A halál protokollja - Ki dönt arról, hogy élhetsz-e tovább?

2010.11.27. 3:57

Egy hároméves kisfiú meghalt, valószínűsíthetően súlyos sérülései során kialakult tartós oxigénhiány okozta a halálát. Dominikra a Cseppkő Utcai Gyermekotthonban dőlt rá egy szekrény, s a kisfiút hosszas küzdelem után vissza tudták ugyan hozni a mentősök, ám sérülései olyan súlyosak voltak, hogy le kellett kapcsolni a gépekről. Halálának körülményei felvetnek olyan kérdéseket, amelyek talán fel sem merülnének, ha a köztudat a vélt válaszokhoz nem kötne mítoszokat.

A kérdések felvetése ennek ellenére jogos, hiszen fájdalom szüli azokat, és valóban jó lenne tudni, hol a határ élet és halál között. Jogos kérdés lehet az is, hogy ki mondhatja ki és milyen kritériumok alapján, hogy nincs tovább, egy élet már nem élet tovább. Kinek kell meghoznia a fájdalmas döntést? Hiszen ez, ha nem a zsibbadt fájdalom és vádak oldaláról nézzük sokkal inkább felelősséggel teli teher, mint jog. És persze nem árt, ha tisztázzuk a halál fogalmát, és hogy mi a különbség klinikai, biológiai és agyhalál között.

iStockPhoto



Kérdéseinkkel Dominik kezelőorvosához, dr. Csapody Marcellhez, a Péterfy Sándor Utcai Kórház Baleseti Központ, Intenzív Osztályának orvosához fordultunk, hogy segítségével tisztázzuk azokat a fogalmakat, amelyek félreértéseket okozhatnak egy-egy konkrét ügy kapcsán.

Az orvostudomány megkülönbözteti a klinikai halál, az agyhalál és a biológiai halál fogalmát, s ezek ismeretében képes mérlegelni azokban az esetekben, amikor a beteg sorsa fölött dönteni kell:

Klinikai halál

A klinikai halál állapotában az életjelenségek: a keringés, a légzés, a tudat átmenetileg szünetelnek. Ez az az állapot, amikor egy laikus, a megfelelő eszközök és módszerek híján, megállapíthatná a halált, hiszen a légzés hiánya, valamint hogy nincs szívműködés, érzékelhető jelenség. Nagyon fontos tudni azonban, hogy a klinikai halál még reverzibilis állapotot jelöl, azaz bizonyos esetekben, orvosi beavatkozással visszafordítható a folyamat, ám ilyenkor is nagyon fontos tényező az idő. A vérkeringés leállását követő három perc alatt van reális esély arra, hogy maradandó idegrendszeri károsodás nem alakul ki. Ennek az esélye öt perc után minimálisra csökken.

Agyhalál

Az agyhalál az agy működésének teljes és vissza nem fordítható megszűnése. Pontosabban fogalmazva az agyműködésnek, a szervezet integritását, biológiai és a külvilággal kapcsolatot tartó funkcióinak irreverzibilis megszűnését jelenti. Ez az állapot végleges és visszafordíthatatlan. Ebben az esetben az elsődlegesen károsodott szerv az agy, a  törvényszerűen bekövetkező légzésleállás ennek következtében alakul ki. Amennyiben az agyhalottat mesterségesen lélegeztetik, az ilyen módon a szervezetbe jutó oxigén lehetővé teszi a szív működését is.

Kóma

A kóma  egyszerűen fogalmazva tartós, mély eszméletlen állapotot jelent. Az agynak az integritást, az éberséget valamint a külvilággal való kapcsolattartást szabályozó funkcióinak zavara (vagyis nem megszűnése) jellemzi.
 
Okozhatják különböző sérülések, tartós oxigénhiányos állapot, mérgezések és számos belgyógyászati betegség. Az állapot egyik alapvető jellegzetessége és lényeges jellemzője, hogy nem  feltétlenül visszafordíthatatlan, a tünetek egy része időben mérséklődhet,  illetve a beteg akár vissza is nyerheti tudatát. A betegek többsége spontán légvételre képes, hosszú távon általában nem is szorulnak mesterséges lélegeztetésre. A beteg az őket érő ingerekre reflexes mozgással reagálhat. Valamint tartós kóma esetén visszatérhetnek olyan funkciók, mint a nyelés, ásítás, alvás-ébrenlét periódusok jelenhetnek meg - ezek azonban öntudatlan folyamatok.

Biológiai halál

A biológiai halál során a szervezet életfunkciói visszafordíthatatlanul és véglegesen megszűnnek. A szervezetnek mint egységnek a szétesését jelenti. Amikor a köznyelvben úgy fogalmazunk, hogy valaki meghalt, ezzel a megfogalmazással ezt az állapotot jelöljük.

Mi okozhatja az agy halálát?

Elsődleges ok lehet az agy állományának vérzése, trauma esetleg primer agydaganat. Emellett kiváltó ok lehet tartós oxigénhiányos állapot is, amely bekövetkezhet fulladás, gyógyszer vagy egyéb mérgezés, illetve a szívműködés átmeneti leállásának hatására. Ám bármi is az ok, azt mindig valamilyen mértékű agyduzzadás (agyödéma)  kíséri.

Hogyan történik a halál megállapítása?

Az agyhalál megállapítása ma hazánkban szigorúan szabályozott módon történik.

A súlyos állapotban lévő, eszméletlen betegeknél  az agyhalál beállta többnyire nem váratlan esemény, hanem az elsődleges betegség, károsodás következtében kialakuló, jól nyomon követhető, fokozatos  idegrendszeri állapotromlás végpontjaként tekinthető, melyre ilyen módon bizonyos esetekben számítani lehet. Az agyhalál beálltát típusos esetben jól azonosítható vérnyomás- és pulzusszámváltozás és a pupillák kitágulása előzi meg, illetve minden esetben leáll a légzés. Amikor az orvos észleli, vagyis a beteg állapotában bekövetkező változások alapján feltételezi, hogy az agyhalál beállt, akkor ennek bizonyítása egy 3 főből álló, úgynevezett intézeti agyhalál-megállapító bizottság feladata.

Nagyon fontos tudni, hogy e bizottságnak a tagjai külön szakmai képzés keretében készülnek fel erre a feladatra, és semmilyen módon nem lehetnek érdekeltek a szervek esetleges kivételében vagy beültetésében. A vizsgálat során egymástól tökéletesen függetlenül végzik el a vizsgálatokat, amelyek az agytörzsi reflexek, a légzés megszűnésére valamint a mozgások hiányára fókuszálnak.

Mindezt szigorúan írásos formában dokumentálják.

Felnőtt esetén az első vizsgálatot követően 12 óra elteltével a vizsgálatsort újra elvégzik, majd csak ezt követően mondják ki az agyhalál beálltát. A vizsgálatok között eltelt idő (vagyis a megfigyelés időszaka) három év alatti gyermekeknél, valamint  újszülötteknél ennél hosszabb: 24 illetve 72 óra a megfigyelésre előírt idő.

A megfigyelési időszak az agyi keringés megszűntét igazoló eszközös vizsgálattal kiváltható. Amikor beigazolódik, hogy az agyhalott, lélegeztetőgépre kapcsolt beteg számára nincs remény, a gép kikapcsolásának lehetősége, elkerülhetetlensége a hozzátartozóknál eltérő reakciókat idézhet elő, amelyeket a  kezelőorvosnak a lehető legnagyobb emberséggel és tapintattal kell kezelnie.

A hozzátartozók különféle módon reagálnak a halál megállapítására:

- Az első csoportba azok tartoznak, akik fájdalmuk mellett belátják ennek szükségszerűségét, és elfogadják a döntést.
- A második csoport nem hiszi el, hogy igaz a hír, hiszen a lélegeztetőgép mellett dobog a beteg szíve, és "jó színben van".
- A harmadik csoportba tartozók "csodában" reménykednek és tiltakoznak, hiszen hallottak már olyan esetet, amikor felépült a beteg.
- A negyedik csoportba tartozók indulattal reagálnak.

A Life Magazinnak telefonos interjút adott Dr. Csapody Marcell az Országos Traumatológiai Intézet adjunktusa:

 

 

A halál megállapítása a történelemben

Évezredeken keresztül a halál biztos jele a szívműködés leállása valamint a légzés megszűnése volt. Koronként és kultúránként változott, hogy melyik életfunkció megszűnése volt a hangsúlyosabb. A görögök a szívműködést tekintették az élet központjának, a korabeli zsidó orvostudomány a légzésre helyezte a hangsúlyt.

A kereszténység is a légzést, illetve annak hiányát tekintette jelnek, nem véletlen, hogy a keresztény hit szerint az utolsó légvétellel a lélek távozik a testből. A történelmi korokban azonban nem álltak a megfelelő eszközök a emberek rendelkezésére ahhoz, hogy biztosan meg tudják állapítani a halál beálltát, s az élve eltemetések elleni védekezésül különböző szokásokat vezettek be. A talmud leírja például, hogy a halottat 3 napig kell a kriptában tárolni, és figyelni az esetleges életjeleket, mielőtt végleg nyugvóhelyére temetnék.



Kassai Tini

halálkómaklinikai halálagyhalál