A szülő-gyermek kapcsolat, kiváltképp a tinédzserkor tájékán, számos hullámvölgyön megy keresztül. Egy kamaszt nevelni nem egyszerű feladat, főleg azért, mert a legtöbb szülő anno más rendszerben, más mintákat megismerve nőtt fel, az akkori nevelési - különösen a büntetési - módszereket pedig ma már nem igazán ajánlják a szakemberek. De kell-e egyáltalán büntetni egy tinit? És ha igen, mi a legcélravezetőbb módszer?

Forrás: Thinkstock

A körmöstől az internetig

Magyarországon évszázados hagyományuk van a poroszos vagy autoriter nevelési módszereknek. Ez azt jelenti, hogy a szülők szigorral, különféle büntetésekkel nevelik a gyerekeket és relatív sok szidást, kritikát kapnak azért, hogy megtanulják, hogyan is kellene helyesen cselekedniük. Eme nevelési módszer egyik népszerű fegyelmezési eszköze volt anno az úgy nevezett körmös, amiről a mai generációk valószínűleg csak szüleik, esetleg nagyszüleik rémtörténeteiből hallhattak. A körmökre csapást egészen az 1900-as évek közepéig alkalmazták, főleg iskolákban. A körmös teljesen elfogadott módszer volt mindenhol, bár a gyerekek érthető módon rettegtek tőle.

Forrás: Thinkstock
Sokkoló történetek, rettegő gyerekek

„Sajnálom, hogy meg akartad ölni magad. Legközelebb fejezd is be!", „Nincsenek barátaid, menj és öld meg magad, hahaha" – Nem, ezek a mondatok nem egy akció-, esetleg horrorfilm egyik sötét jelenetében hangzottak el. Ezeket a megdöbbentő, egyben félelmetes sorokat egy gyerek írta, fenyegetésképp egy másik fiatalnak. A cybermegfélemlítés sokkoló történeteiről egy korábbi cikkünkben olvashatsz.

Számos nyugat-európai országban - és főként az USA-ban - a hazainál sokkal liberálisabb elveket vallanak a szülők és a tanárok egyaránt: náluk a hangsúly a gyermekek személyiségének fejlesztésén, az egyén képességeinek és tehetségének kibontakoztatásán van. Hiába azonban a liberális szellemiség, a szülő-gyermek kapcsolat a tengerentúlon sem mindig felhőtlen, sőt! Az elmúlt hetek tanúsága szerint az amerikai szülők kezdik egyre jobban beleásni magukat az internet rejtelmeibe, és olyan módon, olyan eszközként használják azt, amely gyermeknevelés szempontjából igencsak megkérdőjelezhető.

Új trend a gyereknevelésben?

Néhány éve kezdődött el egy folyamat, amely azóta sajnálatos módon halálos áldozatot is követelt: a szülők büntetés gyanánt az internet segítségével nyilvánosan alázzák meg saját gyerekeiket. Ráadásul több olyan internetes fórum is alakult, ahol az anyukák és apukák még tippeket is adnak egymásnak a gyerekek ilyesfajta büntetéséhez.

"Belehánytam a gyerekülésbe, amikor legelőször beleültem." feliratú szégyentáblát tartó kislány.Forrás: mommyshorts.com

 Szégyentáblák a Facebookon

Tavaly év elején indult el a "szégyentáblás" hullám, a büntetés ezen sajátos módjának a lényege, hogy a szülők a gyermekük nyakára akasztottak egy táblát, amelyen a csemete "bevallja", hogy milyen bűnt követett el. Ezt a szülők lefényképezték, és kitették saját vagy gyermekük Facebook-oldalára. Míg egyesek szerint ez egy ártatlan, ötletes, sőt cuki büntetési módszer, mások elszörnyedtek a képek láttán, nem értve, miért akarja egy szülő a nyilvánosság előtt megszégyeníteni saját gyerekét.

A nyakba akasztott szégyentáblán az áll, hogy "Meg akartam borotválni a macskát."Forrás: mommyshorts.com

Katy Perry-koncertjegy

Tavaly nyáron egy szülő a Facebookon árult két jegyet egy Katy Perry-koncertre, és a nyilvános felhívásban azt is elárulta, hogy mindezt büntetésből teszi. Ez a bizonyos anyuka a 110 dolláros Katy Perry-koncert jegyeket 90 dollárért sózta el a Facebookon, ahogy írta, azért  "mert ez az elkényeztetett gyerek nem érdemli meg". Az akciója után sokan kérdőre vonták a büntetés módját, még az egyik tévécsatorna is ki akarta deríteni, miért alkalmazta az asszony ezt a módszert. "Nem akartam odaadni neki a jegyeket" – magyarázta akkor az anyuka, de a büntetés pontos okáról csak ennyit mondott: "Ilyen viselkedéssel nem engedhetem el a koncertre." 

Forrás: AFP/Joe Raedle

Tragikus következmény

Izabel Laxamana tragikus történetével egy korábbi írásunkban részletesen is foglalkoztunk. A 13 éves, Washington államban élő lány május 29-én egy országúti felüljáróról vetette le magát. Mindezt az után tette, hogy az apja nyilvánosan megszégyenítette egy YouTube-videóval. Az édesapa módszere igen kegyetlen volt: videóra rögzítette, ahogyan levágta a lánya haját, a büntetésről készült felvételt pedig feltöltötte az internetre. Az eset kapcsán szakértőnk, Majsai László pszichopedagógus is elmondta akkor a véleményét: "Ez a »gesztus« az egyik legdurvább a bántó és megalázó beavatkozások közül. Arról nem is beszélve, hogy egy kamasz lány számára a maga által választott külső, a kialakulóban vagy megerősödőfélben lévő identitásához tartozik, ezért is érzékenyek annyira a megjelenésükre. Mindemellett az apuka ezen húzása tipikusan az »utolsó csepp a pohárban« effektus lehetett, feltehetően ez a szülő már egyéb bántásban is részesítette – talán folyamatosan – a kislányt."

"George Jefferson"-frizura

Alig ocsúdtunk fel Izabel tragédiájából, mikor egy újabb szülő folyamodott a nyilvános hajlevágás értelmetlen módszeréhez. Az esetről a Life.hu is beszámolt, a szülő ismét felvételt készített gyermeke megalázásáról, a videón az látszik, hogy az apuka  'George Jefferson'-frizurát készített büntetésből gyerekének, a fiú pedig láthatóan sokkot kapott a látványtól. 

A "George Jefferson" frizuraForrás: allparenting.com, ogkermit/Instagram

Ez lenne a jövő?

Szubjektív véleményünk szerint a nyilvános megalázás egy olyan kegyetlen és gonosz tett, amit még az ellenségeinek sem kíván az ember, nemhogy a gyermekének. A nyilvános megszégyenítést semmiképpen nem nevezhetjük humánus módszernek, de ettől függetlenül vajon célravezető? Ez lenne a 21. századi gyereknevelés forradalma? A Life.hu szakértőjének, Majsai László pszichopedagógusnak markáns véleménye van erről a rohamosan terjedő trendről.

Majsai László szerint
"Hogy trend-e, azt nem tudom, de hogy nem nevelési módszer, az biztos. Megalázással nevelni nem, csak megfélemlíteni, rettegésben vagy zsarolási pozícióban tartani lehet. Az eredmény lehet egyfajta viselkedésváltozás (ezt el lehet érni vele), de ez olyan ellenállást válthat ki a megfélemlített/megalázott félből, ami az esetek nagy részében maradandó lelki sérülést okoz, ill. más személyek vagy önmaguk ellen megnyilvánuló agresszivitásban nyilvánul meg. Valamint kialakíthat olyan önértékelési, ill. énképzavart, amely komolyabb személyiségtorzuláshoz is vezethet. A szülőket erre a méltatlan, sokszor embertelen, de minden esetben súlyosan sértő magatartásra általában saját (szülő-gyerek közötti) kapcsolati, kommunikációs, érzelmi, ill. egzisztenciális zavaraik vezethetik, vagy egyszerűen az, hogy nem ismerik, szeretik, figyelik, értik megfelelően vagy kellőképpen a saját gyermekeiket. Eszköztelenségükben, tehetetlen dühük által vezérelve tesznek ilyen ostobaságot."

Akkor most büntessünk, vagy sem?

Izabel Laxamana tragédiájából egy fontos tanulságot mindenképpen le lehet vonni: 

a szülőknek érdemes megtanulniuk, hogyan ne büntessék a gyerekeket.

A nyilvános megalázás tehát biztosan nem jó út, szakértőnk szerint azonban nem feltétlenül kell a büntetést "ördögtől valónak" tekinteni.

A büntetés is egyfajta értékelés, egy olyan negatív visszacsatolás, amely olyankor szükséges, ha a gyermek alapvető szabályok ellen vét, vagy másra, esetleg önmagára veszélyes dolgot tesz.

Dynesha Lax is a szégyentáblás módszert használta fia "jobb útra való térítéséhez". "Hazudok, lopok, drogot árulok, nem tartom be a törvényt" felirat olvasható a táblán.Forrás: CBS 2

A büntetés eszközének használata Majsai László szerint azonban csak akkor lehet célravezető, ha a szülő a büntetés mellett jutalmazást is alkalmaz, és ha a jutalmazás arányaiban hatványozottan nagyobb számban fordul elő. "Fontos, hogy térben és időben adekvát legyen, azaz hogy a gyerek számára tényleg az legyen, aminek szánjuk, hogy ésszerű időhatárok között szabjuk ki (nincs értelme a végtelenített, egymásba folyó büntetéseknek), és a legfontosabb, hogy mindig egy helyzetértékelő beszélgetéssel zárjuk le, ahol már nincsenek indulatok, szemrehányások, »sebszaggatások«, közösen fogalmazzuk meg, és mondassuk ki a gyermekkel a következtetéseket, és tiszta lappal folytatódjon az élet. Végül, ha tehetjük, legyen a büntetés a szabályok betartatására irányuló és ne a gyermek személyiségébe való beleavatkozás!" - magyarázta szakértőnk.

A Life.hu szakértőjének tanácsa

Majsai László szakértő
"Azt gondolom, hogy türelemmel, megértéssel, nem nyomulva, nyíltan/őszintén (a saját hibáinkat, tévedéseinket és hiányosságainkat is így felvállalva) és persze igazi szeretettel talán sikerül egy kamasznál elérni dolgokat! Akinek alacsony a kudarctűrő képessége, az vagy nagyon készüljön, gyúrjon erre az időszakra, vagy bízza a konfliktuskezeléseket a szülőtársra. És végül, hogy érdemes-e büntetni egy kamaszt? Hát, szerintem nem nagyon! Lehet, hogy egy kicsit késő?! Bünteti őt a sors a kamaszkorával eléggé! Nagyon labilis, és nagyon tág határok között mozog ilyenkor az ő (kialakulásában már az »utolsókat rúgó«) értékrendje, ezért az adekvát jutalmazás/büntetés szinte lehetetlen. De, ha a kamasz olyan szabályokat/normákat sért, ami a családi értékek vagy a felnőtt világ szerint (jog és törvény) szabályozottan is elítélendő, a büntetés kiszabása természetesen elengedhetetlen!
Az utolsó mondat legyen egy üzenet a kamaszos szülőknek: ne féljetek, NEM VESZÍTJÜK EL ilyenkor a gyermekeinket, csak »kölcsönadjuk őket maguknak«! Ha megtalálják magukban a felnőttet (és abban a felnőttben minket, a szüleiket), akkor megnyugszanak, és »visszatérnek«! Mert ők mi vagyunk (nagyobb részben)!"