A depresszió a való életben egyáltalán nem olyan, mint amilyennek azt a filmekben ábrázolják. A laikusok úgy gondolhatják, hogy a depressziós ember folyton szomorú, levert, soha nem mosolyog és mindig magába fordul. Ehhez képest ennek a mentális betegségnek is vannak hullámhegyei ésvölgyei, a tünetei nem feltétlenül láthatóak, valamint sokkal összetettebb állapot, mint gondolnánk. Ezért fontos odafigyelnünk a környezetünkre és persze saját magunkra. Összeszedtük, melyek lehetnek a depresszió kevésbé ismert jelei.

A depresszióval éppen azért fontos foglalkozni, mert ezzel a mentális betegséggel kapcsolatban még mindig sok a tévhit. Sokan gondolják úgy, hogy a depresszió valójában jellemhiba, és nem is valós betegség. Csupán gyengeségnek vélik,  s ez a megítélés pedig nagyban nehezíti a betegek helyzetét; hiszen félelmükben és szégyenükben még nehezebben kérnek segítséget, pedig a súlyos hangulatzavar nem múlik el magától. A depresszió komoly, de kezelhető betegség, ráadásul rendkívül gyakori. Álljunk kellő érzékenységgel az ilyen problémákkal küzdőkhöz és próbáljunk odafigyelni a jelekre, mert már a megértéssel is rengeteget segíthetünk annak, aki bajban van.


Mi valójában a depresszió?

A köznyelvben az átmenetileg szomorú, nem annyira feldobott embert is „depressziósnak" nevezik, ezért nehéz kézzelfogható magyarázatot adni a depresszió mibenlétére. Mindenkinek az életében vannak boldogtalan pillanatok, ám a levert ember nem feltétlenül depressziós, ugyanis ez a betegség több, mintsem a „boldogság hiánya". A depresszió az életkedv hiánya, a kiüresedettség, a mindenféle érzelem megélésére való képtelenség, legyen az jó vagy rossz. A súlyosan beteg emberek számára szinte nincs olyan tevékenység, amelyi örömöt jelentene, ezért semmit nincs kedvük csinálni, még azt sem, ami azelőtt boldogsággal töltötte el őket. A depressziót mégsem könnyű felismerni, mert az attól szenvedők sokszor elrejtik betegségüket, és lelkiismeretfurdalásuk van, amiért nem élvezik az életet. Ez a belső konfliktus azonban csak még mélyebbre taszítja őket.

A depresszió az életkedv hiánya, a kiüresedettség, a mindenféle érzelem megélésére való képtelenségForrás: Shutterstock


Mi válthatja ki a depressziót?

Minden embernek más a tűréshatára és az ingerküszöbe, így egy számunkra nem különösebben meghatározó eset egy másik embert akár könnyedén depresszióba is taszíthat. A szorongó ember számára ráadásul minden nehézség, akadály vagy kudarc komoly lelki problémát okoz. Olyanok is eshetnek depresszióba, akiknek látszólag minden rendben van az életükkel, vagyis a betegség a külső szemlélő számára azonosítható ok nélkül is bekövetkezhet. Ezért pontosan nem lehet meghatározni, hogy mi áll a depresszió hátterében, de sokszor előfordul, hogy valamilyen fájdalmas trauma, vagy súlyos stressz hatására válnak depresszióssá az emberek. A kórképet kiválthatják az életminőség romlásával járó betegségek is, illetve a gének is szerepet játszhatnak: ha az egyik szülő vagy egyéb családtag szenvedett ettől a betegségtől, akkor az kétszer-háromszor nagyobb eséllyel alakulhat ki.

 

Milyen tünetei vannak a depressziónak?

Mivel a depresszió összetett betegség, a tünetei is azok. Felismerésük odafigyelést igényel, hiszen a nyilvánvaló levertségen túl vannak olyan, főként fizikai tünetek, amelyeket elsőre nem azonosítanánk ezzel a betegséggel. A depresszió kevésbé ismert fizikai jelei közé az alábbiak tartoznak:

  • Súlyvesztés vagy éppen súlygyarapodás
  • Fejfájás
  • Hátfájás
  • Szédülés
  • Légzőszervi problémák
  • Szívproblémák
  • Gyomor- és bélrendszeri panaszok
  • Hasi fájdalom
  • Szívdobogásérzet
  • Álmatlanság
Forrás: Shutterstock

A megszokott lelki tünetek, mint a kiüresedettség érzése, az állandó szomorúság és levertség mellett az alábbi tünetek is megjelenhetnek:

  • Állandó fáradtságérzet
  • Csökkent érdeklődés korábban örömet okozó tevékenységek iránt
  • Állandó bűntudat és tehetetlenség
  • Jelentéktelenség érzése
  • Ingerlékenység
  • Szexuális étvágy csökkenése
  • Döntésképtelenség

 

Hogyan segíthetünk?

Ez a betegség az abban szenvedőnek és a családtagoknak is rendkívül nehéz. Ahhoz, hogy segíteni tudjunk, először is el kell fogadnunk, hogy a depressziós embert a családtagok nem tudják „akarattal" meggyógyítani. Támogatásunkról és feltétlen szeretetünkről kell biztosítani a depressziós személyt, tudtára kell adni, hogy értékes ember, és azt is, hogy érdekel bennünket a problémája. Szintén elengedhetetlen a szakember bevonása. A depressziót ugyanis az öngyilkosság előszobájának tartják. Az öngyilkosságban elhunytak több, mint feléről derül ki, hogy depresszióval küzdöttek.

A legfontosabb tehát, hogy megfelelő orvosi kezelést kapjon az, aki depressziós, hiszen ez egy olyan mentális betegség, amelyben akár éveket is eltöltenek úgy az emberek, hogy félnek segítséget kérni, tartva a társadalom és a közvetlen környezetük általi megbélyegzéstől. Pedig a depressziót többféle módszerrel lehet hatásosan kezelni. Enyhébb esetben segíthetnek a gyógynövények is, például az orbáncfű, amely mérsékli a tüneteket és javítja a hangulatot.