Biopszia, nyelvcsonkítás, agylékelés - önműtétek porondon

2014.10.18. 21:22

Egyszerre elborzasztó és lenyűgöző, hogy bizonyos beavatkozásokat egyesek saját magukon végeznek el. Ugyanakkor a legtöbb esetben az életbenmaradás ösztöne az alapja a merész vállalkozásnak. Néha azonban nincs mögötte ennyire erős motiváció: csak kíváncsiság, esetleg a kihívás izgalma.

Számos sci-fi alapját képezi a helyzet, amikor az ember szorult helyzetében túllép azon, hogy fájdalmat okoz saját magának: levágja, kivágja, lékeli, csonkolja magát. Mert erre van szükség az életbenmaradáshoz. Az életösztön hihetetlenül erős, képes felülírni normákat, elvárásokat, minden tanult ismeretet. Freud egyik korai koncepciója szerint a lelki szerkezet működésének meghatározó elve az örömelv és a kínkerülés elve. Véleménye szerint a lélek arra törekszik, hogy örömérzethez jusson és a kínt elkerülje. Ezt későb finomította és másként is megközelítette a kérdést, mindenesetre az önműtét szöges ellentétben áll ezzel az elgondolással. Az élethez való ragaszkodás átlép a kínon.

Részlet a 127 óra című filmbőlForrás: AFP

Ha valaki azt gondolja, hogy egy hétköznapi ember nem menne ilyen messzire, annak szívesen felidézzük a fiatal hegymászó, Aron Ralston esetét, aki egyedül vágott neki egy, az Utah államban lévő kanyonnak. Szikla zuhant rá, és az egyik karja a szikla alá szorult. 127 kétségbeesett órát töltött a szikla fogságában, míg végül darabokra törte az alkarcsontját, majd levágta a saját karját, hogy az életét megmentse. Vagyis bárkivel előfordulhat "önműtét", mert nem tudjuk előre, hogyan reagálunk igazán szélsőséges, életveszélyes helyzetben.

75 percet kell várni, míg levágja a kezét
A 127 óra tipikusan az a film, amire szinte minden néző úgy ül be, hogy már előre tudja a sztorit, hisz a történet egymondatos, és megegyezik a film alapszituációjával: "Egy fiatal hegymászó a sziklák közé szorul, és csak úgy tud kiszabadulni, ha levágja a saját kezét."

Ebből következően persze mindenki azt várja, akár kíváncsi izgalommal, akár félve, tudat alatt, hogy mikor - és hogyan - érkezik el az ominózus pillanat, amikor Aron Ralston, a vagánykodó, majd pórul járó ifjú túrázó elkezdi nyiszálni a saját alkarját. Azt, hogy a történetben mennyi idő után következik ez be, elárulja nekünk a film címe. Azt, hogy a filmben mennyi idő után, elárulja a jelen kritika címe. Most, hogy ezzel megvagyunk, foglalkozhatunk a fontosabb dolgokkal is. A Life.hu filmkritikus szerzőjének írását a 127 óra című filmről ide kattintva olvashatod.

Extrém valóság

Az elmúlt évek alatt számos olyan példával találkozhattunk, amikor nem állt rendelkezésre a szükséges felszerelés, mégis el kellett végezni egy-egy életmentő műtétet.

Biopszia és kemoterápia

1998-ban egy orvosnő került a Déli-sark kutatóállomására. Dr. Jerri Nielsen az érkezése után rövid idővel egy csomót vett észre a mellében. Mivel a kutatóállomás télen el van zárva a külvilágtól, így egy bátor, mégis kissé őrült lépésre szánta el magát. Biopsziára volt szükség, hogy kiderüljön a daganat típusa, ezt kétszer is elvégezte magán (a szükséges felszerelést katonai gép szállította), majd miután kiderült, hogy rosszindulatú elváltozásról van szó, kutató társaival, akik közül senkinek sem volt egészségügyi képesítése, megkezdte a kemoterápiát. Csak hónapokkal később tért vissza az USA-ba, ahol megműtötték, de ekkor már normális körülmények között. (Az asszonynál, aki többször visszatért az Antarktiszra 2005-ben diagnosztizáltak újra rákot, majd később 2008-ban is. 2009-ben végül legyőzte a kór.)

Forrás: AFP

Koponyalékelés a jobb teljesítmény miatt

Egy brit kutató, Amanda Fielding, önmagát kísérleti alannyá tette. A hatvanas évektől kutatta a tudatot, majd a hetvenes években találkozott a koponyalékelés folyamatával, mely a hiedelmek szerint fokozza az agy vérbőségét, így növeli a tudatosságot és a teljesítményt is. Mivel senki nem volt elég bátor, így Amanda önmagán végezte el a beavatkozást egy fogorvosi fúróval, majd elment bulizni. A beavatkozásról egyébként filmet is készített, ahol végig követhető a bizarr folyamat.

Érzéstelenítés nélküli ujjcsonkolás

Dr. Evan O'Neill Kane a 20. század elején eltávolította egy elfertőződött ujját, majd a saját vakbelét is. Számára a cél az volt, hogy bebizonyítsa, számos műtéthez szükségtelen az altatás, elég a helyi érzéstelenítés.

Császármetszés - a leghajmeresztőbb születés a világon

Az összes példa közül azonban kiemelkedik Ines Ramírez esete. A nő, aki nyolcadik gyermekét szülte éppen, magára maradt, még előző szüléseinél segédkező férje sem volt otthon. Így Inez, aki érezte, a baba elakadt, egy óra kemény munkával felnyitotta a saját hasfalát, felhasította a méhét és kiemelte az egészséges fiúgyermekét. Órákkal később került csak kórházba, ahol további műtétek vártak rá, mert megsérültek a belei is. Azonban Inez és a kisfiú is túlélte a borzasztó éjszakát. Esetét, mint elképesztő egészségügyi példát, 2004-ben az International Journal of Obstetrics and Gynecology című orvosi folyóiratban ismertették.

Forrás: Thinkstock

Amikor a feleség nyugalma a fontos

Idén szeptember végén újra reflektorfénybe került a téma - egy újabb önműtétről számolt be a Daily Mail. Egy kínai orvos, dr. Zhang Xiangmin hajtott végre magán nyelvműtétet, csakhogy ez esetben szó sem volt életveszélyről. A doktor azért végezte el a beavatkozást, hogy végre abbahagyja a horkolást és a felesége tudjon aludni. Három hónappal később közzétette, hogy a műtét sikeres volt, és megszűnt a zavaró probléma.

 

operációönműtétekbiopsziaegészségbetegség