Három nő, három sors, egy életcél – hétköznapi hősnők bevetésen

2014.09.15. 11:00

Vannak, akik nap mint nap hajtanak végre különböző hőstetteket. Nagyszerű, példaértékű életekkel rendszeresen találkozik Rácz Zsuzsa írónő, a Richter Aranyanyu Díj megálmodója. A pályázat tavalyi győzteseinek személyes története tiszteletreméltó, és olykor igen szívbemarkoló is.

Tóthné Almássy Monika, kórházpedagógus

Monika több mint egy évtizede dolgozik a Fővárosi Iskolaszanatórium Általános Iskola alkalmazásában, a Heim Pál Gyermekkórház  Madarász utcai részlegének onkohematológiai osztályán kórházpedagógusként. A kórháztpedagógia célja a kórházi kezelés alatt álló gyerekek gyógyulásának és reintegrációjának segítése a pedagógia eszközeivel. Monika az onkológiai osztályon fekvő kis betegek tanulmányait segíti.

Life.hu: Ki és miért éppen önt jelölte a tavalyi, 2013-as Richter Aranyanyu Díjra?

T.A.M.: Egy egykori, már nyugdíjas kolléganőm jelölt, erről egy hivatalos megkeresésből értesültem. Ezzel az egykori kolléganőmmel nagyon hasonlóan gondolkozunk, hasonlóak az elképzeléseink, a vágyaink, hasonlóan pezseg bennünk a tenni vágyás. A pedagógiának ez a speciális területe még elég ismeretlen hazánkban. Nincsenek szakmai képzések, speciális továbbképzések. Nagyon jó lenne, ha ez a helyzet változna.

Life.hu: Mit szólt hozzá, amikor megtudta, hogy jelölték, mi volt az első gondolata?

T.A.M.: Nagyon meglepődtem és egyúttal óriási megtiszteltetésnek vettem. Az első gondolatom az volt, hogy ez egy remek lehetőség arra, hogy az emberek többsége, aki még nem hallott a kórházpedagógiáról, jobban megismerje ezt a szakmát, ami adott esetben lendületet adhat a fejlődésnek.

Life.hu: Hogyan élte meg, hogy ön lett a 2013-as év egyik győztese?

T.A.M.: Hihetetlen pillanat volt, kevés ilyen alkalom van az ember életében. A díjátadón ott voltak velem a szüleim, a férjem, a gyerekeim, nagyon megható esemény volt. Olykor azóta is ebből merítek erőt és az az elismerés, amiben itt részesültem, napról napra megerősít abban, hogy jó úton járok.

Szabolcs Judit, gyógytornász

Judit gyógytornászként kezdett dolgozni az akkor még csecsemőkorú Zsanettel, és mikor már mindenki – Zsanett saját szüleit is beleértve – lemondott a lányról, Judit továbbra is hitte, hogy megfelelő kezeléssekkel segíteni tud a reménytelennek tűnő állapoton. Így is lett, ma, 20 évvel később, Zsanett immár 100-szoros nemzetközi bajnok, magyar válogatott úszó.

Life.hu: Ki és miért éppen önt jelölte a tavalyi, 2013-as Richter Aranyanyu Díjra?

Sz.J.: Az Aranyanyu díjra Adámi Zsanett jelölt, aki idén lesz 20 éves. Éveinek száma azért is fontos, mivel a mi közös történetünk egy hónappal Zsanett születése után kezdődött: Zsanett édesapjának egy barátja hívott fel másfél évtizeddel ezelőtt, és a segítségemet kérte. Mint elmondta, barátjának súlyosan sérült kisbabája született, akit a szakemberek tanácsára ugyan véglegesen a kórházban hagytak, de hiába próbálják magukat nyugtatni, egyre nagyobb az elkeseredettségük, hogy mi lesz a gyermekükkel. Az újszülött osztály vezetőjétől engedélyt kértem, hogy gyógytornászként hadd nézzem meg a gyermeket, tudok-e neki segíteni. Zsanett már a második látogatásomkor boldog himbálózással, ragyogó mosollyal fogadott, ezért mi tagadás, érzelmileg teljesen bevonódtam a történetbe. Felvettem a kapcsolatot a tanácstalan és kétségbeesett szülőkkel, akik küzdöttek az ellentmondó érzéseikkel. Megbeszéltük, hogy addig keresünk a lehetséges megoldások között, míg olyat találunk, ami mindenkinek a lehető legjobb. Heteken keresztül találkoztunk, beszélgettünk és más szaksegítséget is igénybe vettünk közösen és külön-külön is. Zsanett három hónapos volt, mikor a szülők egy este eljöttek hozzám és elmondták, szeretnék, ha Zsanit olyan szülőkre bízhatnák, akik minden szempontból jó szülei lesznek. Sok szálat megmozgattam, hogy találjak örökbe fogadó szülőket. Sokan meglátogatták Zsanettot, de mindegyikük egészséges vagy enyhén sérült gyermeket tudott csak elképzelni. Már szinte feladtam a reményt, amikor végre jelentkezett egy házaspár, akik nem futamodtak meg, éppen ellenkezőleg, első látásra megszerették a kislányt. De hogyan segítettem Zsanettot, mint terapeuta? Olyanok voltak Zsanett deformitásai, izmainak kötöttségei, hogy háromdimenziós képrendszerben gondolkodva még elméletileg is nehéz volt rendezetten elképzelni. Ahogy dolgoztunk immáron a nevelőszülőkkel, kezdtek az izmai rugalmasabbá, teltebbé, erősebbé válni. Zsanett szinte megünnepelte, ha egy-egy új mozdulat kivitelezését megtapasztalhatta, mi pedig mindannyian együtt örültünk vele. Olyan kitartóan gyakorolt, mint ahogyan most edz. A mai napig öröm vele a munka minden perce. Mikor nagyobb lett, már ő jelölte ki az irányát a fejlődésének. Apró lépésekkel lassan elsajátította az önálló fésülködést és öltözködést, és egyre több egyéb tevékenységet is. Szép fokozatosan megtanult a lakáson belül helyzetet és helyet változtatni, önálló életet élni. Szerencsére az egészséges lustaság sincs távol a jellemétől, aminek szintén nagyon örülök − pont olyan, mint bármilyen kamasz lány – ,kivéve, hogy kerekesszékkel közlekedik. Munkánk eredményének mérhető szintje világszínvonalon elismert úszóeredményei. Zsanett világcsúcsát lassan egy éve csak ő maga tudta megdönteni 150 méter vegyesen. Zsanett közel 100-szoros nemzetközi bajnok magyar válogatott úszó, boldog, kiegyensúlyozott, szorgalmas, gyönyörű lány.

Life.hu: Mit szólt hozzá, amikor megtudta, hogy jelölték, mi volt az első gondolata?

Sz.J.: Mikor a jelölésről és a döntőbe jutásról értesültem egyrészt azt gondoltam, hogy Zsanett "élettörténete verhetetlen". Ilyen sikertörténettel ritkán találkozni. A Sorsfordító gyerekek című könyvemben a róla szóló fejezet címe Singer Magdolna szerzőtársam zsenialitásának köszönhetően: "Egy elhagyott kislány útja a világbajnokságig". Másrészt nagyon erősen bennem volt, hogy én ezt a szívemből, emberségből tettem, hogy Zsanettet nem hagytam a kórházban, állami gondozásban és utána hosszú éveken keresztül terapeutaként dolgoztam vele és segítettem az őt örökbefogadó családot, ahogy tudtam. Nem egy díjért tettem. Aztán azt is gondoltam, hogy ha így van, hát legyen. Elfogadtam a rövidfilm forgatására a felkérést, ahol valami megváltozott bennem. Annyira kedves és mélyen együtt érző csapat érkezett, hogy valami nagyon megmozdult bennem. Mikor megláttam a filmet, felhívtam a szervezőt megköszönni, mivel a film az eddig tapasztalt minőségekhez képest a legmesszebbmenőkig visszaadja a hangulatot, amiben gyógyítok. Nagyon hálás vagyok érte.

Life.hu: Hogyan élte meg, hogy ön lett a 2013-as év egyik győztese?

Sz.J.: A gálára a lányom is elkísért, aki Zsanettel is jóban van. Futva érkeztünk a nagy dugó miatt, így izgalomra nem volt idő. Nem is gondolkodtam azon, hogy milyen lesz, ha színpadra szólítanak. Úgy éreztem, ha nyerünk, az Zsaninak is elismerés, de én féltem, hogy nehezen fogadom az ünneplést... Aztán szólítottak. Folyt a könnyem, mikor együtt néztem sokakkal a filmet. Arra nem emlékszem, hogy kerültem a színpadra, csak arra, ahogy a 13 éves lányom száguld felfelé a kerekesszékben ülő Zsanit tolva és Nagy Tímea annyit mond a díjátadáskor: "Mit mondjak? Hát nézzenek rájuk!" És ekkor fogtam fel igazán, hogy egy emberi szívből fakadó döntésnek milyen szinten van sorsformáló ereje. 19 évvel a döntésem után, hogy mellé állok, ismét olyan sűrű volt a "levegő", mint akkor. Aranyanyu lettem. Végtelen szeretet vett körül. Rengetegen jöttek gratulálni és láttam, ahogy beáll a sorba a Richter Gedeon Nyrt. vezérigazgatója, Borsch Erik. Nagyon megható volt. A lányaim jól érezték magukat én pedig kicsit szorongtam még a fényképezés és a kedvesség közé feszítve.

Zsanett élettörténete másképp egyedi, mint a többi kis páciensemé és családjuké. A díj átadásakor nagyon máshonnan néztem rá az elmúlt 20 évre, amit Zsanett kísérésével töltöttem. Megértettem, hogy szakemberségem és az emberségem egyensúlyban van. Megerősödtem abban, hogy az önismeretem ápolása a legfontosabb szempont a szakmai továbbfejlődésemben is. Január óta az Od Partner szervezetfejlesztéssel foglalkozó cégből Frisch Anita támogatását élvezem a munkám kiteljesítése felé. Kétheti rendszerességgel találkozunk és kapok segítséget abban, hogy megtaláljam, munkám egyedi részleteit milyen módon tudnám teljesebbé tenni, továbbadni a kollégáimnak. A díjátadás után különböző embertársaim reakcióit láthattam. Volt, aki az iskolai közösségből vagy a falunkból nem is tudta, mivel foglalkozom, ragyogó szemmel gratulált és kedves gondolatokkal engedett utamra. Az a melegség, ami körülvett az Aranyanyu Díj átvételekor örökre belém égett, megtart és támogat abban, hogy emberi méltóságom tovább gondozzam.

Dr. Kelen Kata, gyermekorvos

Kata napról napra hajt végre hőstetteket abban a kórházban, ahol dolgozik. Egy fiatalember és édesanyja jelölték Katát a Richter Aranyanyu Díjra, miután a fiatalember átesett egy sikeres vesetranszplantáción.

Life.hu: Ki jelölte a díjra és miért? Melyik kategóriában?

K.K.: A díjra egy osztályunkon gondozott vesetranszplantáción átesett fiatalember és az édesanyja jelöltek, orvosnő kategóriában.

Life.hu: Mit szólt a jelöléshez?

K.K.: Az emberek legnagyobb többsége vágyik az elismerésre. A segítő szakmákban dolgozók azonban sokszor erről megfeledkeznek, pedig a pozitív megerősítés számukra lenne talán a legfontosabb. Manapság az egészségüggyel kapcsolatban szinte csak a hiányosságok és a negatív hírek kapnak hangsúlyt, így a személyes boldogság mellett, amelyet a jelöléskor éreztem, nagy örömmel töltött el, hogy publicitást kaphatnak a jó hírek is az egészségügy területéről.

Life.hu: Hogyan élte meg, hogy ön lett a 2013-as év egyik győztese?

A szavazás időszaka volt számomra a legnagyobb élmény. Látni, ahogyan a barátok, család, távoli ismerősök, korábbi betegeim elképesztő lelkesedéssel kampányoltak értem. Hihetetlen, hogy mennyi szeretetet kaptam ebben az időszakban. A győzelem pillanatában azokra gondoltam, akik büszkék rám... És akik büszkék lennének... Furcsa érzés, mintha mindannyiuk szeretetét koncentráltan és rendkívül intenzíven érezné az ember abban a pillanatban. Az Aranyanyu Díj azt hiszem, egy örökös tagságot jelent, amely arra ösztönzi az embert, hogy mindig igyekezzen ennek megfelelni. Hálás vagyok, amiért a környezetemben mindenki velem tudott örülni, ezáltal a pozitív megerősítés megsokszorozódott. Nem változott jelentősen az életem. Folytatom, amit korábban tettem. Megtanultam, hogy az elismerés fontos, nem szabad róla megfeledkezni. A dicséret lendületet ad, motivációt jelent, és ez rendkívül fontos a segítő szakmákban dolgozók számára.

Ha neked is van ilyen ismerősöd, idén jelölheted őt!
Az ajánlásokat három kategóriában várják a  www.aranyanyu.hu  honlapon szeptember 21-ig. Egy személyes történetben kell bemutatni a jelölni kívánt orvosnőt, pedagógust vagy egészségügyi szakdolgozót. A rövid írásban meg kell jelennie a jelölt elhivatottságának, odaadó személyiségének.

 

Richter Gedeon Nyrt.Aranyanyu 2014Aranyanyu2014pedagógusinterjúorvosgyógytornász