A Life.hu több alkalommal is foglalkozott már a prostitúcióval. A legtöbb esetben a nők kiszolgáltatottságára, kizsákmányolására és az okokra fókuszáltunk. Ebben a cikkben azonban olyan nők szólalnak meg, akik nem csak prostik, anyák is, akik előbb-utóbb színt vallanak majd a gyerekeik előtt. Vagy ez a vallomás soha nem következik be?

Andi 38 éves, eredeti szakmája képzőművész, aki mesteri módon bánik a színekkel, a formákkal. És gyönyörű nő. Nem, ez a jelző nem adja vissza igazán valódi szépségét. Több mint gyönyörű, mert van benne valami, amitől csak úgy vibrál körülötte a levegő. És okos is. Tudja, mit akar, és azt is tudja, hogy a céljait hogyan éri el a „legkönnyebben”. Andi prostituált, bár ő magát nem így határozza meg. Szerinte ő „papnő”, és ami tesz, amit enged, hogy vele tegyenek, az szolgálat. Ebben az életben ez a feladata, amit csak néhány éve ismert fel. Az addigi élete, ha nem is tartja elvesztegetett időnek, mindenesetre kitérő volt. Andi külföldön „szolgálja” az erősebb nemet, és nem is titkolja, hogy jól keres vele. Gyönyörű, tágas, jó ízléssel berendezett budai lakásban él a gyerekekkel, pedig pár éve a házasságából egy bőrönddel meg a picikkel jött el. Mindent, amit látunk, ő maga teremtette meg. Mindezt titokban, se az anyukája, se a barátai, se a gyerekei nem tudják, mivel keresi a pénzt. A hivatalos álláspont szerint tolmács és idegenvezető, ezért van sokat külföldön. El is hiszik neki, hiszen nemcsak magas szintű nyelvtudása adott ehhez, de kulturált lénye is szembeszökő, és valóban úgy ismeri Anglia és Írország nagyvárosait, nevezetességeit és történelmét, mint a tenyerét. Érdekli a múlt. A saját múltja is, mert szerinte nemcsak most, de más, ezt megelőző életében is ez a szolgálat volt a sorsa.

IllusztrációForrás: Thinkstock

Nincs bűntudat

Havonta 10-12 napot „dolgozik”, olyankor az anyukája vigyáz a gyerekekre. Interneten hirdette magát az elején, de ma már hirdetnie se kell. Akik ismerik, várják: zsúfolásig tele van vendéggel a munkára szánt időszak. Nagyon sok pénzt keres, amit ma már okosan is kezel. Azt meséli, az elején, amikor egy meglehetősen hosszú, nélkülöző időszak után „sok pénzhez” jutott, néha nem tudta, hol a határ. Volt olyan nap, amikor egyszerre három méregdrága parfümöt is vásárolt, és nem állt ellen, ha valami megcsillant a kirakatban. A gyerekeit is elhalmozta. Egyrészt, hogy kárpótolja őket a távolléte miatt, másrészt, mert annyira jó kényeztetni őket. Nem, a bűntudatnak ehhez nincs köze. Andinak - bevallása szerint – a hivatásával kapcsolatban nincs bűntudata. Ő csak megéli, beteljesíti azt, amiért erre a Földre született.

A szex temploma

Csak akkor bizonytalanodik el, amikor a gyerekek távolabbi sorsáról kérdezem, és arról, szerinte hogy élnék meg a gyerekek, ha megtudnák, édesanyjuk milyen módon teremti meg azt a luxust, amiben élnek. És bizony van ellentmondás aközött, ahogy önmaga elfogadja helyzetét és a mások előtt való felvállalás között. Andi ugyanis, minden spirituális (ön)igazolás ellenére sem szeretné, ha a gyerekei megtudnák az igazságot. Ma már éppen ezért bánik jól (jobban) a pénzzel, mert a férfiak gyakorlatban megvalósított szexuális szolgálatán túl vannak nagyszabású tervei. Bár annak is lenne köze az erotikához. Egy „templom” létrehozásán gondolkodik, ahol olyan nők és férfiak tanulhatnának, elmélkedhetnének, akik szeretnének nagyon magas szinten foglalkozni a szexualitással. Mert szerinte ez a társadalom még iszonyatosan prűd, és valójában azért veszik igénybe a prostituáltak szolgáltatásait, mert a párkapcsolatokban az erotika rendkívül alacsony színvonalú. Ma még nem azt kapják egymástól a párok, amire vágynak. Ő ezen szeretne változtatni, és ezt a maga idejében fel is vállalja majd, mert ez - a szexuális szolgáltatásokkal ellentétben - a gyerekek előtt is felvállalható misszió.

Csak a testem maradt és az akarat, hogy a gyerekeimet én nevelem fel!

Zsuzsa (43 éves), aki szintén édesanya, és két kislánnyal maradt magára egy pocsék házasság után, ennél sokkal prózaibban látja ezt a kérdést. Hét éve van a „szakmában”, és ahogy elmeséli, neki ez nem volt választás kérdése. Vagy nem abban a formában, ahogy egy normális esetben egy ember dönthet a sorsa fölött. Szerinte van olyan élethelyzet, amikor a moralizálásnak nincs helye. És ha egy anya nem tud enni adni a gyerekeinek, akkor az nem választás, hanem kényszer.
„Nem volt semmim a testemen kívül, ami szerencsére a szülések után is formás maradt. Ezt dobtam piacra. Mit dobtam volna? A középiskolai érettségimet? Az álmaimat egy csodás családról? A férjem ivott, de ha éppen nem volt részeg, akkor is vert. Állami gondozott voltam, amikor végre léptem a férjemtől, nem volt hova mennem. A fővárosba menekültem a gyerekekkel, és egy olyan lakásba költöztem, ahol a tulajjal osztoztunk a fürdőn, a konyhán. Egy szobába zsúfolódtam össze a gyerekekkel, de még ennek a 'nyomorbérletnek' az ára is szinte kifizethetetlen volt számomra. Egy olyan anya, aki szinte elmenekül a férjétől, az nem nagyon megy vissza verni az asztalt a gyerektartásért. Eleinte takarítást vállaltam, aztán az egyik háznál az apuka megsúgta, hogy fizetne másért is. Így kezdődött. 'Cseléd-szexszel.' Egy óra alatt többet kerestem, mint egy hét alatt takarítással."

IllusztrációForrás: Thinkstock

 

Belőlem még luxusprosti se lesz

Zsuzsa szerint aki azt hiszi, a „kurvaság” könnyebb munka a takarításnál, az téved. Fizikailag nem annyira megerőltető, mint a fürdőkádsúrolás, ez tény, de azért...

"Most részletezzem, milyen érzés volt első alkalommal egy idegen férfit a számmal azért kielégíteni, hogy kifizessem az albérletet, vagy almát vegyek a kislányaimnak? Bennem azért van keserűség. Óvónőképzőbe jártam, de korán férjhez mentem, és látod, én hiába álmodoztam, a főiskolát már nem végeztem el, a férjem egy szemétláda volt. Engem nem kényeztet a sors, még luxusprosti se lesz belőlem. Annyit keresek, amennyiből tisztes megélhetésünk van. Figyelem a hirdetéseket, van egy lakás, ahol néha jutalékért nekem is adnak kuncsaftokat. A gyerekeim úgy tudják, takarítónő vagyok. A nagyobbik lányom egyszer meg is kérdezte, meddig fogom ezt bírni? Mert olyan nyúzott vagyok. Furcsa érzés volt szembesülni a szánalmával, ami nem teljesen megérdemelt, és mégis. Én értük teszem, de belehalnék, ha megtudnák az igazságot. Nem is merek a jövőre gondolni, hisz hivatalosan én nem dolgozom, nyugdíjam se lesz. Mi történik, ha megbetegszem?"