Homoszexuális, biszexuális, hetero - honnan tudjuk, milyen beállítottságú a gyerek?

szülő beállítottság heteroszexuális család homoszexualitás nyitottság biszexualitás gyerek
Clock icon
Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.
Azt mondják, hogy a homoszexualitásra való hajlam részben genetika - sok kutatás látott napvilágot erre vonatkozóan. Viszont a nevelés, a környezet is sokat számít. Hogyan ismerhetjük fel, hogy gyerekünkben megvan ez a hajlam?

A rajzok vajon árulkodnak?

A gyermekrajzokban sokszor megjelenik a szexualitás, de egyetlen rajz alapján szinte képtelenség kijelenteni, hogy a gyerek heteroszexuális, homoszexuális vagy éppen biszexuális lesz. Egy gyerekrajz esetében vigyáznunk kell az elemzésekkel, hiszen sokszor csupán egy-egy élmény, benyomás az, amit a gyerekek papírra vetnek.

Forrás: Thinkstock

Amit a nemi identitás alakulásáról fontos tudni

Az elsődleges nemi identitás, önmagunknak a férfi vagy női nemhez sorolása már másfél éves korra kialakul bennünk, és az éntudat legszilárdabb, középponti elemét alkotja. A nemi identitás terjedelme és tartalma úgy változik, ahogyan a gyerek növekszik. A kétéves gyerek tudja, hogy milyen nemű, de tudását még nem tudja megindokolni. Három-négy éves korára világosan megkülönbözteti a körülötte levő emberek nemét, ezt azonban gyakran esetleges külső jegyekkel, például a ruhával kapcsolja össze és megmásíthatónak, megváltoztathatónak tartja. Hat-hét éves korára a gyermekben végleg tudatosul a nemi hovatartozás megmásíthatatlansága, ami egybeesik a viselkedés és a beállítódások nemi differenciálódásának viharos erősödésével: a fiúk és a lányok saját kezdeményezésükre különböző játékokat és játszótársakat választanak, különböző lesz az érdeklődésük, viselkedési stílusuk. Ez a spontán nemi elkülönülés, a nemi ismérv szerinti társaságképződés előmozdítja a nemi különbségek tudatosulását. Ezeknél lehetnek a nemre nem kifejezetten jellemző viselkedésformák, de hangsúlyozni szeretném, hogy a gyerekre a környezete és elsősorban a nevelők hatnak. Tehát ha bizonyos módon viselkedik, az valaminek az eredménye.” – mondja Győri Szilvia szexuálpszichológus.

Ez mind számít

Nemcsak a pszichoszexuális, hanem az egész személyiségfejlődés alakulására nézve fontos, hogy az első életévekben van-e a gyermeknek állandó, szeretetteljes gondozója, aki testi és lelki szükségleteit időben kielégíti, illetve teret enged önállósági törekvéseinek. Számít, hogy kisgyermekkorban megtörténik-e a nemi identitás megalapozása és a nemek különbségeinek tudatosítása. Számít, hogy óvodáskorban kialakul-e és hogyan oldódik meg az „Ödipusz-konfliktus”, a gyermek identifikálódása azonos nemű szülőjével. Az is meghatározó, hogy pozitívan reagálnak-e a gyermek nemiséggel kapcsolatos kérdéseire, esetleges maszturbációjára, vagy pajtása iránti „szerelmére”.

Forrás: Thinkstock

Kinsey szerint mindenki biszexuális

Kinsey elmélete szerint mindenki biszexuális, csak valamelyik nem felé eltolódik a prioritás. „Ebben lehet logika, hiszen nem minden társadalom képviseli ugyanazt a szexualitással kapcsolatos értékrendet.” – folytatja a szexuálpszichológus.

Az, hogy a gyerekből milyen szexuális orientációjú felnőtt lesz, azt a genetika mellett a nevelés, a környezet is meghatározza. Ha jóslatokba szeretnénk bocsátkozni, ne csak a gyerek viselkedését elemezzük, hanem azt a szűkebb környezetet kell látnunk, amiben nevelkedik és még így sem mehetünk mindig biztosra. Van, hogy egy olyan meghatározó élménye van a gyereknek, amiről esetleg nem is tudunk, mégis hat a későbbi szexuális orientációjára. Például a tévében homoerotikus viselkedést lát, amit a felek élveznek - ez kíváncsivá teheti, és mindkét nem felé nyit később. De számtalan más példa lehet még, amire sokszor nem is gondolnánk, a gyerekre pedig hat.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.