"Hetekig nem tudtam sem enni, sem beszélni" - Lili gyógyulásának története

állkapocs a nap cikke ízületi gyulladás harapás evés
Clock icon
Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.
Lili lappangó ízületi gondjának eleinte semmiféle tünete nem volt, egy orvos mégis figyelmeztette a veszélyre, de akkor még hiába.

"Soha nem gondoltam volna, hogy az állkapcsommal valami baj történhet, ugyanis semmi panaszom nem volt egészen az egy-két évvel ezelőtti fogtömésig. Igaz, hogy kamaszkoromban elkísértem a barátnőmet a fogszabályzásra, ahol az orvos egyszer csak engem kezdett vizsgálni, és azt mondta, műttessem meg az állkapcsomat, mert egyszer negyvenévesen majd ásítok egyet és úgy maradok. Persze nevettem az egészen, nem fájt semmim. Végül majdnem igaza lett annak a szemfüles orvosnak. Két éve ugyanis egy fogtömés után elkezdett fájni az állkapcsom, belázasodtam és a fejem is fájt. El nem tudtam képzelni, mi a baj, aztán az orvosom röntgenre küldött, ahol kiderült, hogy az állkapocsízületem nem illeszkedik megfelelően, és a fogászati kezelés során a hosszú ideig tartó szájnyitással megerőltettem, valószínűleg ezért gyulladt be."

Thinkstock
Thinkstock

Illusztráció

A diagnózist követően elég kaotikus időszak következett Lili életében, míg megtalálta a megfelelő orvost és kezelést. Addig is igencsak át kellett alakítani az étkezési szokásait. "Amikor megtudtam, mi a bajom, egy ideig nem értettem az egészet. Azt sem tudtam, hogy hol és milyen orvos foglalkozik ilyen betegségekkel. A fogorvosom a szájsebészetre küldött, ahol adtak antibiotikumot, és mondták, hogy ha szeretnék, csináltathatok harapásemelő készüléket - az vajon mi, gondoltam - , de ez nem feltétlenül szükséges. Ennyivel hazaküldtek. Persze a gyógyszer nem hatott, és egyre rosszabbul voltam, rágni vagy beszélni szinte nem is tudtam, és a fejem is folyamatosan görcsölt. Egy ismerősömnek hála eljutottam egy állkapocsízületi specialistához, aki végre szakértelemmel fordult felém. Azonnal másik gyógyszert írt, ami tényleg levitte a gyulladást, és átmenetileg új szokásokat javasolt: csak pépes ételt ehettem, tilos volt beszélni és rágni is. Hazafelé bevásároltam bébiételekből és pépesíthető ételekből, innentől pár hétig ezeken éltem és csak tőmondatokban beszéltem, azt is ritkán. A számat ki tudtam ugyan nyitni, de nem teljesen."

Amikor a gyulladás alábbhagyott, elkezdődött Lili állkapcsának rendbe tétele, számára merőben szokatlan műszerekkel. "Az orvosnál különféle ijesztő csavaros műszereket meg kis tepsiket láttam, de azt nem gondoltam volna, hogy mindezekkel közelebbről is megismerkedem majd. Mindenféle szempontból megmérte és megnézte az állkapcsom viselkedését, mintákat vett a fogaimról, és ezek alapján kiöntötték a fogsoromat valamiféle gipszből. Ezek a minták a harapásemelő készülékhez kellettek, ami egy éjszakai fogszabályzóra hasonlító műanyag darab, ami az ízületemet a megfelelő, nyugalmi pozícióba helyezi, és az éjszakai fogcsikorgatást is megakadályozza. Eleinte nappal is kellett hordanom, ismerőseim kaján örömére, mivel a készülékkel csak pöszén lehet beszélni, és a számnak is adott egy kicsit furcsa alakot. Engem mindez nem érdekelt, mert végre éreztem, hogy egyre jobban érzem magam, az állkapcsom nem fájt, és a szájnyitásom is sokat javult. Leszokhattam a pépes ételekről is, bár a kenyér héját például még hónapokig nem tudtam elrágni."

Thinkstock
Thinkstock

Illusztráció

Lili állapota a készülék éjszakai viselésével nagyjából stabilnak mondható, bár így is küzd kihívásokkal, és nem élhet egészen olyan életet, mint az egészségesek: "Sokáig tartott, mire a harapásemelő készülék megfelelően illeszkedett a fogaimhoz. Az egyensúlyi állapot ugyanis az állkapocs dinamikája miatt sokszor megváltozik, ilyenkor újra el kell mennem az orvoshoz, aki vagy a fogamat, vagy a készüléket picit lecsiszolva helyreállít. A fogtömés is problémás, mert az állkapcsom nem bír ugyanolyan terhelést a mai napig sem, mint mások. Kaptam speciális állkapocstornát is, mert belső feszültség hatására az izmok összehúzódnak és akkor megint kevésbé tudom kinyitni a számat. A készülék ezen lazít, de azért inkább csak éjszaka hordom. Leszoktam a ropogtatnivalókról, van, hogy inkább apróra vágom a rántott húst, és az orvoshoz is legalább félévente el kell mennem, de mondhatjuk, hogy most már nagyjából jól vagyok."

Lili esete nem egyedülálló

Rengeteg ember él rejtett ízületi hibákkal, amik valamilyen nagyobb megterhelésig egyáltalán nem okoznak panaszokat. Az emberek nagy részének kattog, recseg vagy ropog például az állkapcsa, ami már az ízületi eltérés jele lehet. A fogak tömésénél sem figyel oda a legtöbb fogorvos arra, hogy az új tömés vagy fogpótlás megfelelően illeszkedik-e a fogsorunkhoz, és az egyenetlenség rossz hatással van az állkapocsra. Az éjszakai fogcsikorgatás pedig nemcsak a fogak felszínét teszi tönkre, hanem fej- és nyakfájdalmakat, fülzúgást is okozhat, és nagy terhet ró az állkapocsra. Sokan nem is tudják, hogy álmukban csikorgatják a fogukat, csak reggel érzik, hogy kicsit nehezebben ásítanak egy nagyot. Ha valaki hasonló panaszokat észlel, akkor jobb gnatológus orvoshoz fordulni, aki akár a fogak megfelelő lecsiszolásával, akár harapásemelő készülékkel segít.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.