Családi alkoholizmus: a kollektív önámítás és önbecsapás betegsége

2018.11.14. 16:00

„Mindig a szüleimet okoltam aktuális problémáimért. Szerettem volna másképp élni az életem, de belém égtek a családi minták. Ebben az időszakban kezdtem el az Alkoholista szülők felnőtt gyermekeinek (ACA) csoportjában dolgozni magamon. Sokat segített az elfogadásban és a szülőkről való leválásban. Megértettem, hogy én nem küzdhetek a szüleim helyett. Lehet, hogy apukám soha nem józanodik ki, anyukám pedig nem fog kitörni abból a szörnyű mártírszerepből, amivel érzelmileg zsarolja az egész családot. Igyekszem a játszmákba nem belemenni. Az ő betegségüket inkább a mi betegségünknek tekintem: a függőség családi betegség. Én csak magamon tudok változtatni, ezt megtanultam.”

A rendszerszemlélet értelmében ha az alkoholista család egyik tagja kilép a tagadásból, és felvállalja a valóságot, az felborítja a fennálló egyensúlyt. Nem feltétlenül kell a szülők közül valakinek lépnie, lehet az a gyerek is. Bea egyrészt professzionális segítőtől (pszichiáter), másrészt önsegítő csoporttól (Alkoholisták felnőtt gyermekei) kért segítséget. Utóbbiban nincs hivatásos segítő, hanem sorstársak találkoznak, és megosztják egymással tapasztalataikat. A kétfajta segítség együtt igazán hatékony lehet, de a változás, a felépülés így is hosszú időt vesz igénybe.

Beának sokat segített a csoportterápia az elfogadásban és a szülőkről való leválásban (Illusztráció)Forrás: Shutterstock

Függő vagyok én is?

„Nemrégiben egy családi buli alkalmával durva lerészegedésemnek szemtanúja volt a kislányom. Nagyon megviselt. Ekkor jöttem rá, hogy mi az oka annak, hogy már diplomásként, jó egzisztenciával, boldog házasságban, jó munkahellyel is boldogtalannak és üresnek érzem magam. Beismertem a saját függőségemet. Újabb segítségkérésre volt szükségem. Elmentem egy addiktológushoz, akinek elmondtam mindent. Közölte, hogy a függőség már kialakult nálam tinédzserkorban, és később a gyógyszerek szedésével csak szert váltottam. Ha nem tartom a teljes absztinenciát, akkor ugyanoda jutok, ahova a család többi tagja. Egy folyamatosan előre haladó betegségről van szó, amit csak megállítani lehet, kigyógyulni belőle nem.”

Bea azzal, hogy beismerte, nála is kialakult az alkoholizmus, a legfontosabb lépést tette meg. Sajnos a szerfüggő családok gyermekeinek kis hányada tud csak egészséges maradni. Sokan pszichés zavarokkal küzdenek, felnőttkorukra pszichiátriai diagnózist is kapnak. Jelentős részük pedig maga is szerhasználóvá válik. Kérdés az, ki, mikor éri el a mélypontját, és mit tekint annak. Bea számára a sorozatos lerészegedések kapcsán megtapasztalt kontrollvesztés, a bűntudat és a gyermeke előtt érzett szégyen már elég volt. Az ő érzékenysége – a családi előzmények miatt – fokozott volt. Sok fiatal szerhasználót azonban még az évekig tartó hazardírozás jellemez, és mélypontjaik már nem „csak” lelki, hanem anyagi veszteségekben és fizikai betegségekben is megnyilvánulnak.

„Egy családi buli alkalmával durva lerészegedésemnek szemtanúja volt a kislányom. Nagyon megviselt” (Illusztráció)Forrás: Shutterstock

A felépülés évei

„Ma teljes absztinenciában élek. Nem használok semmilyen tudatmódosító szert. Másfél éve heti két alkalommal járok egy önsegítő csoportba, ahol felépülő szerfüggőkkel együtt dolgozunk magunkon. A legnagyobb dolog, amit tehettem, hogy segítséget kértem. Van szponzorom, egy józanságában nálam 'idősebb' nő társam személyében. Igyekszem spirituálisan is fejlődni: a szereket, a manipulációt és a kontrollálást lecseréltem és átadtam egy Felsőbb Erőnek. Kislányomnak sokat beszélek a függőség betegségéről, nem tabu az alkoholizmus és a spiritualitás. Bízom benne, hogy neki nem kell elvesztenie önmagát, hisz ő már a megoldásban szocializálódik.

Sikerült a társadalom hasznos tagjává válnom. Első diplomás lehetek a családban. Kiváló munkahelyem van, jól keresek. Építjük a férjemmel a közös életünket, igyekszünk lelkileg és érzelmileg együtt is fejlődni, nem a gyerekkorból hozott minták alapján reagálni, józanul cselekedni.”

A felépülés első állomása a szerhasználat abbahagyása. Az absztinencia elérése. A tartós józansághoz azonban teljes személyiségváltozásra van szükség, mely az önsegítő csoportok segítségével sikerrel meg tud valósulni. Pozitívum, hogy egyre többen vannak a ma fiatalok közül, akik az absztinenciát választják, és józanul szeretnének élni. Bea élete jó példa lehet mindenki számára. Sok sikert, boldog józan éveket kívánunk neki!

Előző
  • 1
  • 2
Következő
betegségfüggőségalkoholizmuscsaládgyógyszerfüggő