Képes egyetlen nő átverni az egész világot? - Johanna, a női pápa története

Johanna 820 körül, a mai Németország területén található Mainzban született egy szerzetes törvénytelen gyermekeként. A kislány kivételes értelmi képességével már egészen fiatalon kitűnt a többi gyerek közül. Csakhamar megtanult írni és olvasni, amit még a legtöbb felnőtt sem mondhatott el magáról abban az időben. Hihetetlen adottságait egy kolostorban kamatoztatta, ahová egyes fennmaradt legendák szerint szerzetes szerelmével érkezett, akivel a kolostorban kerestek oltalmat. Más történetek szerint Johanna csupán azért vonult kolostorba, mert apja ezt kívánta.

A két verzió egy ponton találkozik: mivel akkoriban a nőknek a tanulás kiváltsága nem adatott meg, a lány már a kolostori tartózkodása idején férfiruhába bújt, és Johannes Anglicus, azaz Angliai János néven, férfiként élte mindennapjait. Nappal az elméjét pallérozta, éjjel viszont szerelmével foglalkozott, így hamarjában kitudódott a nagy titok a nőies Jánosról. Megtorlástól félve a szerelmesek elhagyták a kolostort, és Athénba menekültek, ahol zarándokoknak adták ki magukat, szabadidejükben pedig a görög irodalmat tanulmányozták. Legalábbis így szól az egyik verzió. A kevésbé kalandos és romantikus források viszont arról számolnak be, hogy Johanna pusztán azért ment Athénba, mert magasabb szinten kívánta folytatni tanulmányait, természetesen továbbra is férfiként, egyéb alternatíva hiányában.

Gondoljunk azért bele, hogy azokról az időkről beszélünk, amikor magyar őseink még csak a honfoglalást tervezgették. Jó régi história ez. Visszatérve hősnőnkre: a történet a romantikus nyelvek szerint úgy folytatódott, hogy Johanna szerelme meghalt, így a magára maradt nő Rómába ment, hogy ott tartson előadásokat ekkorra már igencsak gazdag tudásából és tapasztalataiból merítve. Mindezt tette természetesen Jánosként. Ékesszólásának, kifogástalan teológiai érvelésének és bölcs meglátásainak csakhamar híre ment a pápai udvarban, ahol szívesen látták a kivételes képességű férfit. Johanna élvezte, hogy figyelnek rá, elfogadják a véleményét, amire, ismétlem, alacsony származású nőként esélye sem lett volna.

Hamarosan ismerősen mozgott a főúri körökben, véleményét minden esetben kikérték. Kisvártatva meg is választották bíborosnak, hiszen senki sem sejtette, hogy nagyra tartott Jánosuk komoly titkot őriz. IV. Leó pápa halála után, 854-ben egyhangúan őt választották utódul. Johanna tehát pápa lett: VIII. János néven két éven, öt hónapon és négy napon át birtokolta a címet. Nem tudni, mi lett volna akkor, ha nem szeret bele egy hozzá közelálló tanácsadójába, aki valószínűleg kiszimatolta az igazságot. Johanna tehát felfedte előtte a legnagyobb pápai titkot, majd ágyába vonta. Terhes lett, és ez vezetett a végzetes lebukáshoz. A díszes pápai öltözet alatt nem látszódott a gömbölyödő pocak, így a terhességét sikerülhetett volna akár titokban is tartani, a sors azonban ellene játszott.

Feljegyzések szerint ekkoriban igen sok furcsaság és természeti katasztrófa sújtotta Európát. Franciaországban véres eső hullott, Olaszországban egyik földrengés követte a másikat és sáskainvázió pusztított. Az emberek Johanna pápához fordultak kegyelemért, mert attól féltek, eljött a világvége. Tömegével járultak az utcára, és már messziről éljeneztek, amikor VIII. János pápa kilépett a Szent Péter-bazilikából és az utcai körmenet élére állt. Amint azonban a Via Sacra keskeny sikátorhoz értek, őszentsége hirtelen elfehéredett, összeesett, és a mozdulatlanságig döbbent tömeg szeme láttára megszülte gyermekét. Ha ennek csak a fele is igaz, képzelem, milyen arcot vághattak az emberek. Megtudni, hogy a pápa egy nő, ráadásul így! Egészen elképesztő.

A történet itt ismét kettéválik. Egyes feljegyzések azt bizonyítják, hogy a felbőszült tömeg annyira megbotránkozott ezen az égbekiáltó szentségtörésen, hogy ott helyben agyonverte Johannát a kisbabájával együtt, sőt, később az apát is megölték úgy, hogy egy ló farkához kötötték. A némileg nyugtatóbb verzió szerint Johannát azonnal száműzték egy kolostorba, a gyerek pedig felnőttként püspök lett. Más teória azt állítja, hogy mind a ketten meghaltak a szülés közben, természetes okokból kifolyólag, a nép pedig azonnal el is temette őket. Hivatalos álláspont a történtekről a mai napig nincs, tekintve, hogy az egész históriáról megoszlanak a vélemények. A tudományos kutatások, a teológusok vizsgálatai és az egyház is váltig állítja, hogy női pápa márpedig nem létezett soha, csupán mese az egész. Ennek ellenére megdöbbentő történelmi bizonyítékok szolgálnak alapul azoknak, akik hinni szeretnének a női pápa létezésében.

Itt van mindjárt egy sor írásos emlék különböző krónikákból. A Pápák krónikájában például ezt olvasni: "A.D. 854 Lotharii 14, Johanna, egy asszony, Leó utódja, 2 év 5 hónap és 4 nap a hivatalban". Vagy itt van 1247-ből Martinus Polonus krónikájának bejegyzése, ami meglehetősen alaposan körülírja a történetet, a legapróbb részletekig: "Ez után a Leó után uralkodott Johannes Anglicus Mainzból, 2 év 5 hónap 4 nap (...) Ez a Johannes, mint megbizonyosodunk, egy nő volt, aki (...) különböző tudományágakban oly módon tündökölt, hogy senkihez nem volt mérhető. (...) Pápaként egy bizalmasa teherbe ejtette. A születés időpontjáról mit sem tudva megszül, amikor a Szent Péterből [a mai székesegyház elődjére utalhat] a Lateránba tartott, egy szűk utcácskában a Colosseum és a Szent Kelemen templom között, és halála után, mint mondják, itt lelt örök nyugodalmat." Ezeken túl több bejegyzést találni még, ami Johannára utal. Van olyan krónika, ahová csak ennyit írtak megjegyzésként: "Ez a bejegyzés nem számít. Egy nő volt." Az írott emlékeken túl számtalan képen látni Johannát, többnyire abban a pillanatban, amikor éppen életet ad a sikátorban gyermekének.

A kézzel fogható tárgyi bizonyítékok közül a legfurcsább a Szent János-bazilikában található "Sella stercoraria", azaz a pápai trón egy nagy lyukkal a közepén. A történetben hinni akarók szerint a lyukas trón funkciója az volt, hogy megvizsgálhassák az új pápa alfelét, hogy az egyházat ért blama után minden kétséget kizáróan megállapíthassák: az illető valóban férfi. A pápát megkérték, hogy foglaljon helyet a széken, egy segédlelkész pedig szemügyre vette a dolgokat. Megállapította, hogy pápájuk nem kasztrált, nincs körülmetélve, és hát, hogy van-e neki mindene, ami szükségeltetik. Ha a látottakkal elégedett volt, a "Mas nobis nominus est" felkiáltással örvendeztette meg a kint várakozókat. Ez annyit tesz: A választottunk férfi!

A Johanna létezésében kétkedők számára is van magyarázat a lyukas székre: egy egyszerű közfürdő tartozéka lehetett. Hogy ott milyen funkciót töltött be, azt sajnos nem tudom, de felettébb érdekelne. A hívők számára bizonyíték még az az anya-gyermek szobor, ami a Via Sacra kis utcáján látható a mai napig pontosan ott, ahol a legenda szerint Johanna megszülte gyermekét. Az egyház egyébként körmeneteiből azóta is kihagyja ezt a helyet, sőt, jó messzire elkerülik. Akkor tehát valami csak van a dologban. A turisták viszont előszeretettel ostromolják a legenda helyszínét.

Napjainkban a tudomány, az egyház, sőt még a történelem is teljességgel elveti a női pápa létezését. Ennek ellenére számtalan tudományos írás, film, könyv, regény, színdarab született a botrányos esetről, ami, ha belegondolunk, nem is olyan botrányos. Johanna művelt nő volt, aki kiválóan betöltötte tisztjét, és míg ki nem derült nőisége, senkinek semmi baja nem volt pápaságával. Egy okos, bátor, ambiciózus asszony volt csupán, aki többre vágyott? Vagy lehet nem is létezett? Mindenki döntse el maga!