A puskázás misztériuma – Trükkös megoldások dolgozatíráshoz

Vannak olyan pedagógusok, akik dolgozatírás közben végig az asztaluknál ülnek, netán olvasnak – igen, ilyet is gyakran látni –, vagy a 45 perces óra alatt mindössze kétszer mennek körbe a teremben. Náluk nem nagy agysebészet puskázni. Persze a többségnél sokkal nehezebb, mivel ők folyamatosan járkálnak a padsorok között, alaposan átnézik dolgozatírás előtt a padokat, és összességében egész idő alatt résen vannak. Aki több éve tanít már, sok puskázási módszert kiismert, így könnyebben ki is szúrja azt, aki ezekkel próbálkozik.

Senki előtt sem titok, hogy mi jár, ha valakit puskázáson kapnak: dolgozat elvesz, egyes érdemjegy azonnal rávésve – függetlenül attól, hogy az adott diák a hat kérdésből csupán egy esetén használt segédanyagot, a többit a saját tudása alapján írta meg. Ezt nevezhetnénk igazságtalannak, azonban ez épp elég erős visszatartó erő, mely révén a tanulókat demotiválttá lehet tenni, már ami a puskázást illeti.

A hagyományos tanulást remekül kiegészíti, hiszen egy jó puska a tananyag lényegét tartalmazza, címszavakkal, definíciókkal, rövid összefoglalókkal vezeti rá használóját a kérdéses leckékre. Ez lényegében megegyezik egy jegyzetkészítéssel, de ebben az esetben nincs annyi hely, így valamennyit egész biztos meg is tanul a diák... sőt! Sok esetben annyit foglalatoskodik a tökéletes puska megalkotásával, hogy dolgozatírásnál már elő sem kell vennie, hiszen észrevétlenül megtanulta a számon kérendő anyagot.

Természetesen arra, hogy valóban nulla tudással, csak a puska segítségével valaki jó jegyet szerezzen, igen csekély az esély. Ezekben az esetekben nem is elegendő egy „címszavas” kispapír. A fenék alá rejtett füzetekkel, a padba tett könyvekkel és a több oldalnyi mini fénymásolatokkal azonban sokkal rizikósabb puskázni, és a lebukás pallosa is gyorsabban ereszkedik.

Aki rendre rosszkor pillant bele a puskába – ügyetlenebb, nem tud pókerarcot vágni, vagy túlizgulja az „illegális segédanyagok” használatát –, az nagy eséllyel le is fog bukni. Nézzünk pár példát azokra, akik ügyesen vagy épp ügyetlenül puskáztak diákéveik alatt.

„Irodalom dolgozatnál használhattuk a szöveggyűjteményt. Fogtuk, és a könyv odavonatkozó részeit kicsinyítve lefénymásoltattuk, majd itt-ott elhelyeztük benne. Így már nagyon könnyű volt jó jegyet szerezni. De matekon is lehetett ezt a módszert használni, amikor a függvénytáblázatra volt közben szükség” – Enikő (28)

„Én mindig vékony harisnyában és térdig érő szoknyában mentem dolgozatot írni kémiából és fizikából – ez télen nem volt túl kellemes. Az előre megírt kis puskákat a combomra, a harisnya alá tettem – így nem csúszott ki, amikor felálltam – és egyszerűen csak fel-fel hajtottam, amikor a tanár nem nézett rám” – Ancsa (25)

„Én egyetlen egyszer puskáztam, méghozzá történelem dolgozatnál. A padba tettem a füzetemet, és onnan néztem a kérdésekre a válaszokat. A tanár elég bamba volt, szóval minden simán ment. Épp csak ott rontottam el a dolgot, hogy a terem elhagyását követően nem tettem el a füzetemet. A következő osztályból persze valaki megtalálta, és odaadta a tanárnőnek, aki így a dolgozat kiosztásánál egy kis monológ és egy egyes kíséretében visszaadta. Szörnyen kínos volt” – Natália (34)

A mai gyerekeknek már sokkal könnyebb dolguk van, egyrészt ott vannak a nagy elődök, akik szívesen osztják meg puskázási praktikáikat – amelyek folyton változnak –, másrészt az okostelefon is szinte minden tizenéves zsebében megtalálható. Bár a tanárok próbálják felvenni a harcot a puskázás ellen, a diákok leleményessége határtalan, így tovább folyik a háború.