"Az állásinterjún hülye tyúknak könyvelt el" - Így teljesítünk nagy nyomás alatt

Kassai Tini

2012.08.01.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

A leghétköznapibb feladat is megoldhatatlan kihívássá válhat, ha azt nyomás alatt: nagyon gyorsan, szigorú kontroll, esetleg jutalom vagy büntetés kilátása alatt kell elvégezni.

Akár a gyerekkorból is ismert lehet a helyzet, amikor a szép írás akkor ment igazán, ha a betűkanyarítást nem a szülő vagy a tanító szeme előtt kellett megejteni, valamint a helyesírás is sokkal természetesebb és eredményesebb volt, ha nem pontozták a hibákat.

Néha azonban elég a "nyomás" kialakulásához a szimpla megfigyelés, és talán nem ismeretlen az összeakadó boka fogalma, vagyis az a szituáció, amikor egy padon ülő csoport (de elég egy megfigyelő is hozzá) előtt elsétálva összegabalyodik vagy kibicsaklik a láb. Ilyenkor nem történik más, csak a megfigyelés miatt túlságosan koncentrálunk a lépések ritmusára, próbáljuk kontrollálni azt, de természetesen nyomás alatt, mély zavarral küzdve ez nem biztos, hogy sikerül.

Két elmélet is népszerű a nyomás okozta teljesítményzavarokkal kapcsolatban. Az egyik szerint a ránk nehezedő nyomás miatt felerősödnek az aggodalmaink és ez vonja el a figyelmet a feladatról, a másik elmélet azonban arra mutat rá, hogy a szükséges készségekre kezdünk el fókuszálni és emiatt romlik a teljesítmény. Az összeakadó boka ez utóbbi elmélet helyességét erősíti, de bőségesen akadnak példák a felerősödő aggodalom elméletre is.

Annál is inkább, mert nyomás vagy stressz alatt felnőttkorban sem tudunk igazán jól teljesíteni, és ha például olyan főnököt sikerül kifogni, aki tisztában van a nyomás alatti munkavégzés eredménycsökkentő hatásával, és esetleg nem szível minket, elég terheléshez a reggeli, kurtán odavetett mondat: "Ma figyelni fogom, hogyan dolgozol!" Ezzel az egyetlen mondattal képes a vezető olyan nyomást gyakorolni ránk, hogy saját szintünkhöz képest mélyen alul teljesítsünk olyan feladatokat is, amelyeket máskor játszi könnyedséggel, rutinból, tökéletesen oldunk meg. Mi történik ilyenkor? Semmi különös, csak éppen a feladat megoldása helyett azon agyalunk, hogy miért utál minket a főnök, biztosan ki akar rúgni minket, valamint egzisztenciális aggodalmak lépnek fel a feltételezett állástalanság miatt.

Zsuzsa, 31 éves, kommunikációs szakember

"Két éve egy multihoz adtam be a pályázatomat, szerettem volna elnyerni egy olyan pozíciót, amelyhez képesítésem és szakmai tapasztalataim bőségesen elegendőek voltak. Be is hívtak állásinterjúra, de amikor megláttam, hogy a rideg tárgyalóteremben három mosolytalan, öltönyös nagymenő mered rám, teljesen leblokkoltam. Alig tudtam a nekem feltett kérdésekre válaszolni, hebegtem-habogtam, bonyolult összetett mondatok csapdájába csaltam magam, majd a rám kirótt, egyébként pofonegyszerű feladatot sem tudtam hiba nélkül megoldani. Pedig csak annyit kértek, hogy írjak egy tíz mondatból álló 'cikket' a rendelkezésemre álló infók alapján, a papír tetején lévő öt szó felhasználásával. Fél óráig kínlódtam a fogalmazással, én, aki egyébként éveken át napi szinten ontom és ontottam a beszámolókat. Nem is nyertem el az állást. Később az egyik öltönyössel teljesen más helyzetben találkoztunk, és magam is csodálkoztam azon, mennyire természetesen tudok vele szót váltani. Ám ő nálam sokkal jobban megdöbbent, amikor kiderült, van eszem, stílusom, és humorom, mert az állásinterjú alatt ő is ostoba tyúknak könyvelt el."

Nyomás alatt azonban nemcsak a munkahelyen vagy az iskolában, de akár a magánéletben is kudarcot vallhatunk, hiszen számtalan kapcsolat azért nem borul virágba, mert az egyik fél - jellemzően az, akinek fontos lenne a kapcsolat kialakítása vagy megszilárdítása - ostoba bakikat követhet el. Amikor nagyon fontos a másik meghódítása, és úgy érzi, hogy ez az egyetlen esély erre, akkor szinte biztosan nem a megfelelő szavakat választja, esetleg "megkukul", nem is leli a saját hangját, és a közeledésben sem találja az egyensúlyt: vagy túlságosan nyomulósnak tűnik, vagy annyira gyámoltalannak, hogy a másik felháborodásában vagy unalmában kihátrál a szituációból.

Bálint 34 éves, jogász

"Eszter a legszebb lány volt az egyetemen, és nyüzsögtek körülötte a srácok. Persze én is oda voltam, szinte rajongtam érte, és lestem az alkalmat, hogy ezt elmondhassam neki. Az alkalom nem is váratott magára, mert egy buli után úgy alakult a helyzet, hogy én kísérhettem haza. Összekapott a lovagjával, az lelépett, én meg résen voltam és felajánlottam neki a segítségemet. És tudod, mi történt? A lakásáig vezető út alatt - sétáltunk vagy három kilométert a csillagok alatt - lett volna lehetőség a romantikára... én egyszerűen barmot csináltam magamból. Válogatott ostobaságokkal kínoztam, humor helyett disznó viccek jutottak az eszembe, de a lényegről, hogy mennyire tetszik nekem, egy szót nem szóltam. A legrosszabb azonban az volt, hogy amikor hazaértünk, az engedélye nélkül lesmároltam. Nem is kereste többé a társaságomat."

A pénzjutalom egy összeg felett már nem ösztönöz

Érdekes tapasztalat, hogy a jutalmazás, a pénzjutalom kilátásba helyezése is csak egy bizonyos határig hat ösztönzőleg a teljesítményre. Ha túl magas az összeg, a várható fizetés vagy jutalom, akkor túlságosan nagy nyomás nehezedik az emberre és éppen emiatt fog alulteljesíteni a munkájában, vagy akár egy vetélkedő során.

Szakemberek szerint ez utóbbinál az elképzelt "veszteség" csalódása okoz olyan zűrzavart, hogy a játékos nem képes megfelelő módon koncentrálni a feladatra vagy a kérdésre.

Szerencsére akadnak emberek, akik nyomás alatt is ugyan olyan jól teljesítenek, mint átlagos feszültség során, sőt minél nagyobb a nyomás, annál nagyobb lélekjelenléttel oldják meg a rájuk bízott feladatot.

Elég, ha a személyszállító repülőgépek pilótáira gondolunk, esetleg azokra az orvosokra, akik például a baleseti sebészet területén alkotnak nagyot, hiszen a műtőben úgy kell gyors és pontos munkát végezni, hogy közben egy másik ember élete a tét.