Egy iskolai megfélemlítés, melyben az áldozat majdnem öngyilkos lett

2018.07.14. 20:41

Eljött Pali meghallgatása. Elmondtuk, hogy vált előttünk is ismeretessé a zaklatás, pontosan mikre derült fény, aztán édesapjával támogatva segítettünk fiunknak megnyílni, hiszen nagyon nehéz volt neki ezekről beszélni, újra átélni. Ahogy hallgattam Palit, elsírtam magam. A mai napig látom a vívódását, hogy éjszakánként másfél órákat alszik, hogy sokat sír, hogy nem kér az életből, hogy drasztikusan fogyott - mostanra 16 kilót -, hogy éjszakánként átlag négy pólót cserél magán, mert leveri a víz.

A bizottság tagjai éreztették sajnálatukat, és elmondták, nem támogatják ezt a fajta mentalitást. Ezt követően Zoli szülei minden erejükkel azon voltak, hogy befolyásuk alá vonjanak annyi diákot és szülőt, amennyit csak lehet, és ezt több-kevesebb sikerrel el is érték, hiszen június 1-én az ő meghallgatásuk alakalmával kb. 17 gyermek vállalta a tanú szerepét fiunk ellen. Ez mélyen megérintett, és rendkívül felháborított. Azt tudtuk, hogy a zaklatásoknak, megaláztatásoknak felnőtt szemtanúja sosem volt, így bizonyítani is nehéz őket, de arra, hogy a bizottság a két delikvenst felmenti, nem számítottunk. Az ügy tehát következmények nélkül zárult.

Pali éjszakánként alig aludt, sokat sírt, drasztikusan lefogyott (Illusztráció)Forrás: Shutterstock

Eddigi életünk során ennyire etikátlan, ennyire erkölcstelen és megalázó eljárással még nem találkoztunk, aminek hangot is adtunk a végén. Kezdetben mindenki segítséget ajánl, aztán hirtelen, amikor konfrontálódni kéne, és igazságos döntést kéne hozni, akkor mint a strucc, homokba dugják a fejüket.

Amit mi szülőként sérelmezünk, az nem csupán maga a fegyelmi végkimenetele. Az iskola egész hozzáállása az ügyhöz felháborító volt. Tájékoztatás felénk nem, vagy csak részben, elenyésző mértékben történt, és ez az egész eljárási időszakot jellemezte – ami közel három hónap volt. A fontos és lényeges információkat szinte sosem hivatalos úton tudtuk meg: a fegyelmi eljárásban szereplő egyik delikvens dicsekvéséből tudtuk meg, hogy az eljárás alól mind két diák fel lett mentve. A jegyzőkönyvbe pedig a mai napig nem kaptunk betekintést.

A fegyelmi eljárással kapcsolatban az igazgató a tanárok és a diákok felé is szigorú hírzárlatot, titoktartást rendelt el. Ez azonban nem lett betartva. A pedagógusok, és az osztályban levő diákok is beszéltek róla, sőt, az ügy egy rendkívüli szülői értekezleten is szóba került, melynek apropóját egy elmaradt kirándulás adta. Ezen részt vett az igazgató is, aki a fegyelmi eljárás megvitatására használta, holott nem is említhette volna meg. Itt – anélkül, hogy minket, fiunkat bárki is meghallgatta, megkereste volna – Palit állították be agresszívnek, a már említett különböző hazugságokra alapozva. Ami érdekes, hogy egyetlen egy osztálytárs és szülő soha semmilyen körülmények között nem panaszkodott fiunkra, csak miután a két delikvens fegyelmi tárgyalása egyre közeledett, és szélesedett a „csapatuk".

Fiunkat nem voltak képesek megvédeni, de feltételezem nem is akarták, cserbenhagyták. Ezek után már nem volt kétség, hogy iskolát váltunk.

Azóta minden időt Palival töltök, próbálom újra felépíteni az önbizalmát, éreztetni vele, hogy értékes és fontos tagja mind a mi életünknek, mind a társadalomnak. Jelenleg nagyon kis léptekkel haladunk, hónapok óta pszichiáter segít Palinak a feldolgozásban. Hosszú és nehéz út vár még rá és ránk is. Csak abban tudunk reménykedni, hogy egy új közösségben atrocitásmentes életet tud élni. Annak a személynek, aki még időben szólt nekünk, egy életre hálásak leszünk, hogy a fiunkat nem vesztettük el!"

Megelőzhető lett volna az öngyilkosság gondolata, a pszichiáter bevonása?

Amikor egy gyermeket zaklatnak, bántalmaznak, annak látható jelei vannak. Magatartása és érdemjegyei szélsőségesen megváltoznak, depresszióssá, leverté válhat. Szociális kapcsolatai minimálisra szűkülnek, nem szívesen vesz részt a közösségi feladatokban, gyakran bezárkózik a szobájába. Az ilyenfajta személyiségbeli változást mind a szülőnek, mind a pedagógusnak észre kell vennie.

Van, hogy a fiatal képtelen elmesélni mi bántja, ilyenkor segíthet az iskolai pszichológus (Illusztráció)Forrás: Shutterstock

Természetesen nem jó, ha erőszakosan beszélgetésre kényszerítik a gyermeket, kell egyfajta előzőleg megalapozott bizalmi kapcsolat ahhoz, hogy a fiatal megossza az őt ért negatív hatásokat, elmesélje, hogy mi bántja. Vannak esetek azonban, amikor ezt képtelen megtenni a hozzá közel állókkal, ilyenkor segíthet például az iskolai pszichológus. Abban az esetben, ha a gyermek értelmi-, érzelmi- vagy testi fejlődését veszélyeztető tényre derül fény egy ilyen beszélgetés, foglalkozás alkalmával, a pszichológusnak kötelessége jelezni azt a megfelelő gyermekvédelmi szerv felé.

A fent említett esetben tehát megelőzhető lett volna, hogy Pali önbizalma, önértékelése ennyire sérüljön. Ugyanakkor szerencsés, hogy az utolsó pillanatban a szülők tudomására jutott fiuk megfélemlítése, és így kiállva mellette, támogatva őt, elejét vették a tragédiának. Ami az öngyilkosságtól kezdve, a bántalmazások elfajulásán át, akár az agresszorok irányába történő, súlyos következményekkel járó tettlegességig bármi lehetett volna.

Korábban már írtunk arról - egy 8 éves kisfiú iskolai bántalmazássorozatának kapcsán -, hogy kinek milyen konkrét szerepe és felelőssége van egy ilyenfajta iskolai zaklatás, megfélemlítés, cyberbullying során. Amennyiben érintett szülő vagy - akár az agresszor, akár az áldozat oldaláról -, érdemes azt is elolvasnod. Sajnos sokan nincsenek tisztában a lehetőségeikkel egy ilyen helyzetben, valamint azzal, hogy a gyermekekben, az osztályban ez milyenfajta hosszú távú következményekkel járhat.

Előző
  • 1
  • 2
Következő
iskolai agresszióöngyilkosságbántalmazásöngyilkosiskolai zaklatáscyberbullyingiskolai megfélemlítésbudapesti iskola