A génmódosított élelmiszerekről sokat lehet hallani mostanában, de azt kevesen tudják, valójában mit is takar pontosan az a fogalom, hogy valami génmódosított. 

Szelektív szaporítás 

Először is tudni kell, hogy amit mi most génmódosításnak nevezünk, az már évszázadok, sőt évmilliók óta folyik, csak korábban úgy nevezték: szelektív szaporítás. Amikor a növényeknél szelektív szaporítást alkalmaznak, az a cél, hogy nagyobbak legyenek a szemek, több legyen a gyümölcs, vagy éppen szebb legyen a virág – lényegében ugyanaz a cél, mint a génmódosításnál, amelynek során a legmegfelelőbb géneket választják ki és ültetik át a növényekbe –, így jöttek létre például a különféle tearózsák, a Gála alma vagy éppen a mandarin. De mindez ugyanígy történik az állatoknál is, így fejlődött ki az idők folyamán a farkasból az ember legjobb barátja, a kutya. 

Forrás: Dreamstime

Génmódosítás, avagy a fajok keresztezésének lehetősége 

A két folyamat között mindössze két alapvető különbség van. Az egyik, hogy a génmódosítás során a génekre helyeződik a hangsúly, míg a szelektív szaporítás során a gének által átvitt tulajdonságokra, hiszen utóbbi már jóval a DNS felfedezése előtt létező eljárás volt. A másik különbség, hogy a modern génmódosítás során különféle fajokat lehet keresztezni, így például egy békának a megfagyás ellen védelmet nyújtó génjét – amelynek segítségével az egész telet képes átvészelni egy tó mélyén a fagyott sárban – bele lehet ültetni egy narancsba, hogy így azt ne érje kár a hideg éjszakákon sem.

Ezt az eljárást egyébként növényeken belül régóta végzik, az azonban viszonylag új, hogy állatokkal, kémcsövekben is hasonló módszerekkel dolgoznak a tudósok, összességében azonban semmi ördöngösség és semmi rémisztő nincs ebben, ez egy régóta bevett gyakorlat, ami mára – a tudománynak köszönhetően – jóval modernebbé vált. 

Forrás: Dreamstime

És mi a helyzet a génmódosított élelmiszerekkel? 

Vegyünk két példát: a kukoricát és a szóját. A kukorica egyes fajtáit úgy génmódosították, hogy ellenállóvá váljon a Roundup nevű gyomirtóval szemben, és termelje ki a saját rovarirtó szerét, a Bt toxint. Mindez sem az emberre, sem a környezetre nézve nem jó, ezért mindenkinek ajánlott inkább a helyi kistermelőknél beszerezni a GMO-mentes kukoricát.

A szójával azonban más a helyzet. A szójabab nagyon sokoldalú növény, a tofutól kezdve a főzőolajig sok minden előállítható belőle. Utóbbi igen sok omega-6-zsírsavat tartalmaz, ami szívproblémákat is okozhat. Éppen ezért génmódosítással létrehoztak egy olyan szójababváltozatot, amely omega-6 helyett egészséges omega-3-zsírsavat tartalmaz, így a génmódosított termék maga is egészségesebb, mint az eredeti. 

Forrás: Dreamstime

Van-e egyértelmű igazság? 

Összességében tehát nem lehet egyértelműen kijelenteni sem azt, hogy a génmódosítás ördögtől való, sem azt, hogy ez menti meg az emberiséget. Ezzel együtt, az a javaslat, miszerint minden termék címkéjén szerepelnie kellene, hogy alávetették-e ilyen kezelésnek, vagy sem, mindenképpen üdvözlendő, de ez nem szabad, hogy az embereket arra indítsa, hogy ami génmódosított, ahhoz már hozzá sem nyúlnak. A legjobb az lenne, ha az alábbi szempontokat vennénk figyelembe: 

  • Először is tudnunk kell, hogy a jelzés, miszerint egy termék génmódosított, még nem jelent sem jót, sem rosszat, mindössze egy eljárási módot jelez, amit jóra is rosszra is lehet használni. 
  • Másodszor is mindenkinek tisztában kell lennie azzal, hogy a génmódosítás esetenként árthat, de – amint az fentebb is kiderült –, esetenként kifejezetten egészséges is lehet. 
  • Végül azt se felejtsük el, hogy attól, hogy egy élelmiszer GMO-mentes vagy organikus (bio), még lehet egészségtelen. Sokkal többet elárul egy termékről az, hogy mennyi a tápanyagtartalma, vagy hogy teljes kiőrlésű gabonából készült-e.