a családi életben, a tágabb környezetben, és segítséget kaphat a személyisége kibontakozásához. Jó hatással lehetnek a hobbik, a sport, a színjátszás és más elfoglaltságok.

13, és már fiúzik

Motorozni egy 18 éves fiúval, füllenteni azzal kapcsolatban, hová megy, kivel tölti az idejét, kávéházba járni. 13-14 éves korban ez a magatartás bizonyos koraérettséget mutat. A szülőnek ahhoz, hogy meg tudja védeni a gyermekét, muszáj határokat állítania. A túlzott engedékenység veszélybe sodorhatja a tapasztalatlan fiatalt.

A mérleg egyik serpenyőjében van a függetlenség és az önállósodás vágya, továbbá a biztonság miatt meghúzott határok, a másikban a szülői bizalom és a biztonságosság igénye. E kettőnek egyensúlyban kell lennie. A fiatalnak joga van a privát és intim szférához, de be kell tartania az életkorára vonatkozó szabályokat. Értse meg például, hogy 12 évesen miért nem élheti egy 16 éves életét, és a különbséget a szülőnek kell elmagyaráznia, ésszerű korlátokat felállítva elé.

Hogyan lehet határokat húzni úgy, hogy ne legyen belőle ajtócsapkodás?

Egy látványos magatartás-változással szemben a szülőknek kerülni kell a sértő, netán megalázó megjegyzéseket, erőteljesen negatív értékítéletet. A "Nézd meg, hogy vagy felöltözve... úgy nézel ki, mint egy koravén utcalány!" mondatok csak tovább rontják az önértékelést, és még inkább arra sarkallják a kislányokat, hogy még kihívóbb ruhákat vegyenek fel. Hiszen a női szerep fontos fogódzkodó a változásban.
A kislány a kihívó és felnőttes öltözékkel csak azt szeretné ellenőrizni, tud-e csábítónak mutatkozni. Keresi önazonosságát, új identitása felépítését - ez a serdülőkor küszöbén a szerepe, de persze még a legtöbbször sötétben tapogatózik.

A fenti szidalmazás helyett sokkal többet ér jóindulatúan közbelépni, és megmagyarázni neki az adott helyzetben: "Nem mehetsz ki ebben a ruhában, bár nagyon csinos vagy benne, és jól is áll neked, de túl fiatal vagy hozzá. Nem illik ez a holmi sem iskolába járáshoz, sem pedig egyéb helyekre, ahová készülsz. A fiúk még azt hihetik, hogy fel akarod magadra hívni a figyelmet, provokálod őket." Egy anyának és egy védelmező apának meg kell értenie még a kihívóan viselkedő kislányát is, és türelmesen, pozitív hozzáállással kell "helyére tenni" a dolgokat.

Forrás: Patika magazin