rendetlenség szemét otthon lom
Clock icon
Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.
Ha életszerű rendezetlenség helyett inkább rendetlenség vesz minket körül, az gyakran olyan apró igénytelenségeknek tudható be, amelyeket némi odafigyeléssel elkerülhetnénk.

"Úgysem látja senki" - mondogatjuk előszeretettel önmagunk nyugtatására, miközben kisebb-nagyobb kuplerájt hagyunk magunk után az otthonunk különböző pontjain. Ezzel azonban saját magunkat, illetve a velünk egy fedél alatt élőket tituláljuk tulajdonképpen "senkinek", hiszen ha mások valóban nem is, mi annál inkább látjuk azt, ami körülvesz bennünket. Az persze nyilvánvalóan nem várható el, hogy folyamatosan patikába illő rendet tartsunk a lakásunkban, házunkban, viszont néhány egyszerű dolgon minimális energiabefektetéssel változtathatunk annak érdekében, hogy kellemesebb legyen a lakóterünk - erre igyekszünk felhívni most a figyelmet.

Elkényelmesedés

A rendetlenséget gyakran azzal alapozzuk meg, hogy szimplán szanaszét hagyjuk a ruháinkat, cipőinket. Az előszobában roskadozik a fogas a jórészt nem is hordott kabátoktól, sapkáktól, sálaktól és táskáktól. Amit leveszünk, annak a helyére már biztosan nem fér, viszont annál vonzóbbak a székek háttámlái - már ha akad még szabad. Aztán ott vannak még a fotelek és a kanapé, csupa hívogató felület, mely szinte mágnesként vonzza a cuccokat. Ami pedig a szennyesbe kívánkozik, az is inkább mellette, vagy a tetején landol, még akkor is, ha a belsejében is lenne hely. Sokan aztán azzal sem bíbelődünk, hogy a mosott ruhát bepakoljuk a szekrénybe, elvégre a szárítóról öltözni is igazán kényelmes dolog.

Ne legyünk lusták használni a ruhásszekrényeket, fiókokat, tárolókat! Ha úgy ítéljük meg - hiszen ez a legmeggyőzőbb kifogás - hogy ezekben nem fér már el több holmi, akkor szelektáljunk: az adott évszakban nem hordott ruhákat tartsuk külön szekrényben vagy akár dobozokban, amit pedig már nem fogunk felvenni, vigyük el egy ruhagyűjtőbe! Tehermentesítsük az előszobai fogast és a szárítót is! Mielőtt pedig hajítanánk a ruhát, emeljük fel a szennyestartó tetejét!



Beágyazni vagy sem? - ez is sarkalatos kérdés. Pláne olyankor, ha az ágyunkat legközelebb akkor látjuk viszont, amikor majd a nap végén, holtfáradtan beledőlünk. Nos, még ilyen esetben is érdemes lehet minimum elrendezgetni a párnát és kisimítani a takarót, ha másért nem, hát éppen azért, hogy este - amikor már amúgy is nagyon ránk fér - megnyugtatóbb látvány fogadjon bennünket. Ugyanígy az asztalon "elejtett" piszkos edények és ételmaradékok is kellőképp lelombozó látványt tudnak nyújtani. Ha rögtön nem is mosogatjuk el, legalább vigyük el a használt edényt a mosogatóig, a maradékokat pedig vagy csomagoljuk el, vagy dobjuk ki! Ennyi még olyankor is simán belefér, ha épp sietünk.

Gyűjtögetős-őrizgetős

A "gyűjtögetős-őrizgetős" életforma sokakra jellemző. Az persze már változó, hogy ki, mit - vagy inkább miket - gyűjt és őrizget. Tipikusnak mondható a mütyürök és díszesnek egyáltalán nem nevezhető dísztárgyak halmozására való hajlam, melyek leggyakrabban aztán a nappaliban, kiváltképp a könyvespolcokon töltenek be porfogó-funkciót. Ennek következtében rendszerint azon kapjuk magunkat, hogy ha le akarunk emelni egy könyvet, akkor előbb két darab illatgyertyát, egy rettenetes hógömböt, néhány szem gesztenyét, valamint egy - ormányát az égnek emelő - faragott elefántot kell csupán arrébb pakolnunk az útjából...

Szintén nem ritka szokás a postaládánkban talált reklámújságok halmozás - például egy sarokban, a dohányzóasztalon vagy épp a cipőszekrény tetején. Sokan pedig abban lelnek sajátos gyönyörűséget, ha kiürült csomagolásokat gyűjthetnek: vannak, akik beérik a boltokban kapott nejlonszatyrok megőrzésével, mások gondosan kimossák és raktározzák a befőttes üvegeket - még akkor is, ha egész biztosan nem fogják egy jövőbeli befőzésnél felhasználni -, megint mások a műanyag palackoktól, esetleg a tejes- vagy üdítős dobozoktól nem hajlandóak megválni. Egy idő után persze nincs hova pakolni a kollekciót, így elöl marad, például a konyhapulton, a mosogató szélén, vagy épp decensen a szekrény és a fal közötti résbe préselve. Ugyanitt meg kell még említenünk az elszánt hűtőmágnes-gyűjtőket is, akiknél a frizsider gyakorlatilag teljes felületét ilyen díszek borítják, amelyeknek azonban csak egy elenyésző hányada nevezhető esztétikusnak.



Népszerű őrizgetni valónak számítanak még a kiürült, vagy majdnem kiürült flakonok a fürdőszobában, melyek általában a kád és/vagy a mosdó peremén zsúfolódnak össze, illetve onnan is omlanak le dominók módjára, jellegzetes robajjal, a legváratlanabb pillanatokban. A fürdőszobai csendéletet esetleg egy olyan fogmosó pohár is kiegészítheti, amelyben annyi lestrapált fogkefe található, amiből arra következtethetnénk, hogy a háztartásban minimum egy komplett futballcsapat él.

Tanuljuk meg elválasztani az emlékeket a kacatoktól, az enteriőrbe illő dísztárgyakat a "kegyeletből" őrizgetett gagyitól! Ugyanígy célszerű megtalálni a különbséget a még hasznosítható cuccok és a szemét között. Természetesen nem értelmetlen dolog, ha megtartunk néhány üveget, szatyrot és dobozt, hiszen olykor valóban kellhet, de lássuk be, hogy egy háztartásban ipari mennyiségre biztosan nem lesz ezekből szükség. Az olyan kulcsmondatokat, mint a "de hát sajnálom kidobni", vagy a "valamire még jó lesz" el kell elfelejteni, máskülönben azon vehetjük észre magunkat, hogy az otthonunk lomtárra kezd hasonlítani.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.