Stendhal-szindróma - Emberek, akik műalkotás hatására önkívületi állapotba kerülnek

hallucinál műalkotás festmények szindróma pszichés betegségek
Clock icon
Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.
A városnézés, múzeumlátogatás sokunknak igazi kikapcsolódást nyújtó élmény. Néhány száz ember számára azonban ezeknek a programoknak közük sincs a pihenéshez és a szórakozáshoz. A Stendhal-szindrómás betegek kész pszichés kálvárián mennek keresztül, ha műalkotások közelébe kerülnek.

iStockPhoto
iStockPhoto

Az emberek többségének nem okoz különösebb problémát a városnézés. Kényelmes cipőt húzunk, útikönyvvel a kezünkben bóklászunk a helyi nevezetességek közt, kávézunk egyet a főtéren, kismillió fotót készítünk, benézünk a dómba, sétálunk a templomkertben, közben pedig megcsodáljuk a letűnt korok építészeti stílusát, és a ránk maradt mesés épületeit. És ha még mindig nem lenne elég, lelkiismeretesen ellátogatunk a helyi múzeumokba is. Órákat töltünk azzal, hogy híres festők képeit, szobrait csodáljuk, percekig ácsorgunk egy-egy szebb műalkotás előtt, néha pedig elszégyelljük magunkat a monumentalitásuk miatt. Aztán egy csomó élménnyel, néhány vízhólyaggal és egy adag ólmos fáradtsággal a tarsolyban hazautazunk.

Nem ritka, hogy elájulnak egy festménytől


depresszióval

iStockPhoto
iStockPhoto

Stendhal egy firenzei templomban omlott össze




Csak kísérő betegség?


stressz

Oláh-Szíjjártó Linda


Barátkozz a Life.hu-val az iWiWen és a Facebookon is!



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.