Kiengedték a kórházból Csűrös Karolát, de így is nagy a baj: "Sajnos, nem tudok járni"

Nagyon ijesztő volt, már csak a fájdalom is, amit a térdemben éreztem, ezért is hívtam ki az orvost, aki beküldött a kórházba. Nem akartam menni, mert a vírus miatt nem szívesen megy az ember betegek közé, de azt mondták, nincs más választásom. Szerencsére egyágyas szobában voltam, kedvesek voltak, vigyáztak rám, mindenféle óvintézkedéseket megtettek, nehogy bajom legyen

Mindegy is, mi miatt volt, a lényeg, hogy nem kellett műteni, és már itthon vagyok. Nagyon sok gyógyszert kaptam, még itthon is szednem kell, annyi van, hogy nem is tudom mindet fejben tartani. Sajnos, nem tudok járni, sőt, lábra sem tudok állni, még segítséggel sem. Ezért minden apró dolog, ami korábban természetes volt, most nagyon nagy nehézséget okoz. A mosdóba való eljutás, avagy a mosakodás... mit ne mondjak, nagy kihívás. Szóval egész napos ápolásra, segítségre van szükségem.

Szerencsére nem vagyok egyedül, itt van Zsuzsi, akivel elbeszélgetünk, nem unatkozunk, ráadásul mindenben segít, itt van velem egész nap. Muszáj, hiszen egyedül szinte semmit nem tudok csinálni, csak fekszem és ülök, ennyi. Szerencsére nem kell visszamenni kontrollra, vagyis jó darabig biztosan nem, addig pedig elvagyok itthon.