Plasztikázott önbizalom

2011.10.06. 8:01

Minden nő szeretne szép lenni. Néhányan csak vágyakoznak a szépség után, mások tesznek is érte, és akár kés alá is fekszenek. Akadnak azonban olyanok is, akiknél felborul a kényes egyensúly, és szenvedélyükké válik a plasztikai beavatkozás.

A szépészeti túlkapások egyik ijesztő példája Geronazzo Mária, aki kedvessége és nőiessége ellenére is ötszörösre plasztikáztatott ajkaival elrettentő hatást vált ki a legtöbb emberből, de említhetnénk Zalatnay Sarolta óriásivá duzzasztott kebleit is, amelyektől Cini később saját jószántából szabadult meg. A hatalmas mellek ugyanis - ahogy azt többször is nyilatkozta -, komoly hátfájdalmakat eredményeztek nála. Cini tehát képes volt visszafordulni, de mi a helyzet az aktuális ValóVilág Szandikájával, aki mint kiderült csak plasztikai műtétjei után tudta először szépnek érezni magát?

iStockPhoto


Vajon miért? Talán mert - és szintén ő nyilatkozta - gyermekkorában nem kapott elég figyelmet a szüleitől, mert neki nem mondták soha, hogy szép? Miért és mitől válik az egyik ember magabiztossá, olyanná, aki akár kisebb-nagyobb hiányosságait is bátran meri vállalni, és miért nem fejlődik a másik fiatal nő önbecsülése egészségesen, úgy, ahogy annak működnie, fejlődnie kellene?

Döbbenetes számok



Ma hazánkban évente körülbelül tizenötezer szépészeti műtétet végeznek, és ennek jelentős része a mell korrekciójához köthető. Egyfelől a megereszkedett, tónustalan keblek emelése, másfelől a túl apró vagy annak vélt kebel nagyobbítása zajlik a műtőkben leggyakrabban. Ezt követi az arc kontúrjainak javítása, az ajakfeltöltés, a tokakimetszés, a szemhéjműtétek, de egyre gyakoribbak a nemi szerveket érintő műtétek is, a szeméremajkak plasztikája, a csikló "kiszabadítása", illetve a férfiaknál a pénisznagyobbító beavatkozások. Természetesen a plasztikai beavatkozásokban, ha az egészséges módon zajlik, nincs semmi rossz, bárki saját ízlése, pénztárcája és ideái szerint vállalhatja ennek áldozatát és persze kockázatát.

iStockPhoto


Határtalan szépség



De van-e, és ha igen, hol húzódik a határ egyénenként, a műtétek számát illetően? Mi történik akkor, ha a cél elérése után a "beteg" újabb és újabb beavatkozásokat lát indokoltnak, miközben szinte a tökéletes is kevés neki?
Amikor nincs az a hatalmas kebel vagy ajak, amely véleménye szerint elég hangsúlyos lehet számára. Vajon a környezet finom figyelmeztetései elérik-e a célt, és képesek megálljt parancsolni a beavatkozásoknak?  Vagy a beteg addig jár orvostól orvosig, míg saját maga torz karikatúrájává nem válik?



Kockázatok tekintetében...
Amerikában évente több mint tizmillió plasztikai beavatkozást végeznek, ebből évente 180 páciens hal meg, melynek oka az orvos figyelmetlensége, fertőzések, esetleg a nem megfelelő ellátás műtét után, érzéstelenítők rossz használata.
Magyarországon szerencsére nincs ilyen a veszély, a szakma nagyon jól szabályozott.


Kinek a felelőssége?



Nem szabad elfelejtenünk, hogy a legtöbb plasztikai sebész elsősorban orvos, vagyis olyan személy, akit köt az esküje, és az esetek túlnyomó többségében egész egyszerűen nemet mond a szépészeti túlkapásokra. Vagyis, ha azt érzékelik, hogy a műtéti igény mögött súlyos lelki zavar húzódik, pszichológushoz irányítja a beteget ahelyett, hogy kés alá fektetné. Akad azonban olyan páciens is, aki addig jár orvostól orvosig, akár külföldön is, míg meg nem találja a megfelelő doktort ahhoz, hogy az általa vágyott beavatkozást elvégezze.


Gazdag Enikő pszichológus szakvéleménye
Az indokolt esetekben történő plasztikai műtétek sokat javíthatnak az adott nő önértékelésén, pl. mellrák esetében, amikor az egyik mell eltávolításra kerül, vagy túlzottan elálló füleknél, vagy egyéb, apróbb aránytalanságoknál. Ezentúl apróbb változtatások, akár egy mellnagyobbítás is járhat bizonyos előnyökkel, az illető szebbnek, vonzóbbnak érezheti magát, és ez visszahat a pszichéjére is. Az előbbi példák teljesen elfogadhatóak, sőt néha indokoltak is.

Probléma akkor van, ha az illető hölgy túlzásokba esik, és már nem a lelki egyensúlyát szolgálják a beavatkozások, hanem ezáltal teszi függővé saját önértékelését, magabiztosságát.
A hátterében, mint pl. Szandika esetében, állhat egy soha elismerést, dicséretet nem kapó "kislány", akinek folyamatosan bizonyítania kell felnőttkorában is, hogy ő valaki, és nem az egyedisége, hanem a feltűnősége által tűnik ki, így érezheti esetleg azt, hogy csak a plasztikai műtétek által érvényesülhet. A külsőségek túlzott hangsúlyozása, a nőiesség ezúton való megélése megfeleltethető az énkép zavarának, és nem elfogadásának. Az illető nem hiszi el, hogy egyéb értékei is vannak, a beavatkozások nélkül is szerethető, és feltehetőleg a külsőségekkel való túlzott foglalkozás otthonról hozott mintából is fakad. Esetükben érdemes lehet egyéb pozitívumok kibontakoztatása és fejlesztése.


Kassai Tini

A LIFE MAGAZINBAN PLASZTIKA ÉS ÖNKÉP KAPCSOLATÁRÓL BESZÉL KUSTÁNCZI LIA



Barátkozz a Life.hu-val az iWiWen és a Facebookon is!


Korábban:

Lilu új arcot kapott plasztikai sebészétől! 
VV4: Beszavazták Szandikát, a Geronazzo ajkú lányt


Geronazzo Máriaszépségönbizalomhiányplasztikai műtét