Stendhal-szindróma - Emberek, akik műalkotás hatására önkívületi állapotba kerülnek

2011.01.18. 8:16

A városnézés, múzeumlátogatás sokunknak igazi kikapcsolódást nyújtó élmény. Néhány száz ember számára azonban ezeknek a programoknak közük sincs a pihenéshez és a szórakozáshoz. A Stendhal-szindrómás betegek kész pszichés kálvárián mennek keresztül, ha műalkotások közelébe kerülnek.

iStockPhoto

Az emberek többségének nem okoz különösebb problémát a városnézés. Kényelmes cipőt húzunk, útikönyvvel a kezünkben bóklászunk a helyi nevezetességek közt, kávézunk egyet a főtéren, kismillió fotót készítünk, benézünk a dómba, sétálunk a templomkertben, közben pedig megcsodáljuk a letűnt korok építészeti stílusát, és a ránk maradt mesés épületeit. És ha még mindig nem lenne elég, lelkiismeretesen ellátogatunk a helyi múzeumokba is. Órákat töltünk azzal, hogy híres festők képeit, szobrait csodáljuk, percekig ácsorgunk egy-egy szebb műalkotás előtt, néha pedig elszégyelljük magunkat a monumentalitásuk miatt. Aztán egy csomó élménnyel, néhány vízhólyaggal és egy adag ólmos fáradtsággal a tarsolyban hazautazunk.

Nem ritka, hogy elájulnak egy festménytől


Vannak azonban, akik nem ússzák meg ennyivel a kiruccanást. Ők azok a turisták, akik már egy szebb festmény vagy patinás épület láttán is képesek önkívületi állapotba esni. A műalkotások látványa olyan erős hatást gyakorol a pszichéjükre, hogy az áldozatok hallucinálni kezdenek, paranoid félelmek hatása alá kerülnek, és nem ritka, hogy el is ájulnak.

Fóbiák - neked is van?



A tünetek meglepően széles skálán mozognak: vannak, akik "csak" szapora szívverésről, légzési zavarokról, mellkasi fájdalomról panaszkodnak, mások sírógörccsel, bűntudattal, komoly félelmekkel és depresszióval küzdenek, míg néhányan hisztérikus, euforikus állapotban menekülnek el a "tett" helyszínéről.

iStockPhoto

Stendhal egy firenzei templomban omlott össze


Minden jó, ha a vége jó: a betegek pszichéje nem szenved maradandó sérülést, a megbolydult lelki egyensúly néhány óra pihenés után szerencsésen helyreáll. Az első beteg a híres regényíró, maga Stendhal volt, aki épp Firenze egyik csodás templomában omlott össze a látottak lelki súlya alatt. Nem csoda, hogy az orvosok épp róla nevezték el ezt a bizarr pszichoszomatikus betegséget.

Csak kísérő betegség?


A Stendhal-szindróma specifikációja abban rejlik, hogy egy egészen szűk szférából mazsolázgat. Az áldozatok elsősorban Olaszországban vakációzó, túlhajszolt amerikaiak, akiket odahaza, nem is olyan rég, még pánikbetegséggel kezelt a pszichiáterük. Talán nem véletlen, hogy szárnyra kapott a pletyka, miszerint nem a műalkotások, sokkal inkább az állandó stressz, a kimerültség és a már évek óta fennálló egyéb pszichés problémák számlájára írható a Stendhal-szindróma felbukkanása.

Oláh-Szíjjártó Linda


Barátkozz a Life.hu-val az iWiWen és a Facebookon is!



Cotard-szindróma: Emberek, akik azt hiszik, hogy már nem élnekhttp://www.life.hu/gyogyulj/nyugatiorvoslas/20110111-cotardszindroma-emberek-akik-azt-hiszik-hogy-mar-nem-elnek.html Vigyázz a szexszel! Allergiát okozhat! Videóhttp://www.life.hu/gyogyulj/nyugatiorvoslas/20110107-vigyazz-a-szexszel-allergiat-okozhat.html Így lesz a női nemi szerv egyre csak kívánatosabbhttp://www.life.hu/gyogyulj/egeszseghirek/20110114-igy-lesz-a-noi-nemi-szerv-egyre-csak-kivanatosabb.html Így öregszik a pasik péniszehttp://www.life.hu/gyogyulj/egeszseghirek/20110107-igy-oregszik-a-pasik-penisze.html
műalkotásfestményekhallucinálpszichés betegségekszindróma