Megszidod vagy motiválod? A gyermeked önértékelése múlik rajta

Ha egy szülő folytonosan elégedetlenkedik gyermeke teljesítményével, ha a csemete mindig azt érzi, hogy kudarcot kudarcra halmoz, akkor önbizalma rövid időn belül a béka feneke alatt fog landolni. Főleg az első 7 év fontos egy gyerek életében, az ekkor elszenvedett sérelmek könnyen szolgálhatnak táptalajaként a felnőttkorban jelentkező lelki és pszichés problémáknak.

A büntetés mindenek felett

"Már megint eltörtél egy tányért? Szobafogság egész hétvégén!" Gyakran hangoznak el nálatok ezek a mondatok? A legtöbb szülő gyakran reagál büntetéssel a gyermek esetleges hibáira, azt gondolván, hogy a rosszcsont majd így megtanulja értékelni és megbecsülni a környezetében lévő dolgokat. Ez azonban hosszabb távon negatív következményekkel járhat, ugyanis meggátolhatja azt a megértési, tanulási, gondolkodási folyamatot, amelynek az iskolában kellene kiteljesednie.

Tanulni, tanulni, tanulni

"Ha ilyen buta vagy, semmire sem viszed!" Sok családban az értelmi fejlesztés, az IQ forszírozása áll az első helyen, háttérbe szorítva a gyermek érzelmi fejlődését azzal az indokkal, hogy a jövőben úgyis csak az esze segítségével tud majd boldogulni. Ezekkel a gyermek értelmi képességeire tett célzásokkal azonban nemcsak a lurkó önértékelését lehet tönkretenni egy pillanat alatt, hanem a személyiségfejlődésének normál folyamatát is meg lehet akasztani. Ha a gyerek EQ-ja, azaz érzelmi intelligenciahányadosa ebből kifolyólag alacsonyabb lesz, a későbbiekben – kellő empátia híján – nehezebben találja majd meg a közös hangot a társaival.

Semmi sem elég

"Semmit sem bírsz normálisan megcsinálni?" Akár hiszed, akár nem, a folytonos elégedetlenkedés nem fogja jobb teljesítményre sarkallni a gyerkőcöt! Sőt, a motivációnak szánt elégedetlenkedés nem csak a kicsi gyerekkorát tudja megkeseríteni, hosszú távú hatása is igen romboló. A gyerekben az a kép alakulhat ki saját magáról, hogy mindenre alkalmatlan, és nem érdemli meg a szülei szeretetét.