A legtöbb ember viszolyogva gondol a publikus illemhelyekre, csakis fertőzésforrást látnak benne, és ha tehetik, elkerülik. 

A mai modern világban viszont már számos innováció létezik, mely biztonságosabbá teheti ezeket a helyeket, sőt a legtöbb kutatásból kiderül, hogy jó néhány rémhír csupán a képzelet szüleménye. Ideje, hogy tisztán lássunk ez ügyben is.

Forrás: Thinkstock

Szemérmes szükséglet

Az emberiség történelmében az ürítést nem feltétlenül övezte intimitás. Az emberek egymás előtt végezték el a dolgukat és ott, ahol az kínálta magát. Később lettünk szemérmesek e területen, de akkor aztán nagyon. Olyannyira, hogy még említeni is szinte illetlenség, olyan pirulós témává vált, pedig ez a nem túl illatos, ám természetes szükséglet megérdemli a figyelmet. Leginkább azért, mert megkerülhetetlen és akár beszélünk róla, akár nem,  a természet minden egészséges embert meginvitál naponta többször is  dolga elvégzésére.

Az első angol WC (water closet) 1589-ben lépett működésbe, amit John Harrington talált fel. Mára a lakások elképzelhetetlenek nélküle és a forma és a dizájn is rendkívül sokféle utat talált magának. A nyilvános WC-k is szépen lassan teret nyertek, hiszen az embernek nem csak akkor lehet szüksége erre az áldásos találmányra, mikor az otthon melegében éli az életét. A nagy bevásárlóközpontokban, plázákban, szórakozóhelyeken és a fesztiválokon is találkozhatunk a különböző típusú illemhelyekkel. De mit érdemes ezekről tudni? Nos, az első gondolata mindenkinek az, hogy a legfőbb fertőzésforrások helyszínei ezek.

Gyilkos papírtároló

A tavalyi év végén egy érdekes kutatás látott napvilágot, mely lerombolja a legtöbb tévhitet. Tudósok a The Drs című show kedvéért mintát vettek néhány nyilvános illemhelyről és laboratóriumban vizsgálták azokat. Az első és talán legfontosabb eredmény, hogy általában az ajtóhoz legközelebbi illemhely a legtisztább, pedig ettől fél a legtöbb ember. Egy másik hasonlóan meglepő tény, hogy az ülőke a legkevésbé fertőzött hely, egyrészt mert az emberek többsége nem szívesen ül rá, vagy ha mégis, előtte alaposan letörli. Ezzel szemben a papírtároló százötvenszer több baktériumot rejt. Összességében a kutatók azt javasolják, hogy nem kell félni az illemhelyektől, de érdemes papírral megnyitni a csapot és az ajtót is papír segítségével vagy a könyökünkkel nyissuk ki.

Forrás: Thinkstock

Nem elég, ha "fészket raksz"

Az a helyzet, hogy bármilyen kutatás készülhet, alapvetően mindannyian bizalmatlanok vagyunk az ilyen helyekkel kapcsolatban és természetes dolog, hogy féltjük az egészségünket. A férfiaknak persze könnyebb dolguk van, hiszen adott helyzetben akár állva is végezhetik a dolgukat, a nőknek viszont komoly előkészületeket igényel egy kisebb művelet is. Sokan azt hiszik, hogy ha körbe papírozzák az ülőket, akkor minden gond megszűnt, nos, ez nem igaz, csupán csökkentik egy esetleges fertőzés veszélyét. Ha mindenképpen le szeretnél ülni, először fertőtleníts, majd utána tégy rá papírt vagy erre a célra kihelyezett fóliát.

A másik veszély az úgynevezett mélyöblítésű WC-k esetében áll fent (ahol közvetlenül a vízbe pottyan a végtermék), ekkor a víz felcsapódhat, ami szintén veszélyforrás a használónak. Ha ilyennel találkozunk, érdemes először egy kevés papírt tenni a vízbe, ami meggátolja a fröccsenést. Ha pedig használat után úgy gondoljuk, hogy sem a kéztisztító, sem a papír nem elég, érdemes beszerezni egy kis üveg kézfertőtlenítőt, ami mindig a táskánkban lapulhat és kifejezetten áldás lehet egy ilyen szituációban. Ez különösen fontos, ha egy fesztiválon kihelyezett illemhelyet használsz, ami a legveszélyesebb lehet.

/1411/Ezek_20141118171453

Folyadékkristály és tükörüveg - innovációk a WC-k területén

A modern technika a nyilvános WC-k fejlődésében is megjelenik és mára már a legképtelenebbnek tűnő ötletek is megvalósulni látszanak. Svájcban 2008-ban fejlesztettek ki egy különleges WC-t, mely üvegfalai részben folyadékkristályokból állnak. Ezt Lausanne-ban állították ki a járdán, hiszen ha a szükség hív, menni kell. Amint belépünk két gombot láthatunk, de ez nem a nyit-zár funkciót jelöli. A piros gomb megnyomásával a falakban keletkező elektromos feszültség miatt a kristályok "megfagynak", átlátszatlanná válnak, ha pedig végeztünk, akkor a kék gombbal újra áttetszővé válhatnak a falak. Azonban egy beépített mozgásérzékelővel is rendelkezik, és idővel magától újra átlátszóvá válhat az üveg. Ennek legfőbb oka, hogy ha esetleg baj van, akkor az láthatóvá váljon és tudjanak segíteni. Magazint olvasgatni tehát itt nem éri meg, de mindenképpen különleges élmény lehet a használata.

Egy másik fejlesztés az olasz Monica Bonvicininek köszönhető, aki egyoldalú tükröket használt és a látványos szerkezet már számos városban megfordult. Kívülről tulajdonképpen csak a tükörképünket láthatjuk, illetve az utcát és bármit, ami kint történik, azonban ha belépünk tökéletesen látjuk, mi történik kint. Bár az elme tudja, hogy kívülről nem látszik, mi történik bent, mégis elég frusztráló lehet úgy pisilni, hogy látjuk, ahogy emberek nézegetik magukat a tükörben. Tulajdonképpen ez egy művészi vállalkozás, ahol a határokat feszegeti az alkotás és eldönthetjük, hogy elég bátrak vagyunk-e ahhoz, hogy részt vegyünk ebben a performanszban.

 A problémás intimitás kérdéskörébe tartoznak az úgynevezett páros WC-k is. Egyre több helyen érzik fontosnak a különböző szórakozóhelyek üzemeltetői ezek kialakítását. Elsősorban nők körében népszerűek, ahogy egyik kolléganőnk is megfigyelte: "a kicsit ittasabb barátnők imádták, mentek együtt, egyrészt mert a sor is hosszú volt és mert közben is tudtak csacsogni". Az együtt végzett ürítés tehát pirulás helyett lehet "közösségi esemény" is. Ízlés kérdése az egész. Másik változata, amikor a felnőttek számára méretezett WC csésze mellett ugyanabban a fülkében egy kisebbet is elhelyeznek, így a szülő és a csemete egy helyen, egy időben tudja letenni a terhet. Plusz öröm, hogy a gyereket nem kell a WC előterében hagyni egyedül, vagy az egycsészés fülkében szorongani a gyereknek, amíg apu vagy anyu elvégzi a dolgát.