Egy magyar drogkereskedő naplója – 3. rész; Visszatérés a legális életbe

drogkereskedő drog kábítószer-kereskedelem drogkereskedő naplója kábítószer
Clock icon
Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.
Három részben ismerheted meg, hogy hazánkban milyen is egy „középen" elhelyezkedő drogterjesztő élete - az illegális szerekkel való kapcsolatának kezdetétől, a komoly forgalmazáson át, egészen a kilépéséig. Az első részben a drogkereskedelembe való bekerülésről és az első rendőrségi ügyről írtunk, a második rész magáról a kábítószerbizniszről szólt. Most nézzük meg, hogy a havi többmilliós bevétel ellenére miért is dönthet úgy egy drogkereskedő, hogy leáll.

Az, hogy kilépek, nos, nem önszántamból jutott az eszembe. Jó pár hónapja belekeveredtem egy nemzetközi drogcsempészhálózatba – tőlük vettem nagyobb mennyiségben. Igen, mint már mondtam, nekem is a fejembe szállt egy kicsit a pénz, és elkövettem azt a hibát, amit nem kellett volna; elkezdtem nagyobb tételben vásárolni, miközben kicsit elengedtem magam. Így kerültem ismét a rendőrség figyelmébe. Valószínűleg lehallgatták a telefonomat is, és megfigyelés alatt tartottak. Ez már kissé filmbe illő sztori, már az, ahogy próbáltak valamin rajtakapni.

A rendőrség megfigyelés alatt tartotta Forrás: Thinkstock

„Egyszerűen kiszúrtam őket"

Gyanússá vált, hogy a házam előtt egyre több taxi áll meg vagy lassít rendszeresen. Elég sok embert ismerek ott a környéken, és ők is mondták, hogy gyakran látnak kocsikat az utcában, amiben emberek ülnek, mintha valakit figyelnének. Én ekkor óvatosabb kezdtem lenni, de még nem tudatosult bennem, hogy ez tényleg az. Senkit se vittek el a környezetemből, akik nekem dolgoztak, mindenki kint volt... ugyan miért figyelnének engem?

Amivel aztán végérvényesen lebuktatták magukat, az három szituációból tevődött össze.

Az első, amikor beálltak a kocsim mellé, ott ültek, majd egy idő után továbbhajtottak. A második, mikor kijöttünk a lakásból egy ismerősömmel, és az utcán ott állt egy fickó, amikor ránéztünk, pánikszerűen elfordult, majd amikor tovább mentünk és visszanéztünk, egy fa mögül kukucskált, de még ekkor se esett le 100 százalékosan a dolog, kicsit fogyatékos módon kezeltem ezt. A lakásból azért elvitettem mindent. A harmadik eset, pár nappal később, éjszaka történt. Kicsit megcsúsztam aznap - be voltam kokainozva -, odaültem az ablakhoz a sötét lakásban, és figyeltem az utcát. Láttam, hogy áll a ház előtt egy kisbusz, amikor elment mellette lassan egy taxi, bekapcsolta a vészvillogóját. Egy üres busz nem csinál ilyet, szóval ült benne valaki. Ez akkor ott nekem abszolút megvilágosodás volt.

Bedőltek, ráeszméltem, hogy történet van. De kicsit el voltam varázsolódva, így nem nagyon izgattam magam; ha jönnek, jönnek, ha nem, akkor nem.

"Odaültem az ablakhoz a sötét lakásban, és figyeltem az utcát" Forrás: Thinkstock

„Az a bizonyos helyzet"

Egyik este egy barátomnál voltam, amikor hívtak a szüleim, hogy ott vannak náluk a rendőrök, és át akarják kutatni a pincét, mert egy zöld lopott táskát keresnek. Ami végül is jogos volt, mert abban a nagy táskában elég sok minden volt, szóval biztos, hogy látták, amikor ezt átviszem - ha lett volna valami bizonyítékuk arra, hogy mi van benne, akkor tuti, hogy feltörik a pincét. A családomon keresztül próbáltak beugratni, hátha odamegyek, elhozom a táskát, és menet közben elkapnak. Ezt azonban benézték.

Rájöttem, hogy itt a vége, ezek engem figyeltek, a telefonomat azonnal kikapcsoltam, be is pánikoltam, rohadt szar volt.

Annyi mákom volt, hogy a barátomnál volt több cimborám is, a brigád egy része, és végül ők beültek egy taxiba, átmentek, mondtam nekik, hogy mindent dobjanak ki, húzzanak le a szüleimnél a vécén. De az ismerősömék kivettek mindent a táskából, eldugták maguknál a több zacskó ecstasy tablettát, és visszaszálltak a taxiba. Mákjuk volt, mert ha a táskával jönnek ki, tuti elkapják őket, de így ismeretlenként nem tettek semmit.

Elhozták oda, ahol voltam. Amikor megláttuk őket, mondtuk, hogy kik azok a hülyék, akik kisétának 3000 ecstasy tablettával egy olyan helyről, amit rendőrök figyelnek. Ha megfognak vele, azonnal több év ugrik az életedből. Tanakodtunk, hogy mit csináljunk, végül arra jutottam, hogy lehúzom a vécén. Nagykeráron ez olyan 1,5 millió forint volt. Könnyen jött, könnyen ment.

Lehúzott 1,5 millió forint értékű ecstasy tablettát Forrás: Thinkstock

Megfogtam és beleborítottam a vécébe az összes tablettát, de vagy 5-10 percet szenvedtem, míg az összes lement.

Közben azon röhögtünk kínunkban, hogy még a végén eldugul a vécé, közben jönnek a rendőrök, a tabletták meg úsznak a fürdőszobában. Szóval, ha kopogtatnak, és akkor kezdjük el, esélyünk se lett volna.

„Akkor ott leálltam"

Ebből az ügyből sose lett semmi. Gondolom, nem tudtak tetten érni, vallomásuk meg nem volt ellenem. De akkor úgy döntöttem, leállok. Bevallom, a 14-15 év alatt sosem éreztem veszélyét annak, hogy lebukhatok. Egyetlenegyszer hibáztam nagyot, még az elején, hogy egy embert magamra haragítottam. Most is jól csináltam mindent, csak épp rossz emberrel üzleteltem, nagyobb tételben. Később kiderült, hogy ő tudta, hogy figyelhetik, de nem szólt senkinek a környezetében az idióta, így kerültem én is a képbe. Gondolom, még megfigyelnek egy ideig, ezért hagytam abba ideiglenesen, és ha nem muszáj, akkor nem is fogom folytatni.

A jövőbeli tervek

Most van elég pénzem, megélek belőle még jó pár hónapig. Szeretnék valami legális vállalkozásba kezdeni, van hozzá tőkém. Ha egy illegális üzlet ilyen jól ment, egy legális ennél csak könnyebb lehet. Megnézem, milyen így élni, biztos jó. Ha összejön belőle havi 6-800 000, akkor végleg kiszállok. Ha nem, újrakezdem. Van olyan nevem, hogy bármikor visszatérhetek, és szinte ugyanarról a szintről folytathatom, ahol abbahagytam.

Sokkoló videó: Angelina Jolie heroin- és kokainfogyasztás után

Angelina Jolie is volt már mélyponton, ezt bizonyítja az a kikerült videó, amelyen drogos befolyásoltság alatt látható. A felvételt a dílere, Franklin Meyer rögzítette.

Eddig is lett volna lehetőségem belevágni egy törvényes vállalkozásba, de azzal dolgozni kell, ezzel meg nem. A drogkereskedelem a lusta embereknek való, akik szeretnek sok pénzt keresni. Kell hozzá kapcsolati tőke, tervezés, idő, szóval, ha valaki 30 évesen akar belevágni, annak ez nem fog menni. Persze ez sem hullik senki ölébe, nem úgy néz ki a dolog, hogy „Hahó, itt vagyok, menő dealer akarok lenni, nyugodtan megbízhattok bennem!"

Én, ha visszamehetnék az időben, akkor is mindent ugyanígy csinálnék. Ha úgy vesszük, én ezzel semmit se buktam, csak nyertem, így, hogy ebből a második esetből nem történt semmi.

Most is ugyanúgy hozzá tudnék jutni bármihez. De szerintem pont jókor jött ez az ügy, hogy kényszerből le kellett állnom. Az igazság az, hogy csinálod, csinálod, rengeteget kockáztatsz, és miért? Egy jó cipőért, egy jó autóért, menő utazásért? Jól hangzik, meg minden, de amikor ott vannak a rendőrök és be akarnak vinni, akkor az nem poén. Elég nagy kettőség ez a dealerkedés. Én így ennyi év távlatából pénzforrásnak nevezném, persze az elején még örömforrás volt. Az, hogy igazából bármelyik üzletbe bemehetsz - van olyan pólóm, ami 160 ezerbe került, tetszett, megvettem, nem érdekelt -, bármilyen utat ki tudsz fizetni, egy ideig boldoggá tesznek. Utána viszont már a luxus természetessé válik, és nem okoz akkora örömöt, mint régen.

"Bármilyen utat ki tudsz fizetni" Forrás: Thinkstock

A csábítás azonban mindig ott van, hogy veszel 10 gramm kokaint, amit eladsz 10 perc alatt, és keresel rajta 100-120 000 forintot.

Az azért nem rossz pénz. Végül is, ha azt nézzük, ez is csak egy üzlet, egy illegális üzlet, amiért sok évet kaphatsz.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.