Kire ütött a gyerek? 5 jel, amire nem érdemes alapozni

2012.07.16. 21:09

Minden szülőt izgat a gondolat, hogy milyen felnőtt válik majd a gyermekéből. Vajon lehet, illetve szabad következtetni egy csecsemő szokásaiból? Tulajdonságai megmaradnak-e felnőtt korára is?

Sokan, sokfélét állítanak arról, hogy hogyan alakul ki a személyiség. Az egyik oldal szerint a baba készen kapja szokásait, jellemét, születése pillanatától jelen vannak meghatározó tulajdonságai. A másik oldal szerint mindenki tiszta lappal kezd. Mindenki képes fejlődni, változni, tehát a személyiség sem állandó. Mi az igazság?

Tiszta apja?

Tény, hogy számos jellegzetes vonás már az első perctől egyéniséggé teszi a csecsemőt, aki természetesen nemcsak szeme színét, füle formáját örökli szüleitől, génjeiben sok egyéb tulajdonságot is magával hordoz. Az összeset azonban nehéz felderíteni megszületése pillanatában. Az persze hamar megállapítható, hogy az egyik gyerek roppant mozgékony, keveset alszik, a másik viszont hallgatag, nyugodt természetű.

Thinkstock

Gének és remények

A tulajdonságok számottevő részét a gének határozzák meg, de arról sem szabad megfeledkezni, hogy a gyerek sok mindenre emlékezik mindabból, ami anyja méhében megesett vele. Ha az anyának nyugodt, kiegyensúlyozott, boldog terhessége volt, másmilyen utódot hoz világra, mint az, aki végigsírta, nélkülözte a kilenc hónapot.

Szerencsére nem dől el minden végérvényesen a születés pillanatában. A következetes nevelés teljesen elnyomhat bizonyos csecsemőkori jellemzőket, másokat pedig felszínre hozhat, kialakíthat (a gyerek jelleme jobb, persze rosszabb is lehet). Ilyen például a szeszélyesség (azoknál, akiket következetlenül nevelnek), az irigység és a félős természet. Nem véletlen, hogy egyik gyerek már hároméves korában szinte teljesen önálló, a másik pedig lépten-nyomon a mama szoknyájához bújik.

5 életkori sajátosság, amiből nem érdemes ítélni

Néha a szülő elkeseredve tapasztalja, hogy a legkörültekintőbb nevelés is kudarcot vall, hiába a több tucat pszichológiai szakkönyv. A gyerek minden ok nélkül agresszívvé válik, esetleg túlérzékeny lesz. Ne idegeskedj, nem valószínű, hogy minden erőfeszítés a visszájára fordult. Egyszerűen arról van szó, hogy léteznek olyan korszakok a gyerek életében, amelyek előhozhatnak bizonyos (sok esetben átmeneti) tulajdonságokat. Minden attól függ, miként esik át a baba a gyerektársadalom tipikus válságain. Éppen ezért a következő, korszakonként megjelenő jellegzetességekből nem érdemes hosszú távon következtetni.

Túl sok alvás

2 hónapos koráig a gyerek sokat alszik. Kizárólag akkor ébred fel, ha éhes. Ez teljesen természetes dolog, ne hidd tehát, hogy majd felnőttként is álomszuszék, passzív figura lesz.

Ügyes, nyugodt, vidám

6-8 hónapos kor körülre tehető a dicsőség korszaka. Ilyenkor a gyerek ügyesen eszik, nyugodtan alszik, sokat mosolyog, nincs vele gond. De ezekből sem következik, hogy majd hasonlóan nyugodt felnőtté válik, ez szintén csak életkori sajátosság.

Thinkstock

Mindentől fél

Másfél éves koráig a gyerek változik, ismerkedik a világgal, félni kezd minden ismeretlentől. Már megismeri az édesanyját, és nem akarja elhagyni, egyedül vele érzi magát biztonságban. Ez persze nem jelenti, hogy később anyámasszony katonája lesz. Készítsd elő türelemmel, hogy előbb-utóbb önállóan kell helytállnia.

Dühöng és ellenáll

2 éves korig tart a dackorszak. Ilyenkor már saját akarata van, és ezt gyakorolgatja. Dühöng, sokszor megsértődik. Ellentmond, visszautasítja az ételt, nem alszik el, amikor kellene. Nehéz időszak ez a szülőnek, hiszen mindenképpen arra kell törekednie, hogy a gyerek megtalálja önmagát, kibontakoztathassa egyéniségét, anélkül, hogy ő uralkodjon a családon.

Agresszió

2 és 3 éves kora között a gyerek agresszív. Harap, ütöget, grimaszokat vág. Nem kell hagyni, de szülőként teremts meg számára lehetőséget, hogy kitombolhassa magát. Vegyél például olyan játékot, amit nyugodtan földhöz csapkodhat. Nem kell megijedni: nem marad örökre ilyen.

A saját személyiség kibontakozása

3 éves kortól a gyerek már társas lény. Nem csapkod földhöz semmit, hanem azt mondja: piff-puff, ezzel jelzi, hogy lelőtte ellenségét. Megtanul engedelmeskedni, alkalmazkodni, lassan kialakul a saját személyisége is, a szinte csak rá jellemző vonásokkal. Innentől már látszódhat, milyen temperamentumú felnőtt lesz belőle, ám ekkor is fontos szem előtt tartani, hogy az élet még sokat faraghat rajta. Hogy az apjára vagy az anyjára ütött? Arról talán ettől az időponttól érdemes vitát nyitni.

Forrás: bébikkicsikésnagyok.hu

12 évesen börtönbe? Nagyító alatt a fiatalkorúak büntethetőségehttp://www.life.hu/anyaskodj/20120713-12-evesen-bortonbe-nagyito-alatt-a-fiatalkoruak-buntethetosege.html Így segít a temperamentum-elmélet a gyereknevelésbenhttp://www.life.hu/anyaskodj/20120709-igy-segit-a-termperamentumelmelet-a-gyereknevelesben.html Kidobta gyerekeit a 15. emeletről egy anya - Így tehet gyilkossá a kezeletlen depresszióhttp://www.life.hu/anyaskodj/20120704-kidobta-gyerekeit-a-15-emeletrol-egy-anya-igy-tehet.html "Biztos, hogy az én gyerekem?!" - Egy különös jelenség, ami megzavarhatja a szülőkethttp://www.life.hu/anyaskodj/20120622-vercsoportzavar-a-bombayjelenseg-ami-megzavarhatja-a-szuloket.html
gyerekszemélyiségfejlődés