Azok, akik bátran küzdöttek támadójuk ellen

Forrás: Thinkstock -
iskola áldozat támadó zaklatás gyerek
Clock icon
Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.
Vajon vissza kell támadni? Következő listánkban olyanok szerepelnek, akik képesek voltak harcolni saját magukért.   

A 15 éves fiú földhöz vágta támadóját

2011-ben Sydneyben egy 15 éves gimnazista véget vetett az őt ért támadásoknak, amiért kövérnek hívták, tarkón csapták és vizes üvegekkel dobálták meg. Casey Heynes elismerte, hogy depressziós és egy ideig az öngyilkosságot is fontolgatta, de egy nap elege lett. A reakciót egy másik fiú, Ritchard Gale váltotta ki belőle, aki többször is a fiú arcába ütött. Casey egyszer csak felkapta megfélemlítőjét és hevesen a földre csapta. Ritchard ezután megtántorodott, felállt és elsétált. Casey igazi internetes szenzáció lett, akinek Facebook-oldalt is létrehoztak „Casey the Punisher” vagyis „Casey, a büntető” címmel. Ugyan az iskolában mindkét diákot négy napra felfüggesztették, de többé nem történt semmiféle incidens a két fiú között.

Casey Heynes

Mit nevezünk zaklatásnak?

Mivel egy sokrétű, sokféle arcot öltő, ezért nehezen megragadható jelenségről van szó, a kutatók egy hosszú folyamatban munkálták ki azt a meghatározást, amely egyértelműen elválasztja az iskolai zaklatás eseteit a gyerekek közötti erőszakoskodás más formáitól. A nemzetközi szakirodalomban általános elfogadott definíciót Olweus nevéhez köthetjük. Az ő megfogalmazása szerint iskolai zaklatásról akkor beszélhetünk, ha jelen van a tudatos, bántó szándék, azaz a zaklató célja, hogy testi vagy lelki fájdalmat okozzon. Ezen túl hatalmi egyensúlyhiány is fennáll az érintettek között, tehát az áldozatnak az adott helyzetben nincs módja, lehetősége, hogy megvédje magát. Ha mindez csupán egy-egy alkalommal fordul elő, még nem beszélhetünk zaklatásról. Zaklatásról akkor beszélünk, ha mindezek hosszabb ideig, ismétlődően zajlanak.

Bántalmazással vádolják az áldozatot

A Virginia állambeli Henrico városában élő 14 éves Eric Martint az iskolai megfélemlítés célpontja lett. Évek óta megfélemlítés céljából zaklatták és homofób jelzőkkel illették, amikor végül 2014 szeptemberében úgy döntött, felveszi a harcot támadóival. Mindez azt eredményezte, hogy Eric hónapokon keresztül orvosi ellátásra szorult törött csontjai és agysérülése miatt, támadói pedig sértetlenül megúszták az incidenst. Az iskola Ericet kétrendbeli testi sértéssel vádolta meg, melyek közül az egyikben bűnösnek is találták és arra kötelezték, hogy részt vegyen egy indulatkezelési terápián. Bár a bíróság alaposan áttanulmányozta az esetet, még dönthetnek úgy, hogy hat hónappal Eric büntetésének letelte után ejtik a vádakat. Emiatt már több ezer ember írt alá egy olyan petíciót, amellyel azt szeretnék elérni, hogy ejtsék az Ericet ért vádakat.

Talán az megfélemlítés kialakulását meg lehetett volna előzni különböző önbizalomépítő és konfliktuskezelő módszerekkel. Ez az eset egyértelműsíti azt, hogy a megfélemlítés folyamatában szükséges egy felnőtt közbelépése. A felborult erőpozíció erőszakos „visszaszerzése”, melyet az évek során felgyülemlett düh motivál legtöbbször ennél súlyosabb következményekkel jár. Egyértelműsíteni kell az üzenetet, hogy az erőszak nem elfogadható. Egy tanár közbelépése és a megfélemlítés hatásos kezelése is megoldja a helyzetet, ha az iskola tud róla. Az iskolatársak és mindannyiunk felelőssége (kívülállók és a szemlélők), hogy ilyenkor szóljunk.

Kiből lehet áldozat?

Természetesen bárkiből válhat áldozat, de mégis a legtöbb bűnbak azok közül a gyerekek közül kerül ki, akiknek alacsony az önértékelésük, félénkek, visszahúzódóak. Szociális készségei az átlagosnál gyengébbek, vagyis kevés barátjuk van. A legjellemzőbb az, hogy egy különösebb ok nélküli támadásra a gyerek éppen rosszul reagál és mivel nem tudja magát kellőképpen megvédeni, újabb támadások középpontjává válik.

A jiu-jitsu segítségével győzte le támadóit

2011-ben a 12 éves Martin Hendrickset egy denveri középiskolában támadták meg, majd nyáron szülei a Gracie Akadémiára íratták be, melynek az élén a brazil jiu-jitsut megteremtő család állt. A szülők szándéka az volt, hogy olyan technikát tanítsanak a fiúknak, amivel az meg tudja védeni magát. Az akadémia próbálta megtanítani neki, hogyan kell kezelni a megfélemlítést. Arra bátorították, hogy határozottan beszéljen támadóival, kérje meg őket, hogy hagyják békén, minderről pedig számoljon be szüleinek és csak akkor forduljon erőszakhoz, ha az agresszió nem csillapodik. Négy nappal a következő tanév kezdete után egyik támadója vizes palackot dobott Martinra és megütötte őt. Emlékezve arra, amit tanítottak neki kérte támadóját, hogy hagyja abba a megfélemlítést. Mivel azonban folytatta, Martin leugrott a padról, mellkasba ütötte és rátérdelt. Az iskola később bejelentette, hogy Martin reakciója megfelelő volt, ráadásul még a megfélemlítője is bocsánatot kért tőle.

Illusztráció Forrás: Thinkstock

Kiből válik zaklató?

Nagy általánosságban azt gondolhatnánk, hogy ezek a gyerekek agresszívek, durvák és erőszakosak. A nemzetközi kutatások sora viszont sokkal inkább azt igazolják, hogy azokból a gyerekekből válik zaklató, megfélemlítő, akikkel otthon keveset foglalkoznak a szülei, elhanyagolják őket, vagy következetlenül nevelik őket. Ami viszont minden zaklatóban azonos vonás: fontos számukra a hatalom és örömet okoz nekik, ha másokon uralkodhatnak.

Interjú közben támadták meg a fiút

2012-ben egy helyi TV-csatorna a marylandi Brunswickban interjút készített a 15 éves Preston Deenerrel a verekedésről, amikor 3 nagyobb diák jelent meg és el akarta őt páholni. A támadók azt kérdezték, hogy mit kameráznak, ezután elkezdték üldözni Prestont és ütni a fejét, de még akkor sem hagyták abba, amikor a riporter, Katie Kyros rájuk üvöltött. Egy héttel a támadás előtt Preston szembeszállt egyik támadójával, ezért 3 napig felfüggesztették. Sőt, ez volt az oka annak, hogy az interjú alatt megtámadták, ő pedig inkább a menekülést választotta és abban reménykedett, hogy ez az eset felnyitja az iskola szemét arra, hogy komolyabb intézkedéseket vessenek be az iskolai megfélemlítés ellen.

Preston Deener Forrás: Facebook/Preston Deener

Mit tehetünk?

Figyeljünk az apró jelekre! A gyerekek legtöbbször azért hallgatnak, ha az iskolában megfélemlítik őket, mert nem hiszik el, hogy bárki segíteni tudna nekik és félnek attól, hogy az árulkodás miatt még rosszabb helyzetbe kerülnek. Ha azt látjuk, hogy gyermekünk étvágytalan, változás történik a szokásaiban, a tanulási teljesítményében, igyekezzünk tapintatosan szóra bírni. Ha nyilvánvalóvá válik, hogy bántalmazzák, feltétel nélkül álljunk mellé, de tartózkodjunk a sajnálkozástól. Beszéljük át vele, hogy milyen stratégiával tudna szembeszállni a kínzóival, kitől kérhetne segítséget. Beszéljünk a pedagógusokkal. Ha ezek hatására sem történik változás, vagy a helyzet rosszabbra fordulna, vigyük át a gyereket egy másik intézménybe! Szükség esetén pedig kérjük pszichológus segítségét!” – tanácsolja Budai Mariann pedagógus, akinek kutatási szakterülete az iskolai bántalmazások.

Az áldozat nyolc évvel később állt bosszút

Az oxfordi egyetem egyik hallgatója, Louisa Manning újra találkozott volt osztálytársával egy karácsonyi bálon, aki végül randira hívta őt. Bár igent mondott, de nem jelent meg a találkozón. Ehelyett az étteremben, ahol találkoztak volna, a pincér Louisa egyik fiatalkori fényképét nyomta a fiú kezébe, majd egy rövid magyarázó levelet is kapott az udvarló a Facebookon:

Szia,

Emlékszel a nyolc évvel ezelőtti énemre? Amikor kövér voltam és a súlyommal viccelődtél? Nem? A következő három évben nem ettem többet napi 1 almánál. Emlékszel az összenőtt szemöldökömre, amiért akkor kigúnyoltál? A szőrös lábaimra, amitől undorodtál? Emlékszel, ahogy te és a barátaid három éven keresztül minden nap szörnynek csúfoltatok? Nem, talán nem emlékszel – csak azt tudod, hogyan nézek ki most, nyolc évvel később és most már képes vagy emberi lényként kezelni. Gondoltam, elküldöm neked ezt emlékeztetőül. Legközelebb, amikor rám gondolsz, gondolj arra a lányra, akit ezen a képen látsz. Louisa

Louisa tette miatt rengeteg támogatást szerzett, valamint a fiú is bocsánatot kért tőle.

Louisa Manning Forrás: Facebook/Louisa Manning

Videoüzenetet küldött támadóinak

2015. január 29-én Connor Williams édesanyja fiáról tett fel egy videót a Facebookra és a YouTube-ra. A videóban a 12 éves fiú egy saját készítésű poszterrel mondja el a világnak, hogy amióta az angliai Montgomery Gimnáziumban tanul, támadják és még a tanároktól sem kap segítséget, annak ellenére, hogy beszámolt nekik ezekről az esetekről. A posztert támadóinak készítette és azok a dolgok vannak ráírva, amiket neki mondtak, illetve egy üzenetet is tartalmaz: „Csak ki szeretnék állni magamért, de nem tudok. Nem vagyok elég erős. KÉRLEK, SEGÍTS!” A háttérben azt mutatja, hogy négy évig a Royal Ballet Primary Steps programjában balettozott. Az iskola azt állítja, hogy nem volt tudomásuk Connor esetéről addig, amíg nem látták a videót.

Connor Williams

Csendesen tűrte a csúfolódást, majd végleg elege lett

2013 februárjában egy bizonyos Jaide-ről szóló videó vírusként terjedt az interneten, miután kiposztolták a Twitterre. A videó úgy kezdődik, hogy egy látszólag szerény lányt kicsúfolnak a többiek, a fő támadó pedig egy Jaide nevezetű lány. Majd egy idő után Jaide megkérdezi a célszemélyt, hogy „Ha hozzád érek, megütsz?”, amire ugyan nem kap választ, de amikor Jaide ténylegesen megérinti a lány arcát, olyasmi történik, amire talán még ő sem számított: a lány pofonokkal és kemény ütésekkel viszonozza a sok bántalmat.

9 éves fiút függesztettek fel, amiért visszatámadott

2012-ben egy Colorado állambeli általános iskola 9 éves diákját, Nathan Pembertont függesztették fel, miután szembeszállt osztálytársaival, akik hónapokon keresztül csúfolták. Nathan bevallása szerint támadói sokszor felemelték őt és a kosárlabdapályára dobták, majd egy nap egyikük a könyökével szemen ütötte és hátba rúgta őt. Ekkor Nathan arcon vágta egyik támadóját, és mindkettejüket felfüggesztették. A fiúk ugyan azóta már visszatértek az iskolába, de már külön osztályba járnak.

Ezekből a történetekből nem a bosszút vagy a bocsánatkérés szükségét kell levonni, inkább azt, hogyan tudjuk megváltoztatni úgy a környezetünket, hogy az ilyen viselkedési folyamatok meg se történjenek. Milyen módszereket tudunk alkalmazni, hogy a megelőzzük vagy gyorsan és hatásosan megállítsuk a megfélemlítést az iskolában, otthon, a kapcsolatokban és a munkahelyen.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.