spórolás pénzügyek hiteltörlesztés pazarlás tudatos vásárló
Clock icon
Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.
Csilla 31 éves, okos, intelligens lány, aki havonta 200.000 forint nettó fizetést kap a bankszámlájára, mégsem tud megélni belőle. Nagy részét olyan hitelek visszafizetésére költi, amelyeket felesleges dolgok finanszírozására vett igénybe - a legtöbb pénz ruhákra, bizsukra csorgott el.

Csilla története tipikus, rajta kívül sok ezer hasonló anyagi helyzetben lévő fiatal nő él még hazánkban. Nők, akik viszonylag jól keresnek, mégis mély pénzügyi szakadékot ásnak maguk körül átgondolatlan gazdasági döntéseikkel, és azzal, hogy nehezen állnak ellen a kirakatok csábításának.

Thinkstock
Thinkstock

A 31 éves lány példája azonban éppen arra mutat rá, hogy meg lehet állni a lejtőn, és ha másként nem megy, akkor nem árt gazdasági szakember segítségével a rendelkezésünkre álló forrásokat újragondolni, átcsoportosítani pénzeket, azaz felelősen gondolkodni pénzügyeinkről.

"Tavaly októberben döbbentem rá, hogy nem mehet így tovább a dolog. Hihetetlen mély válságban éreztem magam, pedig tudom, hogy az én esetem nem is durva, nem éheznek mellettem gyerekek, volt miből törleszteni a részleteket, csak éppen szép lassan egyre mélyebb lett a szakadék körülöttem.

Amikor Zsófit (Szopper Zsófi, pénzügyi tanácsadó) megkerestem, akkor már komoly bűntudattal küzdöttem felesleges vásárlásaim miatt. Volt úgy, hogy éjjel kettőkor felriadtam és képtelen voltam visszaaludni, néha reggelig álmatlanul forgolódtam.
Éjjel pánikoltam, nappal meg mindenről megfeledkezve simán a hitelkártya után nyúltam, ha megtetszett valami. És mindig megtetszett valami. Néha egy szexi csizma, máskor egy pont olyan árnyalatú kabát, ami még hiányzott a ruhatáramból. A turkálók is a gyengéim, onnan kilószámra vittem haza a tökéletesen felesleges holmikat.

Októberre eljutottam odáig, hogy az aktuális kiadásokra nem jutott pénz és ez azért volt, mert a már elköltött pénzeket kellett pótolni. Egyetlen hitel van, amit nem bánok, az a 300.000 forintos személyi kölcsön. Abból édesanyámat fizettem be egy olyan útra, amiről gyerekkora óta álmodott. Az ott érzelmileg nagyon is rendben van, ha tulajdonképpen gazdaságilag nem engedhettem volna meg azt a luxus gesztust magamnak.

Októberben tehát elkezdtem keresgélni a neten valami olyan hitellehetőség után (azt hiszem, adósságrendező hitel a neve), amellyel egy bank kezébe tettem volna a sorsomat. Zsófira bukkantam, őt kértem, ajánljon valami ilyesmit nekem. De Zsófi nemet mondott, és közölte: újabb hitel nélkül is képes vagyok rendezni a dolgokat magam körül, és felvázolta a lehetőségeimet.

Októberben így nézett ki a gazdasági helyzetem:

Tartozás, hitelFennálló tartozás (forint)Törlesztőrészlet ezer forint/hóLejárat
Diákhitel900.00017.000?
Személyi kölcsön500.00026.0002014. november
Áruhitel300.00012.0002013. május
A hitel600.00010.000?
Autóhitel81.00027.0002012. december
Orvosi kezelés80.00014.0002013. év vége


A bevételem nettó 200 ezer forint, de a hitelek törlesztésére elment a fizetésem fele.Ezen felül van hitelkártyám, amire 5000 Ft-ot fizetek évente, továbbá havonta befizetek 3600 forintot egy önkéntes nyugdíjpénztárba. Az élelem havi 30 ezer forint, a rezsire pedig 50 ezer forint megy el. Összesen 190 ezer szaladt ki minden hónapban úgy a kezemből, hogy még tankolnom is kellett. Úgy éreztem, nemhogy megfeneklett a pénzügyi helyzetem, de egyenesen csúszok le és még lejjebb, és nem másért, hanem azért, mert az "A hitel" mellett egyszerűen nem tudtam jól nyomon követni valós költéseimet. Minden hónapban túlköltekeztem.

Bizsuk, ruhák hitelből

Mire ment el annyi pénz az "A hitel" segítségével? Ruhákra, ruhákra és ruhákra. Talán azért, mert az "A hitel" mellett elmarad az ijesztő érzés, hogy nincs pénz a számlán. Mindig van, és mindig van, és mindig van, csak éppen a hitel növekszik, az eladósodás foka erősödik. Ma már csak emlék az érzés, hogy állok a kirakat előtt, vagy benn vagyok az üzletben és képtelen vagyok legyűrni az érzést, az akarom érzését. Ma ez nincs, nemcsak azért, mert nem akarom túllépni a valós forrásaimat, hanem mert elmúlt ez az érzés.

Thinkstock
Thinkstock

Gondolkodtam azon is, miért alakult így, én miért nem tanultam meg bánni a pénzzel. A szülői minta más felé vitt volna, édesapám meghalt, amikor 11 éves voltam, édesanyám egyedül nevelt, okosan bánt a pénzzel, jól be tudta osztani a pénzünket.

Én 14 éves korom óta nem kértem tőle pénzt semmire, ha kellett valami, kamaszként is megkerestem a rávalót. Mégis, felnőtt fejjel, amikor már viszonylag sok elkölthető pénzem lett, akkor kezdtem el szórni. Talán nem ismerem a pénz értékét? Nem igaz, nagyon sokat dolgozom a fizetésemért. Talán a kiapadhatatlan forrás illúziója miatt? Nem tudom, csak azt, hogy amióta tervezem, szervezem a pénzügyeimet, szebbé váltak a hétköznapjaim.

Hogyan segített Zsófi?

Ítélkezés és kioktatás helyett rámutatott azokra a gyenge pontjaimra, amelyekről én is tudtam, hogy az ott nincs rendben. Ilyen például az autó. Akkor egyedül éltem, városban, a munkahelyem minden gond nélkül megközelíthető busszal vagy kerékpárral. Valójában nem volt semmi szükségem az autóra. Ez volt az első, amiről lemondtam. Könnyek nélkül és a benzinpénzzel rögtön nyertem húszezer forintot, mellette lejárt az autóhitel (decemberben), ott is maradt 27.000 forintom, és ez erőt adott.

A következő pénzfaló tétel a "A hitel" volt. Nincs mit tagadni, a könnyen megszerezhető ruhákat és csillogó kis ékszereket mindig is imádtam. Zsófi felhívta rá a figyelmem, hogy nem lesz könnyű a menet, hogy néha fájni fog, vérezni fog a szívem, mert áldozatokat kell majd hoznom, le kell mondanom olyan dolgokról, amelyektől szebbnek éreztem az életem. Az "A hitel" nyújtotta luxus-illúzió ilyen volt. De október óta egyszer sem nyúltam a kerethez, sőt, a nyugalomba helyezett autó miatt szabadult fel annyi pénzem, hogy szépen dolgozom le az "A hitel"-emet.

Attól, hogy kontroll alatt tartom végre a gazdasági ügyeimet, az életem más területei is rendeződni kezdtek. Nem szorongok, ettől jobban teljesítek a munkahelyemen, új párkapcsolat kopogtatott be az ajtómon, ami működik. Talán a gazdasági magabiztosságnak is köszönhető, vagyis annak, hogy nemcsak jól keresek, de el is tartom magam belőle.

Zsófi tanácsára még egy folyószámlát nyitottam, arra utalom át azt az összeget, ami az "enyém", vagyis ami a kötelező befizetéseken, a hiteleken túl marad. Ettől, hogy csak az a pénz van előttem, ami költhető, képes vagyok nyomon követni az apadását. Naplózom: napont vezetem a kiadásaimat egy kis füzetbe, és látom, okos dolgokra költöttem, vagy éppen kilengtem-e egy kicsit, és most úgy néz ki, hogy jellemzően nem.

Szóval megálltam a lejtőn. Sőt, már rakok félre is. Az összes kiadás után maradt pénzemből havonta 20 ezer forintot tartalékolok. Nincs még konkrét célja a pénznek, hacsak nem a váratlan kiadás, de azért az is igaz, hogy akár az esküvő címke is kerülhet a megtakarítás fölé."

Mit mond a pénzügyi tanácsadó?

Szopper Zsófia pénzügyi tanácsadó szerint nincs az a nehéz pénzügyi élethelyzet, amiből ne lehetne felállni egy vagy 1,5 év alatt: "Nem múlik el úgy hét, hogy ne találkoznék olyan családdal, ahol nem látják az alagút végét. A túlzott eladósodás, a meggondolatlanul felvett hitelek mind-mind ide vezetnek. Csilla példája is azt bizonyítja, hogy olykor mi magunk csaljuk pénzügyi csapdába magunkat. Ennek oka pedig olykor a lélekben keresendő, (vásárolni jó, örömforrás, endorfin szabadul fel, esetleg lehet jutalom vagy vigasz magunk felé), máskor nincs más ok, csak éppen a viszonyunk a pénzhez nem elég tudatos. Vásárlásaink impulzívak, esetlegesek, érzelemközpontúak.

A fel nem használt pénzt pedig csak tartogatjuk a fiók mélyén, borítékban, számlán, nem forgatjuk, nem fektetjük be, pedig havi 5000 forint megtakarítás is két-három év alatt már tőkeként kezelhető, gyarapítható kis vagyon lenne.

Persze nem könnyű a váltás, és járhat olyan lemondásokkal is, ami akkor, ott nagyon fáj, de az akkor nem a pénzről szól. Másról. Csilla 5 hónapja tudatos pénzügyi területen, és én magam is kíváncsian várom a folytatást, hogyan alakul fél év múlva, egy év múlva, vagy a jövőben."



Most megtudhatod, mennyire vagy stresszes!

Téged könnyen zavarba lehet hozni, vagy ember legyen a talpán, akitől megfutamodsz? Elemésztenek a gondok, vagy rugalmasan kezelsz mindenféle változást? Most kiderül!

Töltsd ki az ország nagy stressztesztjét!




Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.