Miért posztolunk előszeretettel kutyás és cicás fotókat a Facebookra? A Life.hu ennek járt utána. A válasz még téged is meglephet!

Nem mai keletű dolog a kedves, bájos állatok képeinek imádata, csak régen nem a közösségi oldalakat aggatták tele állatos képekkel, hanem a lakások falát vagy az újságokat, képeskönyveket.
"Ennek oka nagyon régi, és Konrad Lorenz volt, aki 1949-ben közelebbről tanulmányozta a jelenséget. Mintegy mellékesen, a fajfenntartó ösztön, az anyai ösztön kutatása közben fedezte fel, hogy a csecsemő, de még az apró állat arcának is van egy hatása: az anyai ösztön számára ez egy hívó kód arra, hogy mindenképpen el kell látni a pici teremtményt. Ezt nevezték a bébi arc sémának" – mondta a Life.hu-nak Nisztor Mária klinikai szakpszichológus. "Az is velünk született tulajdonság, hogy önkéntelenül elmosolyodunk, ha ennek megfelelő arcú élőlényt vagy akár grafikát látunk, és nagyon nehéz ellenállni ennek a hatásnak" – tette hozzá.

Forrás: Thinkstock

A kutyák megtanultak játszmázni!

Evolúciós szempontból a kutyák például remekül élnek is ezzel a hatással – persze nem direkt, csupán úgy, hogy azok a kutyák maradnak életben és adhatják tovább a génjeiket, amelyek "cukibbak" a társaiknál. Nemrég a Portsmouth Egyetem kutatói mutatták ki, hogy van egy arckifejezés, melynek "használatával" nagyobb az esélye a kutyáknak arra, hogy kiválasszák őket akár menhelyről is. Ezt teszik: szemöldökük belső részét felhúzzák, így nagyobbnak tűnik a szemük, és jobban hasonlítanak egy csecsemő arcára – ez pedig kiváltja az emberekből a gondoskodási ösztönt.

Jobban megy a munka, ha cuki fotókat nézegetünk?

Nemrég egy japán felmérésből derült ki, hogy ha cuki állatok képeit, videóit játsszák le egy adott munkahelyen dolgozó embereknek, akkor jelentősen megnő a dolgozók teljesítménye: a pozitív érzelmek növelik a munkateljesítményt. Nem feltétlenül üldözendő tehát, ha munkahelyen néha átküldünk egymásnak ilyen képeket – ez ugyanis mindenkinek szebbé teszi a napját; jobb kedvre deríti, mosolygásra készteti az embert, a jobb kedvű munkaerő pedig hatékonyabb.

"Egy veszélye azonban van ezeknek a képeknek, videóknak" – hívta fel a figyelmet Nisztor Mária.
Ha azokon az állat olyan helyzetben van, ami nem jellemző rá (például emberi szituációkba kényszerítik), vagy ugyan természetes reakcióit mutatják meg, de azokat nevetségessé teszik (például esését, fájdalmas nyávogását titulálják mulatságosnak, és ezzel 'felcímkézve', ilyen kommentárral küldik tovább), akkor a gyerekek, fiatalok tévesen azonosítják ezeket a szituációkat, és a való életben sem ismerik fel, ha egy állatnak nem esik jól az ilyen bánásmód vagy épp fájdalmai vannak."

Veszélyes cukiság

"Ha úgy szocializálódik a gyermek, hogy a medve kerékpározik kis szoknyácskában a porondon, a kiskutya csokornyakkendőben és frakkban házasságot köt egy menyasszonyi ruhás kutyával, esetleg (interneten látható ilyen!) majmokat kezelnek csecsemőként, pelenkázzák őket, és gyerekruhákba öltöztetve babakocsiban tolják őket vagy sétálnak velük az utcán, vagy viccesnek tartjuk és kinevetjük, amikor egy macska altatás után kóvályog, akkor az állatoknak a személyiségét nem tartjuk tiszteletben" – mondta Szilágyi István, a Fehérkereszt Állatvédő Liga kurátora. 

Forrás: Thinkstock

Ebben az esetben az ilyen hozzáállást látó, a felnőttek viselkedése alapján ezt természetesnek vélő fiatalnak is ez lesz a követendő norma. Ezért van az, hogy sok országban nem számít állatkínzásnak és nem botránkoztatja meg az embereket, ha az állat életének kioltásával jár egy "játék". Mert ezt szokta meg, így nőtt fel, ezt az értékrendet vette át.
Ez lehet az oka, hogy vannak, akik meghökkenés és felháborodás nélkül mennek el a stand előtt, ahol élő kétéltűeket árulnak miniatűr, vízzel telt tartályokban, ahol csupán néhány napig élnek ezek az állatok, aztán kínok között elpusztulnak és oszlásnak indulnak. És sokan nemcsak elsétálnak a jelenség mellett, de akár meg is veszik az ilyen "horrorkulcstartót", mert cukinak gondolják.

"Ehhez az kell, hogy az illető (aki elkészíti a kulcstartót és aki megveszi) azt gondolja, hogy az a kisállat nem érez. Az ilyen emberekben semmiféle érzelmet nem mozdít meg, ha állatokat szenvedni lát" – hívta fel a figyelmet a szakpszichológus.

Egyre többen tartanak családtagként is kisállatot, ahogy Csányi Vilmos fogalmaz: "Az embernek gyermeke az állat, csak épp szőrös gyereke".