Az áldozathibáztatás helyett, inkább tanulj az áldozat hibáiból

2018.04.25. 16:00

Amikor kirobbant a nagy szexuális botránysorozat, megjelentek azok is, akik megkérdőjelezték az áldozatokat – és nem csupán állításuk valóságtartalmát. Sokan vélekedtek úgy, hogy ők (is) tehetnek a velük történtekről, sőt sok esetben egyenesen csak saját hibájuknak tulajdonították az átélteket. Ezek a vélemények azonban sok esetben az őket megalkotó emberek védekezési mechanizmusát tükrözik, tehát nem a rosszindulat szülte őket.

„Velem ilyen nem történhet meg!”

Hajlamosak vagyunk így reagálni a világban előforduló tragédiákra. Hiszen rossz dolgok csak másokkal fordulhatnak elő... vagy nem? Ez nem más, mint szimpla önáltatás, de bizonyos mértékben feltétele is a felszabadult mindennapoknak. Hiszen, ha folyamatosan attól rettegnénk, hogy egy őrült autós miatt halálos balesetet szenvedhetünk, vagy bármikor ránk lőhetnek egy ablakból, akkor gyakorlatilag nem lennénk képesek gördülékenyen levezényelni az életünket. Természetesen fontos, hogy legyen bennünk némi egészséges félsz, mely óvatosságra int, és segít felismerni a veszélyes helyzeteket, de nem szabad átesni a ló túloldalára. Tehát, mint mindenben, itt is arany középút lenne a megfelelő.

Az áldozathibáztatásnak több oka is lehet. Erről Vépy Viktória pszichológust kérdeztük:

Forrás: Vépy Viktória

"Az áldozathibáztatás hátterében, sok esetben egy kognitív torzítás húzódik meg: hajlamosak vagyunk hinni abban, hogy a világ egy igazságos hely, ahol mindenki azt kapja, amit érdemel.


A pozitív világba vetett hit segíthet bennünket akkor, amikor fel kell vennünk a kesztyűt az élet nehézségeivel szemben. Erőt adhat a meggyőződés, miszerint a morális szempontból helyes viselkedés elnyeri jutalmát, míg a helytelen büntetést von maga után. Segíthet a megküzdésben, szerepet játszhat azonban abban, hogy a másokkal történtek hátterében álló okokat tévesen ítéljük meg.


Amikor valaki kizárólag az áldozat felelősségének tulajdonítja a vele történteket, és egyéb – az események szempontjából lényeges elemet figyelmen kívül hagy - ennek a hiedelemnek a mentén értelmezi a világot. Ez egyfajta védekezés: az áldozathibáztatás növelheti az egyén szubjektív biztonságérzetét. Annak belátása ugyanis, miszerint a trauma átélésének lehetősége a tetteink morális tartalmától függetlenül reális opció, felzaklató lehet. Az igazságos világba vetett hit tehát megnyugtathatja az egyént."

Természetesen nem szabad az áldozatokat teljes mértékben felmenteni felelősségük alól. Hiszen ezzel csak naivvá és kiszolgáltatottá válunk. Minden helyzetet a maga teljességében kell megvizsgálni.

Fontos megvizsgálni az áldozat felelősségét isForrás: Shutterstock

Vegyünk például egy fiatal lányt, aki az interneten került kapcsolatba valakivel. Pár levélváltást követően találkozott vele, beült az autójába és a szülei soha többé nem látták. Kinek a hibájából tud megtörténni egy ilyen tragédia? Egyrészt ott van maga az áldozat: Miért találkozott olyan emberrel, akiről csupán pár fotót látott, akivel még egyszer sem beszélt? Miért nem nyilvános helyen történt a találka, ahol adott esetben segítséget kérhetett volna? Miért ült be egy kvázi idegen autójába? Miért nem szólt senkinek a találkozóról? Ezek a legegyszerűbb kérdések, melyeket aztán a szülők felelősségének firtatása követ: Miért nem tanították meg a lányuknak, hogy miként kell ilyen helyzetben viselkedni? Miért nem figyeltek rá jobban? Miért titkolózott előttük a gyerekük?

Az összes általánosságban feltett kérdés, visszavezet a gonosz létének általános félresöpréséhez. Már kisgyermekkorban el kell kezdeni tanítani a gyermekeknek, hogy gonosz emberek léteznek. Ezt meséken keresztül a legkönnyebb megtenni. Ahogy érnek, önállóbbakká válnak, a rosszakat nem szabad elengedni, sőt! Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy ilyen emberek a valóságban is léteznek. Nehéz megtalálni ennek a közlésnek azt a formáját, mellyel elérjük ugyan a kellő hatást, de nem ültetjük el a rettegés magját. A cél nem a félelemkeltés, hanem az óvatosság.

Meséken keresztül kell megtanítani a gyermeknek, hogy léteznek sajnos gonosz emberek isForrás: Shutterstock

Visszatérve a példánkhoz, igen, fontos beszélni arról és felismerni azt, hogy az áldozat mit tehetett volna másként a vele történtek elkerülése érdekében. Ez azonban nem egyenértékű az áldozathibáztatással, ami távolról sem konstruktív megközelítés.  

Ne feledd, az áldozatok is azt hitték, hogy rossz dolgok csak mással történhetnek. Legyél felkészült, add meg az esélyt magadnak – gyermekednek –, hogy minimálisra csökkentsd a tragédiák kockázatát. Az áldozathibáztatás helyett vizsgáld meg az eset minden aspektusát, és tanulj belőle.

veszélyáldozatáldozathibáztatás