A világ legcsúnyább állatai a kihalás szélén

Egy washingtoni biológuscsoport kutatója, David Stokes arra jutott, aggasztó, hogy a kevésbé kedvelt állatok alig-alig kapnak figyelmet, így többüket a kihalás veszélyezteti. A kutatást követően a londoni zoológiai társaság a csúnya állatok védelmére specializálódó programot hirdetett. Az EDGE című mozgalom a kevéssé ismert, de csúnyának tartott és nagyon veszélyeztetett fajok megmentésére indult, a brit Csúnya Állatok Megóvásáért Szervezet (Ugly Animal Preservation Society) pedig évről évre felhívja a figyelmet a szemnek kevésbé kedves állatfajok védelmére. Íme, néhány állat, amelyeket lehet, hogy nem szívesen simogatnánk meg, borzadunk tőlük, vagy mosolyra szalad a szánk a láttukon, de ettől függetlenül a természet ökológiai egyensúlya szempontjából értéket képviselnek.

A blobfish, a borneói nagyorrú majom, a csupasz földi kutya, és a véznaujjú maki már konkrétan a kihalás szélén áll. Nézzétek, ezek azok:

Ha a csúnya állatoknak toplistájuk lenne, a blobfish tuti a dobogóra kerülne. Mint ahogy egyik éven került is - egy szavazáson megkapta a világ legvisszataszítóbb külsejű állata címet. Ezzel együtt ő lett a Csúnya Állatok Megóvásáért Szervezet kabalafigurája is: méltán.

Az a sokak szerint romlott kocsonyára emlékeztető állat Ausztrália és Tasmánia vizeiben honos, és a mélytengeri halászat miatt került a kihalás szélére. De miért ilyen furcsa a kinézete? Szegény blobfish kocsonyás teste csak kicsit sűrűbb a víznél, szinte csak sodródik a tengerben, ráadásul nincsenek is olyan izmai, amelyek kedvelhető formát kölcsönözhetnének testének.

Ez a különleges majomfajta, ahogy neve is mutatja, hatalmas, a hímek esetében sokszor 17 centiméteres orráról ismert. A kutatók szerint az evolúció során azért alakult így a szaglószervük, hogy minél erőteljesebb, mély, orrhangot tudjanak kiadni. Egy másik felmérés szerint pedig a nőstények mindig a nagyobb orrú hímeket részesítették előnyben, így az azért felelős gének öröklődtek mindig tovább. Érdekessége még, hogy ezek a hatalmas orrú hímek konkrét háremeket tartanak fenn. A borneói nagyorrú majom nehezen megközelíthető helyeken, Borneó hatalmas mocsárerdeiben él, ezért hosszú időn keresztül nem is számított veszélyeztetett fajnak. Az elmúlt években azonban ezeket a területeket is elkezdték hasznosítani, ami sok egyed elpusztulásával járt.

A Kelet-Afrikában őshonos rágcsáló, a csupasz földi kutya egy valódi csodája a természetnek, és nem csupán kinézete miatt. Emlős, mégis hidegvérű, emellett a turkálófélék családjába tartozik. Ahogy bundája, úgy füle sincs – csupán két kis nyílás segíti a hallásban -, és szinte teljesen vak. A kutatások szerint az afrikai csupasz turkáló megmentése a rákgyógyítás előmozdítása miatt is nagyon fontos, ugyanis sosem betegszik meg rákban. Ha pedig megsérül, rendkívül gyorsan regenerálódik a szervezete, de a sejtöregedést is le tudja lassítani. Biológusok szerint, ha sikerülne megfejteni "titkát", több betegség is gyógyíthatóvá válhatna.

A Madagaszkáron, már csak kis kolóniákban élő véznaujjú maki konkrétan hűtve tartja az ujját (bár, hogy miként csinálja, arra még nem jöttek rá), amelyet csak akkor melegít fel, amikor ennivaló után kutat. A fa törzsét megkopogtatva keres táplálékot, és miután megtalálta, lyukat fúrva szerzi meg azt. Az, hogy nem halt még ki teljesen, annak köszönhető, hogy a bennszülöttek hiedelmében központi szerepet kapott. Úgy vélték ugyanis, hogy aki megöl egy aje-ajét, az egy éven belül maga is meghal.